Ma kaptam a Youtube-on az egyik videómra egy kommentet, amiben volt egy kérdés:
„Miért nem lehet egyszerűen körtemuzsikának nevezni?”
És valóban. A kérdés jogos, így hát úgy gondoltam ideje tisztába tenni ezt a kérdést, és bár volt egy elképzelésem a kettő közti különbségről, elkezdtem utánajárni, hogy ne írjak hülyeséget. A Wikipedia ezt mondja:
A körtemuzsika egy agyagból égetett vagy körtefából készített, tojásdad, körte alakú, 4-6 lyukú hangszer, amelyet körtemuzsikának, cserépsípnak vagy kakasnak, bikának is neveznek, aszerint, hogy mit ábrázol.
Tehát a körtemuzsika az English pendant-hoz hasonlítható leginkább, mivel max. 6 lyukú. Találtam egy cikket még egy 2004-es Népszabadságból, Somogyi Sándor kerámikusról, aki kicsit részletesebben kitér a kérdésre:
A munkának – a 900-1000 fokon való kiégetés előtt – jószerivel még annyi híja van, hogy ki kell vágni a befúvó- meg a hangadó nyílást és az ujjaknak legföljebb tíz másik lyukat.
…
Az „igazi” cserépsíp azonban nem a körtemuzsika – a cseh Janácek egy zenekari darabjában önálló szólammal ajándékozta meg – hanem az okarína.
…
Somogyi elmondja, hogy ezt a leginkább halhólyagra emlékeztető alakú, oldalsó befúvónyílású hangszert a véletlen szülte. Az 1870-es évek tájékán egy olasz hangszerkészítő fia véletlenül eltört egy fából készült kürtfélét. Próbálta megjavítani, a hiányt agyaggal pótolni – Budrióban sok keramikus élt, senkitől sem volt idegen a fazekastudás. Aztán hasonló hangszert formált teljes egészében agyagból is. Bevált. Az okarína népszerű lett. Amikor megjelentek különböző hangmagasságú példányok, egész okarínazenekarok is alakultak. Az új hangszerrel hamarosan megismerkedtek a magyarok is, az első világháborúban olasz fogságba esett katonák. Magukkal hozták, megcsinálták itthon is. A második világháborúig nálunk is sokan játszottak rajta. Aztán néhány évtizedre elfeledkeztünk róla, ám a hetvenes években újra megjelent a boltokban, vásárokban.
Na, itt már kezd érdekes lenni a dolog, Somogyi már 10 lyukig is elmegyek a körtemuzsika kategóriában. Az viszont egyértelmű, hogy a kettőt ő is megkülönbözteti.
Körtemuzsika
Körtemuzsika
Van, akik a körtefából készült 4-6 lyukú sípokat tartják körtemuzsikának, van akik a hasonló tulajdonságú agyaghangszereket.
Ha az emberben megfogalmazódik a gondolat, hogy ő bizony hangszeren szeretne játszani, elég nagy dilemma elé néz, hogy ugyanis akkor milyen hangszert válasszon. Mert persze én is szeretnék hárfán játszani, meg fuvolán, de nem biztos, hogy azzal kellene kezdeni, ha még sosem tanultam zenét sem. Ott van ugye a legelterjedtebb belépő hangszer, a furulya, de az mennyire unalmas már.. Szerintem. Nade! Az okarina! Az mindjárt más! Rögtön Te is látni fogod miért: