Címke: Okarina készítés

Egy régi szerelem újraéledése

Minden vélemény számít!
Mindig örömmel tölt el egy-egy olvasó pozitív visszajelzése a ténykedésemmel kapcsolatban. Ők azok az emberek, akik miatt a blog még mindig rendíthetetlenül működik. Köszönöm nekik ezt ezúton is. Egy ilyen kedves olvasónk sikerélményét osztanám meg most veletek, melyet a napokban kaptam – hátha inspirál másokat is, hogy merjenek szerelembe esni :)

Kb. 1988-ban láttam egy Delta műsort (Kudlik Júlia-féle). Ott volt egy utolsó riport, mintegy lazításképpen. Ez egy japán okarínakészítő és előadóművészt mutatott be dokumentumfilmként. Ez a rövidfilm mintegy villámcsapásként ért engem, szinte azonnal megpróbáltam okarínát készíteni. De semmit nem tudtam róla, csak az alakját láttam. Akkoriban került a kezembe egy füzet, ami az agyagozással foglalkozott. Ebben leírták az agyagsíp készítésének technikáját (hengeres és lapos bottal szúrás, stb). Így aztán hályogkovács módjára kezdtem az okarínához. Olyan is lett az eredmény, mert az okarína olyan hangot adott, mint a kiszúrt bicikligumi. Azért kiégettem és éveken át őriztem. Aztán vagy 22 évig semmi… Pontosabban azért faragtam, (talán ez az igazi hobbim), illetve néhány agyagsíp kiállta a minőség-ellenőrzést.

Az áttörés  2011. januárjában jött, mikor véletlenül megtaláltam Erős Ádám blogbejegyzését. Mintha a régi szerelem lobbant volna fel újra… Azóta csinálom az okarínákat, ha kell, ha nem… Most éppen 9 van, de ez túl sok. Csak néhánynak van igazán jó hangja, és ezért lenne jó megtanulni a hangolást is. Tunerem (hangoló – a szerk.) persze nincsen. Nem tudom még, hogy hova akarok eljutni. Mindenképpen szeretnék egy saját készítésű okarínát, ami legalább 12 hangot tud. A tripla okarínával is ezért kísérleteztem, olyan volt ez, mintha valaki csak nagy nehezen tudná a János-hegyet megmászni, ezért legközelebb a Mount Everestre gyúrna…

De hát ki tudja, mit hoz a jövő? A feleségem mindenesetre elnézi az új bolondériámat… Gondolja: „Amúgy ártalmatlan a fickó…”

 

Dr. Bús János, háziorvos, Kesztölc

Képet is kaptam, voila:

További hasonló sikereket kívánnék akkor a régi-új hobbidhoz János, és köszönjük, hogy megosztottad velünk az eddigieket! :)

Mik történtek az elmúlt 2 hónapban? (okt.-nov.)

Minden vélemény számít!

Eseményekben gazdag volt az utóbbi két hónap, úgy döntöttem írok egy rövid összefoglaló bejegyzést, hátha valaki leamardt erről-arról. No lássuk mik történtek:

A bejegyzés értesítőm még mindig csinál vicces dolgokat, a múltkori WordPress plugin frissítésem pl. szépen fejbecsapta a nagy nehezen magyarra fordított előző verzióm. (Mea culpa…) Most meg lehet, hogy erről a bejegyzésről az értesítőt olyanok is megkapják, akik nem is iratkoztak fel, csak regisztráltak a blogba. (Ha ilyen van, elnézést, a bejegyzés értesítő levél végén leiratkozhat természetesen.) Azért ezek az esetenkénti anomáliák senkit ne riasszanak el a feliratkozástól! Előbb-utóbb normalizálódik a rendszer :)

Volt ugye ez a Docjazz4 féle nemzetközi okarinás videó verseny, az „OcAwareness Contest 2010”, amin végre Magyarország is képviseltette magát 3 videóval :) (részletek…) / Egyébként az összes nevezés megnézhető már itt: http://octalk.net

Voltam Pécsen egy hétvégére lazulni, ahol is elővettem a porosodó tilinkómat, amiről rövidke bénácska videó is készült, illetve pár szóval bemutattam e remek népi hangszert. (részletek…)

Volt ugye egy remek kezdeményezés az iszapkárosultak megsegítésére, amihez készítettem egy rövid videót, hogy könnyebben terjedjen az ige. (részletek…)

Illetve egy új cikkírómnak (Erős Ádám a.k.a. Cinege) hála felkerült a blogra az első okarina készítésről szóló bejegyzés, sok képpel, részletes leírással. Aki szeret otthon barkácsolni, az máris nekiállhat megcsinálni első agyagból készült kavics okarináját! (részletek…)

Nos, nagyjából ennyi volt a lényeg. Illetve ugye történt még, hogy a Facebookos csapatot tönkretették, mert letiltották a Facebook fiókom, de erről biztos mindenki hallott, mert az erről szóló bejegyzésem annyian olvasták kedves ismerőseimnek hála, mint még egyik másikat sem. (Egyik szemem, sír a másik…)

Azt hiszem a jövőben is fogok ilyesfajta összegző bejegyzéseket készíteni 1-2 havonta, mert nekem is jó így áttekinteni.

Okarina készítés otthon – kavics okarina, 1. rész

5 hozzászólás

Ádám(Cinege) vagyok és nemrég elkezdtem okarina készítéssel foglalkozni. Nem vagyok profi, csak megtetszett a dolog és szeretnék veletek pár hasznos tanácsot megosztani. Elsőként az általam készített „kavics” okarinának a készítését szeretném leírni. Először a szükséges eszközöket szeretném bemutatni, ami kell, és ami jó ha van.

Amire feltétlen szükségünk lesz az az agyag. Hobbi boltokban lehet kapni, kb 200 ft egy kiló, hol drágább hol olcsóbb. Különböző méretű fúrószárakra is szükségünk lesz a lyukak kifurása illetve hangolásakor. Nem árt ha van egy kaparó szerszámunk is, ami a képen legalul látható, egy egyszerű drót hurok (én fára rögzítettem, de ki hogy…). Nem maradhat el egy kihegyezett fagyipálcika sem amivel majd a befúvó nyílást fogjuk kialakítani. Nem szükséges de nem árt ha veszünk kb 800ft egy hobbyvágónak nevezett szikét, nagy segítségünkre lesz a síp kivágásakor, de egyszerű tapétavágó is megteszi. Kihagytam valamit? Ja persze, gondolom látjátok azt a fehér tégelyt, abban vizezett agyag van (egyszerűen egy kis pohárba agyagot teszünk és felvizezzük, ez lesz majd a ragasztónk). Az ecset persze a ragasztó felvivésére szolgál. Jobbra pedig a kis nyújtófám :D De most a legfontosabb kellék amiről az okarina is kapta a nevét.. Tovább a folytatáshoz →

Az első (félig) saját készítésű okarinám – imádom! :)

1 hozzászólás

Néhány hónapja írtam egy Charlie Hind fa okarina építőkészletéről, amiből rendeltem is akkor magamnak kettőt próbaképp. Az egyiket megtartottam magamnak, a másikat megvették tőlem, szerencsére jó kezekbe került :)  Már-már meg is feledkeztem a sajátomról, aztán pár napja eszembe jutott és elővettem, hogy akkor most nekiugrom és összerakom.

