2010. január hónap bejegyzései

Csatlakozz a Facebookon az okarina fan klubhoz! :)

1 hozzászólás

Elkészült a blog vagyis az okarina magyar rajongói oldala. (http://facebook.com/okarinaklub) Ha tetszik amit próbálok csinálni, csatlakozz Te is! A Facebook oldalon több érdekes videót fogok közzétenni, a blogot nem szeretném ezekkel telíteni, ezt szeretném meghagyni inkább a tudásbázisnak :)

Ha Téged nem érdekel a téma, de szívesen segítenéd a hangszer népszerűsítésére irányuló törekvéseim, kérlek juttasd el ezt az infót minél több ismerősödhöz! Elég kicsi a célcsoportom és nehéz felderíteni a tagjait. Segíts megtalál azokat, akiket érdekelhet az okarina, akiknek tetszhet ez!

Thx! :)

Olcsó medál okarinák John Langleytől ingyenes szállítással

1 hozzászólás

Langley Alto okarina

A múlt héten találtam rá John Langley oldalára. Jó okarina-függő módjára rendeltem is azonnal két kis okit tőle, amik alig egy hét alatt rendben meg is érkeztek.

Langley 4-6 lyukú, szépen zománcozott, medál (pendant) okarinákat készít főleg, különböző hangmagasságokra hangolva a kontrabassztól a mini cicergőig :) Ezek 8-9 hangot tudnak megszólaltatni és teljesen kromatikusak, vagyis félhangokat is lehet velük játszani.

Langley eredetileg ausztrál származású, 1970-ben költözött Angliába és egy hosszabb munkanélküli periódus után összeismerkedett John Taylorral, aki megismertette vele az okarinákat amiket készített és onnantól Langley számára nem volt visszaút. Azóta ezzel foglalkozik.

Közepes minőségű okarinák, ajánlom bárkinek, aki ismerkedne az okarinával és nem szeretne sokat szánni az elsőre. A hangolásuk sajnos nem 100%-os, nekem mindkettőn fél hanggal el van csúszva a legalsó hang. Ismerkedésre azonban szerintem tökéletesek és tényleg szépek.

Az általam vásárolt mini okarina előnyei, ami miatt kezdőknek ajánlom:

  • Olcsó (12 GBP ~ 3500 Ft)
  • Pici, tényleg akár nyakban is lehet hordani, mint egy medált
  • Szép, igényes, munka
  • Mint már mondtam, Langley-nél nincs szállítási költség, ami sokszor 5.000. Ft-ra is rúghat máshol
  • Európán belülről jön, nem Ázsiából, így egy hét alatt ideér
  • 6 lyukú – 11 hangot tud

Hátrány, ami miatt inkább csak kezdőknek ajánlom:

  • Sajnos a hangolás néhol nem tökéletes

És akkor nézzük talán a világ legkisebb okarinájáról (micro) a bemutatót Langley-től:

Docjazz elindította az új fórumát: OcTalk! forum

1 hozzászólás

Docjazz-nek egyszer már volt egy szép nagy okarinás fóruma, amit valami miatt megszüntetett. Most úgy tűnik mégis volt rá igény, mert újat indított az OcTalk! alatt (http://octalk.net/forum). Okarina játékról, tanulásról, készítésről, mindenről, mi szem szájnak ingere. Legalábbis ez volna a terv, mert ehhez ugye fórumozók is kellenek, és bár Docjazz neve mindenki számára ismert az okarinák világában szinte, azért kíváncsi leszek mennyire fogja tudni felvenni a versenyt az eddig egyeduralkodó TON-nal szemben.

Elkészült Börs Anders angol nyelvű weblapja

1 hozzászólás

Börs Anders okarinái

Ahogyan azt anno Anders megígérte nekem, amint elkészült az okarinás weblapjának angol verziója, szólt nekem. 5 perce :) Úgyhogy már svéd nyelvtudás nélkül is lehet rendelni a fából készített okarináiból :) Nem mondanám, hogy olcsó, de abszolút gyönyörű, egyedi darabok. És manapság igen kevesen készítenek fából okarinát. Az okarina webáruházak listáját itt találod meg, vagy bármikor a fejléc alatti linkre kattintva.

Most akkor körtemuzsika vagy okarína?

3 hozzászólás

Ma kaptam a Youtube-on az egyik videómra egy kommentet, amiben volt egy kérdés:

„Miért nem lehet egyszerűen körtemuzsikának nevezni?”

És valóban. A kérdés jogos, így hát úgy gondoltam ideje tisztába tenni ezt a kérdést, és bár volt egy elképzelésem a kettő közti különbségről, elkezdtem utánajárni, hogy ne írjak hülyeséget. A Wikipedia ezt mondja:

A körtemuzsika egy agyagból égetett vagy körtefából készített, tojásdad, körte alakú, 4-6 lyukú hangszer, amelyet körtemuzsikának, cserépsípnak vagy kakasnak, bikának is neveznek, aszerint, hogy mit ábrázol.

Tehát a körtemuzsika az English pendant-hoz hasonlítható leginkább, mivel max. 6 lyukú. Találtam egy cikket még egy 2004-es Népszabadságból, Somogyi Sándor kerámikusról, aki kicsit részletesebben kitér a kérdésre:

A munkának – a 900-1000 fokon való kiégetés előtt – jószerivel még annyi híja van, hogy ki kell vágni a befúvó- meg a hangadó nyílást és az ujjaknak legföljebb tíz másik lyukat.

…

Az „igazi” cserépsíp azonban nem a körtemuzsika – a cseh Janácek egy zenekari darabjában önálló szólammal ajándékozta meg – hanem az okarína.

…

Somogyi elmondja, hogy ezt a leginkább halhólyagra emlékeztető alakú, oldalsó befúvónyílású hangszert a véletlen szülte. Az 1870-es évek tájékán egy olasz hangszerkészítő fia véletlenül eltört egy fából készült kürtfélét. Próbálta megjavítani, a hiányt agyaggal pótolni – Budrióban sok keramikus élt, senkitől sem volt idegen a fazekastudás. Aztán hasonló hangszert formált teljes egészében agyagból is. Bevált. Az okarína népszerű lett. Amikor megjelentek különböző hangmagasságú példányok, egész okarínazenekarok is alakultak. Az új hangszerrel hamarosan megismerkedtek a magyarok is, az első világháborúban olasz fogságba esett katonák. Magukkal hozták, megcsinálták itthon is. A második világháborúig nálunk is sokan játszottak rajta. Aztán néhány évtizedre elfeledkeztünk róla, ám a hetvenes években újra megjelent a boltokban, vásárokban.

Na, itt már kezd érdekes lenni a dolog, Somogyi már 10 lyukig is elmegyek a körtemuzsika kategóriában. Az viszont egyértelmű, hogy a kettőt ő is megkülönbözteti.

körtemuzsika

Körtemuzsika

Körtemuzsika

Körtemuzsika

Van, akik a körtefából készült 4-6 lyukú sípokat tartják körtemuzsikának, van akik a hasonló tulajdonságú agyaghangszereket.

Tovább a folytatáshoz →