Mátka mese
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyszerű testvérpár, akik közül az egyik állandóan kalandok után kutatott, és történt egyszer, hogy, a kisebbik testvér, akit úgy hívtak, hogy Virágos lelkű kis malac, felkelt, és nem találta a bátyját, akit Tiszta szívű vándor kalandor unikornisnak hívtak :)
Egyik reggel, mikor a kis malac felébredt, hiába kereste testvérét, nem találta sehol.
Áthívta egyik barátját, a 100 éves, jó modorú, de igen hallgatag teknős komát.
Virágos lelkű kismalac: - Eltünt a testvérem, kérlek segíts megkeresni!
Ki akartunk menni játszani,de nincs sehol.
Állandóan nyoma vész, mindig kereseni kell.
100 éves teknős: - Biztosan nem nyelte el a föld!
Gyere, keressük meg azta a szőke kis huncutot.
De hogy merre induljunk, azt neked kell tudnod.
Virágos lelkű kismalac: - Kezdjük a kertben, nagyon szeret ott lenni.
A legszivesebben fent üldögél a körtefán a madarak között.
Imádja a madarakat, mindig korán ébred, amikor éppen a leghangosabban csivitelnek.
Azt állitja, hogy minden szavukat megérti, és tud velük beszélgetni.
Szerinted igazat mond?
100 éves teknős: - Az igazság bonyolult dolog.
Lehet valami egyszerre igaz is, meg nem is.
Virágos lelkű kismalac: - Néha arról ábrándozik, hogy felrepül a felhők közé, mint egy sirály,
és megnézi, hogy minden, ami nagy, hogyan lesz egyre kisebb, mig végül teljesen eltűnik.
Gyakran nézegetjük a felhöket, hogy miből lehetnek.
Olyan hatalmasnak látszanak, és mégis olyan puhák, kedvesek.
A testvérem azt mondja hogy ő tudja, és majd elmeséli, ha nagyobb leszek, és megértem.
Azt is szokta mondani, hogy ha fent lennák a felhők között,
akkor tudnánk repülni... mert aki nem repül az leesik és meghal.
Mi viszont nem halhatunk meg, mert először meg kell öregednünk, ezért tudnánk repülni.
100 éves teknős: - Furcsán gondolkodik a testvéred, csak nehogy mindent elhiggy neki!
Azt javaslom, inkább kezdjünk el gyakorolni, mondjuk egy méteren,
és előtte szerezzünk valakit, aki elkap ha ügyetlenkednénk.
Virágos lelkű kismalac: - De ő tényleg szeret a magasban lenni,
szivesen lakna egy nagyvárosi toronyházban, aminek a tetjéről
körtecsutkával meg fenyőtobozzal dobálná a lent nyüzsgő néniket, meg bácsikat, akinek fogalmuk sincs semmiről.
Egyszer talált egy madárcsipte tobozt, és sokáig egy dobozban tartogatta a párnája mellett, de aztán kidobta.
Volt hogy egész napra eltünt, és csak sötétedés után jött haza.
Azt mondta, hogy látott egy utat, ami Afrikába, vagy Kinába, vagy Grönlandra vezet, de az is lehet hogy az egész világot beházlózza.
Legközelebb majd megnézi, azt igérte.
Dehát annyi út létezik! Honnan tudjam, hogy hol lehet, ha állandóan elrohan?
Minden hegyre fel akar mászni, minden barlangba be akar bújni, sosem tud megülni a fenekén, hogy játszunk vagy kirakózzunk.
Képzeld, egy este eltévedtünk, és amikor besötétedett, félni kezdtem.
Ő viszont nem...
Ekkor megjelent egy lámpás, ami halványan pislákolt.
Nem tudtuk ki lehetett az, de most ő ilyedt meg és én nem.
Mindenben versenyezni akar, futásban, ugrásban,
majdnem mindig ő győz, de ha ilyenkor duzzogni kezdek, újra versenyzünk, és akkor veszit.
Látszik, hogy szereti ha figyelik, ha pörög és énekel.
Furcsa lesz olyankor, valahogy boldog és őrült egyszerre...
Viszont, ha megkérik, hogy énekeljen, megnémul és savanyú képet vágva elbújik.
Szeret épiteni, tervezni, alkotgatni,
fel akar találni egy ládát, ami mindig tele van étellel, és amivel jóó messzire el lehet indulni azon az úton, ami behálózza az egész világot Kináig.
Szerinted lehet ilyen ládát csinálni?
100 éves teknős: - Sosem tudni pontosan, mire képes egy testvér, az viszont tuti, hogy ha meg is próbálja, időbe telik megépiteni, és még biztosan nem készült el.
Azaz lehet, hogy a kis kalandor lassan megéhezik, és estére hazajön.
Virágos lelkű kismalac: - Igazad van, ha mindjárt 11 lesz 5 perc múlva, vagy 10 percel múlt háromnegyed 7.
Az is lehet, hogy már otthon ül a konyhában...
OTT VAN!
Virágos lelkű kismalac: - Megvagy végre testvérkém, hol jártál egész nap, már mindenütt kerestelek, mondani szeretnék valamit.
Tiszta szívű unikornis: - Én is kerestelek, csak máshol...
Virágos lelkű kismalac: - Nah mondd!
Tiszta szívű unikornis: - Holnap majd mutatok valamit, amit sose találnál ki, de először álmos kis állatok módjára aludjuk át a hosszú éjszakát!
Ha aztán felkel a nap, felébredünk és meglátod...
Antoni Ottó
A beérkezett mesék: