Archive for the ‘Agócs’ Category
[Budrioi Fesztivál 2013] A vásárfiák
A budrioi pakk
Kattints a képre a nagyításhoz!
Nos, a fenti csodákat vásároltam kinn a vásárban. Igazából az egyetlen biztos terv, amire régóta spóroltam az egy tripla AC volt, mert a Focalink Soft Breath triplájával, amim most van, nem annyira vagyok elégedett. Van egy-két furán szóló hang rajta. De persze végül becsúszott azért még pár másik vétel is :) Tehát akkor balról jobbra haladva:
Bár már megfogadtam, hogy felhagyok a gyűjtögetéssel, és csak olyan okarínát veszek, amin majd rendszeresen játszom is, a Gosselink okarínák kivételesen szépek szerintem, aranyos kis színes madárkák, és a hangolásuk is rendben van, nem csak játék minőségek. Bár a legolcsóbból csak, de egyet el kellett hoznom.
Rotter könnyű befúvású 12 lyukú AC
Ez egy könnyű befúvást igénylő 12 lyukú, amit szettben vettem, kaptam hozzá egy kottafüzetet, vagy 25 tábortüzes nótával. A benne lévő kották mind okarína duettek. (Kérdés, kivel fogok belőle játszani :)) Nem, mintha nem lenne már egy rakás 12 lyukú AC-m, de ez viszonylag halk, tehát “csendesebb” gyakorláshoz kiválóan alkalmas.
Regular Focalink-Stein tripla AC
A legolcsóbb Focalink tripla volt (a Soft Breath után), és valóban, a hangja tisztább, mint a Soft Breath-é, de a 2. és 3. kamra hangereje nincs összehangolva, a 2. kamra utolsó hangja sokkal hangosabb, mint a 3. első hangja. Na, de egyelőre jó lesz. Van újabb 2 évem rá, hogy összegyűjtsem a pénzt a következő szintű triplához, a fortehoz :)
Egy 1 lyukú kakukk :)
Igazából ez csak technikailag okarína, de inkább csak egy jópofa kis dísz. Nem tudtam ott hagyni, de nem tartom meg magamnak. Souvenir lesz ;)
Ez a Menaglio család legkisebb tagja. Ebből 2-t vettem, egyet magamnak, egyet pedig arra gondoltam, nyereményjátékra bocsájtok majd itt a blogon. Azt majd még kitalálom mi lesz a játék :)
Gyönyörű munka! Olyan hibátlan mázazás van rajta, hogy olyat rajzolni is nehéz lenne. Bámulatos! És ami miatt nem sajnáltam rá a 80 €-t, az az, hogy azon nagyon kevés okarínák közé tartozik, amelynél nemhogy nem szükséges használni a bólintós technikát (amit én nagyon nem szeretek) a magas hangoknál, de nem is szabad. Az tény, hogy viszont ezért cserébe iszonyat tüdőt igényel az egész okarína, de ez nem is baj. Emiatt azonban ez az okarína főleg kültéri játékhoz ideális.
A fenti készítők elérhetőségei megtalálhatók az “Infók vásárláshoz” menüpont alatt.
Woohooo, 4. helyezést értem el a TON okarína fotós versenyén!
Volt a TON-on (The Ocarina Network) múlt hónapban egy fotós nyereményjáték. A kiírás egyszerű volt, okarínát kellett fotózni, egy akármilyen környezetben, plusz mellékelni egy igazoló képet, amin látszol te is, vagy egy névtáblád, hogy lássák, azt valóban te fotóztad. Igazából én is a vége előtt pár nappal döntöttem el, hogy nekifutok, így még a budrioi indulás előtt, egy napsütéses szombati napon kimentem az Örs Vezér téri IKEA melletti parkocskába (amit pár nappal előtte szúrtam ki véletlenül), és ott lőttem egy szép pitypang rengetegben ezt:
Kattints a képekre a nagyításért!
A kép, amivel neveztem.
A kép elkészítése talán nem is volt annyira vicces, hogy ott gubbasztok a fűben, mint utána, mikor magamat próbáltam fotózni az okarínával és egy nyomtatott A4-es névtáblával :D Az első 5 helyezett lett díjazva, az első 100$-t, a második egy szép Dreambirth okarínát, a harmadik, negyedik és ötödik pedig 25$ kapott. Nos, ma megtudtam, hogy én lettem a 4. a fenti képpel! Woohooo! :) A képen egyébként egy Koreából beszerzett 12 lyukú Condor AC-m látható. Gyönyörű darab. Pitypangok nélkül is ;)
Nekem egyébként a 2. helyezett volt a személyes kedvenc:
A 2. helyezett, “Riquismo” fotója
A többi helyezett képei itt tekinthetők meg.
Agócs menni Budrio. Rozi viszi. Jííháá!
Pontosan egy hónap múlva lesz indulás. A végső terv szerint (ha ugyan létezik ilyen) hárman megyünk, egy jóbarátom, a barátnője és jómagam. Igazából hármunk közül leginkább csak engem izgat az okarína fesztivál, viszont ki ne szeretne utazgatni ugye? :) Ahogy számolgattam, nem lesz annyira olcsó a sztori összességében, viszont erősen élménydúsnak ígérkezik. Ugyanis úgy döntöttünk, hogy nem repülünk, vagy vonatozunk, inkább 4 keréken szeljük át ezt a kb 2 x 900 km-t. A kedves jószág, aki elvisz majd minket, nem más, mint Rozi, akit a lenti képen láthattok:
Ő Rozi – lelke van.
Legalábbis reméljük, hogy ügyesen elvisz minket oda-vissza, mert hát ilyen hosszú úton még egy huzamban nem volt tudtunkkal :) De szépen szeret(l)getve van rendszeresen, szóval nem lesz itt semmi baj. Tudjuk mivel lehet kedveskedni neki. Én pl. nagyon szeretem a jó teákat, fogok is vinni. Na, Rozi a motorolajat szereti, úgyhogy neki azt viszünk az útra desszertnek egy nagy kannával :)
Te mennyit időt töltesz valódi zenehallgatással?
Egy nagyon jó kis írást szeretnék megosztani Veletek. A fenti címmel íródott cikket egy kedves ismerősöm, Horváth Olga írta, akinek magam is sokat köszönhetek életem zenei oldalát tekintve. Kezdve a Zene Mindenkié tanfolyammal, majd az azutáni havi egyszeri közös zenélések, illetve a fél évenkénti kis koncertek, és persze amiket mindezeken tanultam a zenéről és a közös zenélésről. Tessék elolvasni, nem hosszú:
Bizony, a mai ember (legalábbis a környezetemben a legtöbben) nem hallgat zenét. Persze szól valami mindig a háttérben, mivel társadalmunk olyan irányba “tökéletlenedett”, hogy az ember folyamatos audio-vizuális stressz alatt van. Az utcán kocsik, buszok, telefonáló, kiabáló emberek, az üzletekben jobb esetben háttérzene, rosszabb esetben ez reklám szpotokkal tarkítva. Az egyik zajt nyomjuk el a másikkal. Ha netán mégis csend lenne, gyorsan bedugunk mi magunk egy kis zenét a fülünkbe (ez ugye sokaknál egy fajta menekülési forma is, főleg a nagyvárosokban), vagy otthon a TV, HiFi, stb. Sok helyen már a nagy dolgot sem lehet csendes békében végezni, mert a klón is zene szól.
Kép: www.freedigitalphotos.net
Régen én is imádtam ezt. Zenére aludtam el, arra ébredtem, mindig szólt a zene. Ma már kissé másképp látom. Már igyekszem egyre több időt rászánni valódi zenehallgatásra. (És tudatosítani, hogy az agynak szüksége van a csendre a regenerálódáshoz/regeneráláshoz – hogy a lélekről már ne is beszéljek!) Amikor a zene nem valami háttérdolog, hanem a zenehallgatás maga A Cselekvés. Őszintén, tedd fel magadnak a kérdést, egy héten hány órát töltesz zenehallgatással úgy, hogy közben nem vasalsz, nem főzöl, nem súrolod a kádat, vagy biciklizel, stb? Remélem minél többet, de félek, nem így van. (Egyébként tényleg érdekel, hozzászólásban meg is írhatod a bejegyzés végén!)
Hogy mi a különbség zenehallgatás és zenehallgatás közt? Nehéz megfogalmazni, de megpróbálom. Ha közben mást is csinál az ember, a figyelem elaprózódik. Minél több mindent csinálsz egy időben, annál kevésbé leszel hatékony – mindben. Mert a fókusz szétszóródik. Mindenre figyelsz. De valójában úgy igazán semmire. Néha a kevesebb több, szokták ugye mondani. Amikor szinte 100%-ban csak a zenére figyelsz, olyan mélységeket, csodákat érhetsz el általa, amikett ugyanazt a zenét háttérzeneként hallgatva pl. nem fogsz tudni soha.
Okarínaszó a magasban
Ráhangolódás meditációra.
A múlt héten önkéntes “száműzetésbe” vonultam 4 napra vidékre. (Nagyon vidékre.) Egyedül, vissza a természethez, társadalmi nyomások, elvárások nélkül, folyamatos ingeráradat nélkül, se idő, se internet, se telefon, se emberek, csak úgy lenni. Több órás teázgatások, természetjárás, meditálás, elmélkedés, és hasonló kellemes, agy pihentető dolgok. Fantasztikus 4 nap volt, ajánlom mindenkinek, hogy néha menjen el, megtapasztalni ezt. Nekem hatalmas töltést adott. (Többet, mint egy wellness…)
Természetesen kerestem időt néhány videó felvételére is, csak ezúttal spontán, tervezetlenül – aztán vagy sikerült, vagy nem alapon, mivel nem tudtam ott rendesen visszanézni amiket felvettem eszköz hiányában. Végülis 2 videó sikerült (plusz egy harmadik, de az nem okarínás, hanem indián fuvolás, úgyhogy azt nem szúrom be, akit érdekel katt ide). Fenn egy sziklatetőn, gyönyörű kilátással, és naplementével.
Egyik:
Másik:
Loading ...
