Címke: Tudnivaló

Most akkor körtemuzsika vagy okarína?

Ma kaptam a Youtube-on az egyik videómra egy kommentet, amiben volt egy kérdés:

„Miért nem lehet egyszerűen körtemuzsikának nevezni?”

És valóban. A kérdés jogos, így hát úgy gondoltam ideje tisztába tenni ezt a kérdést, és bár volt egy elképzelésem a kettő közti különbségről, elkezdtem utánajárni, hogy ne írjak hülyeséget. A Wikipedia ezt mondja:

A körtemuzsika egy agyagból égetett vagy körtefából készített, tojásdad, körte alakú, 4-6 lyukú hangszer, amelyet körtemuzsikának, cserépsípnak vagy kakasnak, bikának is neveznek, aszerint, hogy mit ábrázol.

Tehát a körtemuzsika az English pendant-hoz hasonlítható leginkább, mivel max. 6 lyukú. Találtam egy cikket még egy 2004-es Népszabadságból, Somogyi Sándor kerámikusról, aki kicsit részletesebben kitér a kérdésre:

A munkának – a 900-1000 fokon való kiégetés előtt – jószerivel még annyi híja van, hogy ki kell vágni a befúvó- meg a hangadó nyílást és az ujjaknak legföljebb tíz másik lyukat.

Az „igazi” cserépsíp azonban nem a körtemuzsika – a cseh Janácek egy zenekari darabjában önálló szólammal ajándékozta meg – hanem az okarína.

Somogyi elmondja, hogy ezt a leginkább halhólyagra emlékeztető alakú, oldalsó befúvónyílású hangszert a véletlen szülte. Az 1870-es évek tájékán egy olasz hangszerkészítő fia véletlenül eltört egy fából készült kürtfélét. Próbálta megjavítani, a hiányt agyaggal pótolni – Budrióban sok keramikus élt, senkitől sem volt idegen a fazekastudás. Aztán hasonló hangszert formált teljes egészében agyagból is. Bevált. Az okarína népszerű lett. Amikor megjelentek különböző hangmagasságú példányok, egész okarínazenekarok is alakultak. Az új hangszerrel hamarosan megismerkedtek a magyarok is, az első világháborúban olasz fogságba esett katonák. Magukkal hozták, megcsinálták itthon is. A második világháborúig nálunk is sokan játszottak rajta. Aztán néhány évtizedre elfeledkeztünk róla, ám a hetvenes években újra megjelent a boltokban, vásárokban.

Na, itt már kezd érdekes lenni a dolog, Somogyi már 10 lyukig is elmegyek a körtemuzsika kategóriában. Az viszont egyértelmű, hogy a kettőt ő is megkülönbözteti.

körtemuzsika

Körtemuzsika

Körtemuzsika

Körtemuzsika

Van, akik a körtefából készült 4-6 lyukú sípokat tartják körtemuzsikának, van akik a hasonló tulajdonságú agyaghangszereket.

Tovább a folytatáshoz

Miért éppen okarína?

Ha az emberben megfogalmazódik a gondolat, hogy ő bizony hangszeren szeretne játszani, elég nagy dilemma elé néz, hogy ugyanis akkor milyen hangszert válasszon. Mert persze én is szeretnék hárfán játszani, meg fuvolán, de nem biztos, hogy azzal kellene kezdeni, ha még sosem tanultam zenét sem. Ott van ugye a legelterjedtebb belépő hangszer, a furulya, de az mennyire unalmas már.. Szerintem. Nade! Az okarina! Az mindjárt más! Rögtön Te is látni fogod miért:

  • Játszani rajta: Valóban igazán könnyű megtanulni játszani rajta. De tényleg. Rá lehet kattanni. Én 2 hónap után egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy bármilyen zenét hallottam meg, azt kezdtem el figyelni, vajon belefér-e az okarinám hangterjedelmébe, el tudnám-e játszani valahogy rajta. És volt amelyiket igen, és persze sok, amiket nem :) Sokkal szebb hangja van, mint egy furulyának például, sokkal lágyabb, tisztább. Főleg a cserépből készülteknek. Így egyedül játszani is nagyobb élmény rajta, mert önmagában is gyönyörű.
  • Lehet gyűjteni: Rengeteg formájú, anyagú, méretű, mintájú okarinát készítenek ma már. Aki egyszer beleszeret, azon fogja észrevenni magát, hogy mindig újat és újat akar kipróbálni. Az igazán durva okarina őrülteknek 20-30 féle is lehet. Már nekem is van három.. – plusz kettőt eladtam, mert azért nem dobálják őket ingyen..
  • Nem kell hozzá semmiféle előzetes zenei tudás: De tényleg. Én vagyok rá az élő példa :) Oké, van is még mit tanulnom, dehát a jó pap is holtig tanul..
  • Könnyen hordozható: Hacsak nem kontrabassz okarinát akarsz venni, ami akkora mint egy tök, akkor elfér a kisebb táskákban is, bárhová magaddal viheted, hogy gyakorolj, ha van időd, nem olyan hosszú mint egy furulya, nem kell hozzá hangosítás, semmi. Igazán praktikus.
  • Vannak könnyebben és nehezebben elsajátítható okarinák: Ahogy fejlődsz, egyre profibb okarinákon tudsz majd játszani. (Ami leegyszerűsítve a rajta lévő lyukak számában mutatkozik meg :))
  • Egyszerű, de profi hangszer. Igen, bár nagyon egyszerű hangszer, ezzel párhuzamosan teljesen komoly is.
  • Magyarországon még igencsak ritka: Zongorán ezrek játszanak, gitáron is.. Nade okarinán!

Valószínűleg van amit kihagytam, de szerintem ez is elég ahhoz, hogy a jobb oldali menüben azonnal válassz egy okarina készítőt, és megrendeld az elsőt :) Viccet félretéve, ha tényleg érdekel a zene, és bele akarsz vágni, szerintem nem fogsz csalódni, ha az okarinával kezded. A választásban pedig szívesen segítek.