Erdei mese
Az erdő már napok óta hangos volt a kakukkolástól.
- Kakukk! Hitel! Kakukk! Hitel! - kakukkolta a kis Kakukk. Az erdő közepén egy tisztáson a 100 éves Teknősbéka állt. Iszonyú öreg, ráncos és bölcs volt, de megvolt a magához való esze. Rezzenéstelen arccal mondta a mondókáját. Az állatok pedig sorra gyűltek a tisztásra. Elsőnek egy foltos blöki jött. Ő idegen volt, nem az erdőben született. Az a hír járta róla, hogy a kutyaól-maffia kitúrta az összkomfortos régi óljából, most pedig egy lyukas benzineshordóban lakik, ami bizony elég huzatos hely télvíz idején.
- Tudom, Kutyuska, - mondta a Teknős - lyukas a hordód, de van megoldás. Adok neked egy marék kagylópénzt, abból megveheted az új óladat. Most tavasz van, ősszel pedig adsz nekem két marék kagylót. Ne aggódj, bármikor le tudok merülni a tengerbe kagylóért.
Tetszett Kutyuskának az ötlet, bár egy pillanatra átsuhant az agyán egy gondolat, hogy a Teknős könnyen szerez kagylót , de ő nem , de aztán elhessegette a gondolatot. A Teknős olyan állatbarátnak látszott.
A következő a Malacka volt. Malackának szalmából volt a háza.
- Ez nem jó - mondta a Teknős. - Ismered azt a mesét, amikor a farkas elfújta a rokonod szalmaházát? Csak jobb egy kőből épült disznóól! Kicsit apró betűs a szerződés, a szúval írattam, 25 oldal az egész, írd alá!
Malacka kicsit elhúzta a száját. A Teknős észrevette és így folytatta: - Malacka, ki más adna neked hitelt?
Malacka irult-pirult, továbbá a szemüvegét is otthon felejtette, ezért gyorsan aláírta a szerződést a kis patájával. Rövidesen jött az Egérke. Ő az egérlyuk felújítását szerette volna, továbbá egy hatalmas sajttortáról álmodozott, ilyet eddig csak az "Állati zabálnivalók" magazinban látott. Ezt ugyan nem járatta, de az Állat-Osanban sutyiban mindig elolvasta.
- Biztosan meglesz, Egérke! - ígérte a Teknős - Már a számban érzem a sajttorta ízét! - sóhajtotta az egérke, aki kicsit lusta is, kövér is volt, nagyon szerette a hasát.
Hamar eljött a nyár. - Kakukk! Hitel! Kakukk! Fel-tétel! - szajkózta, akarom mondani kakukkolta a Kakukk. Az állatoknak hamar feltűnt, hogy mást mond a Kakukk, mint eddig. Újra elmentek a tisztásra. - Sajnos megváltoztak a feltételek - mondta a Teknős. Mélyebb a tenger, mert az idióta emberek nem vigyáznak a környezetükre. Nehezebb merülni, mindenkinek három marék kagylót kell hozni! - Ez először nem tűnt nagyon rázósnak, de minden állat nagyon kereste a kagylókat, amiből kevés volt.
- Honnan szerzek ennyi kagylót? - kérdezte magától a Malacka. Jött az ősz, hideg szelekkel. Az Egérke sírva szaladt a Teknőshöz: - Jaj, Teknős, a Vakond ki akar túrni a lyukamból! A Kutyuska is bajban volt: -El akarják vinni a hordómat a MÉH telepre ócskavasnak! Sírt a Malacka is: - A szarvasok alá akarják vinni a szalmaházacskámat alomnak!
Látta is, hallotta is ezeket a jószívű, bölcs Egyszarvú. - Állatkák, ez így nem mehet tovább! - mondta. - A Teknős egyre emeli a kagylóárat! A végén alig lesz valakinek otthona! Én tudom, mi a megoldás! Saját kagylóbankot alapítunk, én adom az első kosár kagylót! A dolgozóink jövő tavaszig csak abrakot kapnak bérnek, egyszerű mókuskerékkel közlekedünk, akinek pedig pávatollat látok a fenekében, azt kirúgom, mert túlságosan megszedte magát!
Mindenkinek tetszett az ötlet, de a Teknősnek nem. - Mehetek a víz alá! - morogta és le is merült. Nem hiányzott egyelőre senkinek, tudták, hogy jó nagy tüdeje van.
Nyárra mindeninek lett új lakása. Ünnepséget csaptak, az Egyszarvúnak pedig az állatok szereztek egy marék aranyzabot, de csak ennyit, amit jóízűen el is ropogtatott. - Csak szolidan markolni! - nyihogta.
Ha az aranyzab több lett volna, az én mesém is hosszabb lett volna.
Dr. Bús János
A beérkezett mesék: