Posts Tagged ‘Körtemuzsika’

Okarínaszóval indult a Babám zenekar koncertje

A Babám zenekar

A Babám zenekar

A héten egy kedves kollégám megemlítette, hogy egy rádió műsorban hallott egy interjút egy magyar zenekarral, a Babámmal, amiben többek közt arról is meséltek, hogy az új albumukon okarína is szólni fog – ismerem-e őket? Hmmm, nem ismertem, és ettől be is zsongtam persze rögtön. Kis guglizás után meg is találtam őket a neten, a néhány fellelhető számuk alapján kellemesnek is ítéltem a zenéjüket, úgyhogy úgy döntöttem, hogy első kézből járok utána az infó valóságtartalmának: tegnap elmentem a koncertjükre az A38-ra.

Kellemes, nosztalgikus este lett ez számomra. Egyrészt mostanában ritkán jutok már el koncertekre, a barátaim nagy része vagy nem koncertre járós, vagy épp nem rég alapított családot, kisgyerek, stb, másrészt már azért nekem is ritkábban van energiám eljárni otthonról esténként munka után. (Tehát ilyen volna a harmincasok klubja? :)

A tegnapi koncert a “8 Hang a Nőkért!” (koncertsorozat a családon belüli erőszak ellen) első estje volt, ők voltak az első zenekar a tegnapi háromból (utána még a Kesh és a Fókatelep is játszott). Mivel újfent senki nem ért rá eljönni velem, így egyedül mentem el megnézni. Vicces (jó értelemben) volt látni a 8-10 évvel fiatalabb önmagam korosztályát bulizni. Felszabadult mulatozás, ugra-bugrálós táncikálás, kilöttyenő műanyag poharas sör, és azok a jellegzetes fiatalos illatvilágú parfümök, amiket anno mi is használtunk. Különös volt kívülről látni őket. (Na, majd amikor 10 év múlva visszatekintek a mai önmagamra… :)) Persze a közönség teljesen vegyes korosztályú volt, azért nem volt tinidiszkó fíling, de ez a korosztály volt most, aminek a látványa, energiája leginkább megfogott, s valamiért megidézte bennem a múltat :)

Read the rest of this entry »

A Kincs

“Ki ne ismerné Móra Ferenc meghitt hangulatú írását a kis Bicebócáról, az öreg Küsmödi bácsiról, s a kincskereső kisködmönről? Az óbánya egy véletlen baleset következtében felrobban, Bicebóca örökre elveszíti egyetlen támaszát, Küsmödi bácsit. Ferkóék befogadják a kis árvát. Ferkó kisebb szolgálatokat tesz és az érte járó krajcárokért körtemuzsikát vesz. A muzsika azonban csak a jó gyermekeknek szólal meg. Ferkó ügyes-bajos dolgaihoz némi kétség tapad, mikor kisinas, bizony hamar kitelik az az egyesztendő, vagy gondoljunk arra, mikor Égbelátó képében megrohanja a lelkiismeretfurdalás, mert legjobb barátja dolgozatát hibásra “javítja”. A kincskereső kisködmön azonban megmelengeti még a rosszalkodó lelkeket is.”

Hiába.. Kinek mi a kincs. A kutya a legfinomabb csontját ássa el, az ember meg ugye… :)

Aki nosztalgiázna, ITT megnézheti a teljes filmet :) (Csak a lájkot ne felejtsétek el! ;))

Kincskereső kisködmön: Szépen szóló muzsika

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egyszer egy körtemuzsika, amelyik arról volt nevezetes, hogy csak akkor szólt, ha jó gyerek fújta. Ezt pedig én onnan tudom, hogy az enyim volt ez a csodálatos körtemuzsika. Ahogy most az életem hajlatáról visszanézek az elejére, egész eddig a körtemuzsikáig látok vissza. Ami előtte volt, az elmosódik előttem, mint hajnali kép a hosszú fasorban. A szépen szóló muzsikát valami játékáruló tót embertől kaptam, amiért telemerítettem a fakupáját friss vízzel a vásárkút vödréből. Nagyot húzott a jó ember a kupából, aztán körülnézett a játékosponyván:

– No, kisfiú, hát most már mit adjak én neked, amiért vizet hoztál a Janó bácsinak? No, adok neked egy körtemuzsikát.

Szép volt a körtemuzsika, szép volt, az egyik fele pirosra volt festve, a másik sárgára, de biz én azért mégiscsak jobban szerettem volna valami fütyülős farkú lovat. Mondtam is a Janó bácsinak, hogy van már nekem körtemuzsikám otthon.

– Jaj, fiúcska, csakhogy ez nem olyan körtemuzsika ám, mint a többi! – motoszkált a tót fanyelű bicskájával a körtemuzsika sípján. – Ez olyan muzsika, hogy csak addig szól, míg jó gyerek fújja. Nézzem no: jó gyerek vagy-e, meg tudod-e szólaltatni?

rajz: Göde Mónika Annamária


Read the rest of this entry »

Erre szerintem mindenki kell, hogy emlékezzen! :)

Azt hiszem erre mindenki emlékszik még :) Na? Megvan? Igazi retro fíling: a csajok, a ruhák, a frizurák, a tánc, a zene! És egy aranyos kis körtemuzsika ;)

Most akkor körtemuzsika vagy okarína?

Ma kaptam a Youtube-on az egyik videómra egy kommentet, amiben volt egy kérdés:

“Miért nem lehet egyszerűen körtemuzsikának nevezni?”

És valóban. A kérdés jogos, így hát úgy gondoltam ideje tisztába tenni ezt a kérdést, és bár volt egy elképzelésem a kettő közti különbségről, elkezdtem utánajárni, hogy ne írjak hülyeséget. A Wikipedia ezt mondja:

A körtemuzsika egy agyagból égetett vagy körtefából készített, tojásdad, körte alakú, 4-6 lyukú hangszer, amelyet körtemuzsikának, cserépsípnak vagy kakasnak, bikának is neveznek, aszerint, hogy mit ábrázol.

Tehát a körtemuzsika az English pendant-hoz hasonlítható leginkább, mivel max. 6 lyukú. Találtam egy cikket még egy 2004-es Népszabadságból, Somogyi Sándor kerámikusról, aki kicsit részletesebben kitér a kérdésre:

A munkának – a 900-1000 fokon való kiégetés előtt – jószerivel még annyi híja van, hogy ki kell vágni a befúvó- meg a hangadó nyílást és az ujjaknak legföljebb tíz másik lyukat.

Az “igazi” cserépsíp azonban nem a körtemuzsika – a cseh Janácek egy zenekari darabjában önálló szólammal ajándékozta meg – hanem az okarína.

Somogyi elmondja, hogy ezt a leginkább halhólyagra emlékeztető alakú, oldalsó befúvónyílású hangszert a véletlen szülte. Az 1870-es évek tájékán egy olasz hangszerkészítő fia véletlenül eltört egy fából készült kürtfélét. Próbálta megjavítani, a hiányt agyaggal pótolni – Budrióban sok keramikus élt, senkitől sem volt idegen a fazekastudás. Aztán hasonló hangszert formált teljes egészében agyagból is. Bevált. Az okarína népszerű lett. Amikor megjelentek különböző hangmagasságú példányok, egész okarínazenekarok is alakultak. Az új hangszerrel hamarosan megismerkedtek a magyarok is, az első világháborúban olasz fogságba esett katonák. Magukkal hozták, megcsinálták itthon is. A második világháborúig nálunk is sokan játszottak rajta. Aztán néhány évtizedre elfeledkeztünk róla, ám a hetvenes években újra megjelent a boltokban, vásárokban.

Na, itt már kezd érdekes lenni a dolog, Somogyi már 10 lyukig is elmegyek a körtemuzsika kategóriában. Az viszont egyértelmű, hogy a kettőt ő is megkülönbözteti.

körtemuzsika

Körtemuzsika

Körtemuzsika

Körtemuzsika

Van, akik a körtefából készült 4-6 lyukú sípokat tartják körtemuzsikának, van akik a hasonló tulajdonságú agyaghangszereket.

Read the rest of this entry »

Most történ(ik/t)
Ocarina Delta Fesztivál 2016 Beszámoló 1. rész
Beszámoló 2. rész
Okarína minikurzus
Csemegézz!
  • – Top bejegyzések (32)
  • Agócs (70)
  • Csengésdallam (1)
  • Érdekességek (76)
  • Hírek (81)
  • Interjú (6)
  • Irodalom (5)
  • Ismertető (37)
  • Lemezajánló (9)
  • Nincs kategorizálva (32)
  • Nyereményjáték (7)
  • Okarina készítés (22)
  • Okarina vásárlás (51)
  • Szavazások (5)
  • Youtuberek (17)
  • Zelda mánia (3)
Archívum
Bejegyzés értesítő
Keresés
Support Free Vaping!
Címkefelhő
Szavazások

Te mennyit szánnál egy okarinára, hogy kipróbáld magad vele?

View Results

Loading ... Loading ...
show
 
close
rss Follow on Twitter facebook youtube Skype soundcloud