Ágoston Péter bejegyzései

Ágoston Péter névjegye

2008 végén talált rá az okarinára. Azóta "megszállottan" igyekszik minél többet megtudni róla, minél szebben megtanulni játszani rajta és minél több emberrel megismertetni. Egyéb idejében IT és útkeresési témákat kutat.

No, idén én is neveztem a Goldenblog versenyre

7 hozzászólás

Idén úgy döntöttem, én is benevezem a blogom a Goldenblog 2011 versenyre. Nem mintha bármiféle hiú ábrándokat kergetnék egy esetleges győzelemmel kapcsolatban, de jó érzés, hogy már van olyan színvonalon a blog, hogy egyáltalán megfelelt a versenykiírás kritérumainak.

Ha megtisztelnétek bennünket azzal, hogy az „Egyéb blogok” kategóriában mellettünk teszitek le a voksaitokat, azt nagyon megköszönnénk :)

Szavazni a Facebook azonosítótokkal tudtok (ezt mondjuk nem értem miért, így kizárják a Facebook-kal nem rendelkezőket a szavazásból, de mindegy. Végülis nem sok ember lehet már, aki nincs fenn FB-n :)), augusztus 21. éjfélig. Egy perc az egész. Összesen 9 kategóriában lehet szavazni egyébként 1-1 blogra.

(Valamint van egy különdíj kategória, mobilról plusz egy szavazatot le lehet adni, de ott az összes kategória összes nevezettje közül csak egyet lehet bökni.)

A blog jobb oldali sávjában, a kék mezőben, a „Kattints” gomb egy jó kiindulási pont :) Köszi!

Hogyan értelmezzük a számos kottát (jiǎnpǔ)?

Minden vélemény számít!

Mindenki látott már ötvonalas kottát. Valószínűleg betűs kottát is. (C C D C F E…) Ám van még ezen kívül néhány módja a zene lejegyzésének, amik közül most röviden a számos (vagy számozott?) kottát mutatnám be. Ez nem annyira közismert nálunk, nekünk azonban nem árt ismerni, mert az okarína ázsiai népszerűsége miatt (ott ugyanis igen nagy előszeretettel használják) bármikor könnyen belefuthatunk ilyen típusú kottába. A bejegyzés nem annyira rövid, de akit érdekel, az azt gondolom, rászánja majd az 5 percet.

A bejegyzés tartalmazni fog néhány olyan alapvető zenei fogalmat (ütem, dúr skála, stb.) , amiknek a magyarázatára nem tudok kitérni, rengeteg leírás van a neten ezekről, itt a blogon is volt már link. Az itt leírtak tehát némi előzetes zenei ismereteket igényelnek itt-ott.

Angol nyelvterületeken „numbered musical notation„-nek hívják, vagy „simplified notation„-nek, germán nyelvterületeken pedig „Ziffersystem„-nek, vagy „cipher system„-nek. Kínában „jiǎnpǔ„-nek nevezik. Néhány európai országban is használatos egyébként ez a zene lejegyzési mód, de jellemzően inkább Ázsiában.

Megjegyzés: Mivel a legtöbb országban – ahol az okarína ismertebb hangszer – az angolszász területeken használatosan betűs leírást használják, ezért én is ezt használom. Tehát az alap hangsor eszerint: C D E F G A B C – (Ezzel szemben Magyarországon a „B” helyett „H”-t írunk és mondunk.)

Node nézzük, hogyan is épül fel egy ilyen kotta!

A számok valójában egy skála szolmizációs hangjait jelölik (1-7). (Egészen pontosan diatonikus Dúr skálára vonatkoznak alap esetben.) Pl:

C-DÚR:

Hang:                 C   D   E   F   G   A   B
Szolmizációs hangok:  do  re  mi  fa  so  la  ti
Számos jelölés:       1   2   3   4   5   6   7

G-DÚR:

Hang:                 G   A   B   C   D   E   F♯
Szolmizációs hangok:  do  re  mi  fa  so  la  ti
Számos jelölés:       1   2   3   4   5   6   7

De lehet Moll skála is:

C-moll:

Hang:                 Eb  F   G   Ab  Bb  C   D
Szolmizációs hangok:  do  re  mi  fa  so  la  ti
Számos jelölés:       1   2   3   4   5   6   7

Tovább a folytatáshoz →

A Bajai Halfőző Fesztiválos kincsvadászatról

Minden vélemény számít!
A múlt hétvégén Baján voltam. Immáron másodszor hívtak meg az országszerte nagy népszerűségnek örvendő Bajai Halfőző Fesztiválra, amit idén 16. alkalommal rendeztek meg. Mint minden fesztiválnak, ennek is elmaradhatatlan része a „kirakodós” vásár, ezeket én külön imádom, most is végigjártam az összes kézműves, napszemüveges, világító bigyulás, ésatöbbis árust, és mint mindig, most is találtam valamit, amit hazavihetek szuvenírként. A történet egyébként nem is vágna a blog témájába, ám amit vettem, az magáért kiált, hogy írjak róla pár szót.

Egy fantasztikus árust találtam (illetve egy párt), akik gyönyörű kézműves kerámiákat árultak. Ott akadt meg a szemem egy nagyon szép bögrén, amit haza is kellett hoznom a barátnőmnek, ám ott akadtam rá az okarínák néhány legegyszerűbb felépítésű, ám mégis bámulatos szépségű darabjára is. Természetesen haza kellett hoznom egyet ezekből is, ami nem más, mint egy kutya fej (vagy medve, ez még vita tárgyát képezi itthon :) )

Ezeket a csodás termékeket Rencz Marianna és Szilágyi Péter készíti, jelenleg Szentendrén, gyönyörű szimbiózisban egymással – Péter működteti a technikát, valamint ő tervezi az alapformákat, Marianna pedig megtölti ezeket a formákat stílussal, színekkel, élettel. Mindenféle lakásba való használati tárgyakat készítenek, a konyhai eszközöktől, a házszámtáblán át, a fali lámpákig.

A pici nyakba akasztható okarínák 2 vagy 3 hangok tudnak csak, mint az ősi elődök, de ahhoz képest, hogy nem hangszernek készültek elsősorban, legtöbbjük meglepően jól beállított síppal rendelkezett, ami kellemes meglepetés volt! Szegényeknek a szemüket kellett nyomkodni, mert leleményesen oda kerültek a lyukak, valamint a fülüknél fogva lehet nyakba akasztani őket. A síp befúvónyílása a nyakuk végére került.

Érdemes megnézni a weblapjukon a termékeiket, persze sajnos a fotók sosem adják vissza a valóságot. Akit érdekel itt szétnézhet, igaz, itt nincs fenn minden általuk készített szépség: http://www.szilagyikeramia.hu

Interjú egy úttörő okarínistával, Satoshi Osawa-val

1 hozzászólás

Az alábbi interjú egy japán magazinban (Ocarina Life Magazine – Amazonon megvásárolható) volt olvasható, köszönet húgomnak az angolról magyarra fordításért. A japánról-angolra, majd angolról-magyarra fordítás során nyilván lehet némi torzulás az eredeti szöveghez képest, de a lényeg azért átjön szerintem :) Nagyszerű interjú, én élvezettel olvastam, remélem Nektek is tetszeni fog:

„Az egyik ilyen tényező, hogy az okarína megérinti az emberek szívét, nemde?”

 

Satoshi Osawa

Mr. Osawa Satoshi egy kiemelkedő játékos, akinek sikerült megfognia az okarína világát. Talán nem túlzás azt állítani, hogy egy olyan zenészről beszélünk, aki tevékenységével és játékával kiszélesítette az okarína, mint hangszer fogalmát. Megtiszteltetés volt számunkra hallani az okarínával való találkozásának, a hangszerhez kötődő vonzalmának és a vele való tevékenységének teljes történetét.

Adatgyűjtési együttműködő partner: Prima Gakki Public Company

Milyen alkalommal találkoztál először az okarínával?

Szaxofon szakon tanultam a Kunitachi Zeneművészeti Főiskolán, ám egy alkalommal sajnos elkaptam egy csúnya állkapocs betegséget. Mivel egész életemben zenész akartam lenni, eléggé kétségbeestem az eset után. Az apám, aki nagyon aggódott miattam, megkérdezte: „Most nyílt egy új hangszerbolt, nem akarsz elmenni, hogy kicsit elvonjuk a figyelmedet?” Amint beléptem a boltba, egy sor kis aranyos hangszert láttam felsorakoztatva. Kezembe fogtam az egyiket, és úgy éreztem, ki kell próbálnom. Így találkoztam először az okarínával.

Mi volt az első benyomásod az okarínáról?

Az olyan hangszerek mellé, mint a zongora, a szaxofon vagy a dob egy menő kép is társul. Én magam is így gondoltam, hogy ha hangszeren játszom az olyan király; de végülis az okarína az egyetlen olyan hangszer, melyre ez a kép nem volt igaz. Mikor először megláttam, az volt az első gondolatom, hogy ez a legkevésbé sem menő (nevetés). Ezen elgondolkodva elkezdtem játszani rajta, és ahogy várható volt, a hangszíne túl egyszerű volt, a hangmagassága rossz, szóval első benyomásom szerint nem gondoltam másnak, mint egy „játék”-nak.

De akkor mi volt az az ok, ami miatt komolyan elkezdtél okarínázni?

Szaxofonozni ugye nem tudtam, viszont mindenképp akartam továbbra is hangszeren játszani. Olyan hangszer viszont, melyhez nincs szükség az állkapcsomra, nem sok van. A fúvós hangszerek közül nagyjából csak az okarína és a furulya ilyen. Mivel megértettem a helyzetemet, először keményen elkezdtem gyakorolni a furulyázást – 5 évig tartott ez. Főként a barokk zenére összpontosítottam és mivel igen bonyolult ujjgyakorlatokról beszélünk, mindig órákig gyakoroltam. Akkoriban sokszor tartottam koncertet a kollágáimnak a munkahelyemen. Előadtam a barokk muzsikát furulyán (amibe oly nagy erőt fektettem), majd az előadás végén elokarínáztam egy számot, általában valami olyasmit, mint a Furusato (Szülőváros), Akatonbo (Piros Szitakötő) vagy a Nanatsu no Ko (A hét gyermek). Ilyenkor kezdtem ráérezni az ízére. Olyan volt, mintha mindazt az erőfeszítést, amit a furulyázásba belefektettem, egy szám alatt elsöpörte volna az okarína. Még így is, hogy csak egy dalt játszottam. Miután ez többször megismétlődött, elkezdtem komolyan gondolni az okarínára. Akkoriban azt gondoltam, hogy azokat a zenéket, melyeket szeretek, el tudom játszani a furulyámon, és az okarínával összehasonlítva könnyedén el tudom vele érni az ezekhez funkcionáló hangmagasságokat is. Azonban elgondolkodtam, hogy mi lehet az, ami miatt az okarína ennyire megérinti az embereket?! Míg ezen agyaltam, rájöttem valamire. Talán azért visszhangzik az okarínaszó a szívünkben, mert földből készült hangszerről van szó? Tovább a folytatáshoz →

Főbb okarína hangolások szerte a világban

2 hozzászólás

Mindenféle okarínákat lehet vásárolni ma már, gyakran találkozhatunk ugye Alto C, SF, vagy mondjuk a Sol kifejezések egyikével-másikával, és könnyen lehet, hogy nem teljesen tiszták ezek mindenki számára: most akkor melyik elnevezés mit is jelent valójában? Megpróbálnám kicsit rendbe tenni ezt most a fejekben. Ez egy kicsit hosszabb írás lesz a megszokottnál, de azt hiszem (remélem), sokaknak segít majd átlátni az okarínák különböző hangolásait.

Az okarínákat is, mint a többi fúvós hangszert, leggyakrabban a hangolása alapján nevezik el. Ám a helyzet sajnos nem ilyen egyszerű. A hangolási rendszerek közt bizony különbségek vannak, és ezek a szóban forgó okarínák származási helyeivel vannak leginkább összefüggésben. A különböző nemzetek ugyanis egyrészt eltérő zenei nyelvezetet használhatnak, másrészt más-más hangterjedelmű hangszereket készítenek sok esetben. Vegyük az egyik leggyakoribb hangolás elnevezést, s abból egy konkrét példát:

Soprano G (röviden: SG) – hangterjedelme: G5-C7

Ez esetben a Soprano előtag a hangtartomány általános elhelyezkedését jelöli a teljes zenei hangkészletben. Ez lehet Soprano, Alto, Tenor, Bass, Contrabass.
A „G” pedig a hangszer alaphangját (tonika). Az alaphang alatt azt a hangot értjük, mely akkor szólal meg, mikor a hangszer összes lyuka le van fogva, tehát ez a vele játszható legmélyebb hang. (A 11-12 lyukú transverse/sweet potato, illetve az újabb 7-8 lyukú pendant okarínáknál a pici segédlyukakat nem vesszük bele az alaphang értelmezésébe!) Legelterjedtebb, okarínáknál használt alaphangok: C, G, F, D Bb.
A G5-C7 azt jelenti, hogy ha leülsz egy zongora elé – amin manapság min. 7 oktávnyi billentyű fekszik előtted -, akkor az okarína hangterjedelme a zongora 5. oktávjának G hangjától a 7. oktáv C hangjáig terjed. Értelemszerűen az alaphangja/tonika (a fent leírt kitételt figyelembe véve): G5.

1. ábra – nagyításért kattints a képre!

A legtöbb országban ezt a fajta jelölést használják a készítők, kivéve az olaszokat, ők egy teljesen más szisztémát használnak. Az olasz hangolási rendszer pontosan egybevág az ő okarína-zenekar felépítésükkel. Azok ugyanis 7 főből állnak általában, és minden tagnak más hangolású a hangszere, s így heten lefedik a teljes okarínán elérhető hangkészletet. Az okarínák nevei, a zenészek zenekarban betöltött helyei szerint vannak elnevezve, úgy mint prima, seconda, terza, quarta, quinta, sesta és settima. (Vagyis első, második, harmadik, …) A prima és a seconda ők a soprano-k, terza és quarta az alto-k, quinta és sesta a bass-ok, és a settima a contrabass.

Röviden így jelölik őket: 1a, 2a, 3a, 4a, 5a, 6a és 7a.

A páratlan számú okarínák általában az adott darab tonikájának megfelelő alaphangúak, míg a párosak ezeknél éppen egy tiszta kvinttel magasabbak, vagy egy tiszta kvarttal alacsonyabbak.

Tehát, ha 1a, 3a, 5a és 7a okarínák C alaphangúak, akkor 2a, 4a és 6a G alaphangúak.
Ha 1a, 3a, 5a és 7a Bb alaphangúak, akkor 2a, 4a és 6a F alaphangúak.
Ha 1a, 3a, 5a és 7a D alaphangúak, akkor 2a, 4a és 6a A alaphangú.

Ezeket még a megfelelő szolmizációs hangok rövidítéseivel egészítik ki, és így jön ki a végleges elnevezés (lásd 1. ábra). Akit mélyebben érdekel az olasz rendszer témája, az itt olvashat róla bővebben (angolul).

Az 1. ábrán összeszedtem a legismertebb okarína készítők okarínáinak elnevezését, a hozzájuk tartozó hangtartományokkal. A hangtartomány oszlopban zárójelben jelöltem, hogy a segédlyukakkal hány hanggal lehet alámenni az alaphangnak. Valamint ha a szóban forgó okarína nem 12 lyukú, akkor attól függően, hogy hány lyukú, értelemszerűen a hangtartományok legfelső hangja is módosul. A lenti PDF-ben szemléltetném példakánt a Focalink, Noble és a velük azonos rendszert használó okarínák elhelyezkedését az ötvonalas kottás rendszerben (kinagyítható, letölthető):

 

Néhány összefüggés a hangolásokkal kapcsolatban:

  • Az okarína mérete fordítottan arányos a hangmagasságával – minél kisebb (a belső űrtartalma), annál magasabb hangolású.
  • Minél mélyebb a hangszer, annál nehezebb a felső hangjait tisztán megszólaltatni (a bólintó technikát kell alkalmazni).
  • Az okarína hangolásának pontossága csak abban az esetben igazán fontos, ha más, pontosan behangolt hangszerekkel (vagy előre felvett zenei alappal, karaoke alappal) szeretnénk együtt játszani. Ha csak szólóban játszanánk, akkor csak az a fontos, hogy a hangszer hangjai önmaga alaphangjához képest legyenek pontosan hangolva. Az, hogy az alaphang esetleg AC helyett valójában AC#, szólóban nem olyan érdekes.