Ami kellett még hozzá, az pillanatragasztó, el is mentem venni. Ám első este így is feléig jutottam csak az összerakásnak, mert kiderült, hogy kellene hozzá lakk is, hogy az illesztéseket rendesen lezárja – a pillanatragasztó erre nem tökéletesen alkalmas, és fontos, hogy légmentesen zárt legyen a doboz, a legjobb hangzás érdekében. Így, mivel nem szerettem volna egy több literes kiszerelést vásárolni feleslegesen, másnap elmentem egy hobbi boltba és vettem egy 25 ml-es acryl lakkot. Ez volt a legkisebb kiszerelés, de ennek se használtam el a tizedét sem. Fatertól szereztem nagyon finom dörzspapírt, hogy a külső éleket picit lekerekítsem. Majd ezután kívül is lekentem két réteg lakkal, mert a legfelső hang nem jött ki tisztán. Ez szerencsére meg is oldotta a problémát. Az összerakásról készített videó ajánlja, hogy a befúvónyílást olívaolajjal finoman kenjük meg, hogy a befújt párától kíméljük a fát, már csak ez van hátra. És hogy hogy szól élőben?

„Enim mucita” – csipogta kincskereső kisbarátunk kisbarátja a kisködmönben…

2 hozzászólás

Egy kedves olvasónk (Poós László) nemrégiben vásárolt egy teakarinát és egy összerakós fa okarinát. Íme az élménybeszámolója róluk, én élvezettel olvastam. Remélem ti is! :)

Hind ocarina kit

Kép: hindocarina.com

„Enim mucita” – csipogta kincskereső kisbarátunk kisbarátja a kisködmönben… Ekkor találkoztam elöször ezzel a mobilis zsebbevalóval. Aztán a májusi kötelező munkaünnep kötelező ajándéka mellé, a similabdára gondolok, megkaptam életem első körtemuzsikáját, egy nyakbaakasztható kis barna agyag puklit négy lukkal+ 2 grátisz, egy be, egy ki… Éppoly gurgula hangja lett öt perc elteltével, mint az otthoni ablakpárkányon figyelő kis vizicsirke agyagsípé. Hát igen, a kisgyermeki túlzott nyáltermelődés gyorsan telítette az aprócska zeneszer üregét. Kénytelen kelletlen pihenőre fogtam a fújkodását és munkába állítottam másik szerzeményemet, a similabdát, jelesül nagyapám kopasz fejét és hátát kezdtem bombázni, miközben a kockáspléden ücsörgött, a piknik kosarat fosztogatva az úttörőtábor szépen nyírott, ünnepre felhasznált zöld gyepén. (Az is kábé öt perc elteltével szétesett, telítve ősöm inggallérját fűrészporral.) Az azóta eltelt uszkve 33 évem tökéletes okarinátlanságban leledzett, mindaddig mikoris rátaláltam Agócs barátom hasznosra sikeredett blogjára. Mivel régóta szívemet adtam egy fuvolának, hát érdekelt lettem mindenféle fújós szerszámban. Voltaképp sok különbség nincs is, főleg ha azt vesszük, hogy kvázi a lelkedet kell belefújni ezekbe a tüdővel szórabírható közlőeszközökbe. Bár én leginkább magamnak zenélek, csupán azzal a szándékkal,hogy ki tudjam magamból adni a zenén keresztül, ami idebenn van… És hát ez a lényeg, nem?

TNG teacarina

Persze a blogra találva egyből a különlegességekre kerestem, igy találtam rá a praktikus teakarinára, ami azóta is használatban van, persze nem csak mint zeneszer, hanem rendes konyhai eszköz. A másik szerzeményem egy általam csak fakarinának (rossz az, aki rosszra gondol!) nevezett kis puzzle (rossz az aki rosszra gondol!) zenedoboz, amit saját kezüleg kellett összeépíteni. Amikor már összeállt a dobozka, elkezdtem fújni, és érdekes volt hallani a hangszín tisztulását az elkövetkező munkafolyamatok során. Réstömítés, csiszolás, lakkozás, csiszolás, lakkozás, csiszolás… Most meg ha felakasztom a nyakamba, mindenki méhkirálynő-szállító-konténernek nézi. Hát megérte az a sok munka???? Igen!!!
Mert lett egy újabb kis szerelmem, sőt kettő (tea), amivel közelebb kerülhetek a lelkemhez.
Próbáld ki! Megéri, azt mondom…

Üdv, Poós László