Most akkor körtemuzsika vagy okarína?

Ma kaptam a Youtube-on az egyik videómra egy kommentet, amiben volt egy kérdés:

“Miért nem lehet egyszerűen körtemuzsikának nevezni?”

És valóban. A kérdés jogos, így hát úgy gondoltam ideje tisztába tenni ezt a kérdést, és bár volt egy elképzelésem a kettő közti különbségről, elkezdtem utánajárni, hogy ne írjak hülyeséget. A Wikipedia ezt mondja:

A körtemuzsika egy agyagból égetett vagy körtefából készített, tojásdad, körte alakú, 4-6 lyukú hangszer, amelyet körtemuzsikának, cserépsípnak vagy kakasnak, bikának is neveznek, aszerint, hogy mit ábrázol.

Tehát a körtemuzsika az English pendant-hoz hasonlítható leginkább, mivel max. 6 lyukú. Találtam egy cikket még egy 2004-es Népszabadságból, Somogyi Sándor kerámikusról, aki kicsit részletesebben kitér a kérdésre:

A munkának – a 900-1000 fokon való kiégetés előtt – jószerivel még annyi híja van, hogy ki kell vágni a befúvó- meg a hangadó nyílást és az ujjaknak legföljebb tíz másik lyukat.

Az “igazi” cserépsíp azonban nem a körtemuzsika – a cseh Janácek egy zenekari darabjában önálló szólammal ajándékozta meg – hanem az okarína.

Somogyi elmondja, hogy ezt a leginkább halhólyagra emlékeztető alakú, oldalsó befúvónyílású hangszert a véletlen szülte. Az 1870-es évek tájékán egy olasz hangszerkészítő fia véletlenül eltört egy fából készült kürtfélét. Próbálta megjavítani, a hiányt agyaggal pótolni – Budrióban sok keramikus élt, senkitől sem volt idegen a fazekastudás. Aztán hasonló hangszert formált teljes egészében agyagból is. Bevált. Az okarína népszerű lett. Amikor megjelentek különböző hangmagasságú példányok, egész okarínazenekarok is alakultak. Az új hangszerrel hamarosan megismerkedtek a magyarok is, az első világháborúban olasz fogságba esett katonák. Magukkal hozták, megcsinálták itthon is. A második világháborúig nálunk is sokan játszottak rajta. Aztán néhány évtizedre elfeledkeztünk róla, ám a hetvenes években újra megjelent a boltokban, vásárokban.

Na, itt már kezd érdekes lenni a dolog, Somogyi már 10 lyukig is elmegyek a körtemuzsika kategóriában. Az viszont egyértelmű, hogy a kettőt ő is megkülönbözteti.

körtemuzsika

Körtemuzsika

Körtemuzsika

Körtemuzsika

Van, akik a körtefából készült 4-6 lyukú sípokat tartják körtemuzsikának, van akik a hasonló tulajdonságú agyaghangszereket.

Én tehát azt mondanám, hogy a pendant, vagy medál okarinákat nevezhetjük körtemuzsikának, maximum 6 lyukig szerintem. Vagyis egy 12 lyukú, vagy dupla, tripla, netán quadro okarinát ne nevezzünk már körtemuzsikának! :) Egyrészt nem hasonlítanak körtére, nem is körtefából készülnek – másrészt szerintem ez az elnevezés túlságosan komolytalan, játékos egy ilyen komolyabb hangszerhez már. Ti mit gondoltok erről, ki hogyan tudta eddig?

Egy hozzászólás ehhez “Most akkor körtemuzsika vagy okarína?”

  • De jó, hogy végre tisztába tetted ezt a dolgot!
    Gyermekeimnek is volt (van) körtemuzsikájuk, a 6 lyukú cserép változat. Egészen jól tudtak rajta játszani is egyszerűbb dalocskákat. Sajnos, mára valamelyik doboz aljára kerültek ezek a helyes kis hangszerek.
    Egy ideje motoszkált a fejemben a kérdés, hogy vajon ezek a zene szerszámok nevezhetők-e okarinának. Magam is úgy éreztem,legföljebb kisöccsként jöhetnek szóba.
    Köszönöm, hogy megírtad ezt a cikket!


Csiripek

Válaszolj neki: OkosKismama (Bikfalvi Moni)

vagy

Bejegyzés értesítő
Keresés
Support Free Vaping!
Szavazások

Te mennyit szánnál egy okarinára, hogy kipróbáld magad vele?

View Results

Betöltés ... Betöltés ...