Már tudod hogyan fogd, hogyan fújd az okarínát, ez már fél siker! Most lássuk miket gyakorolhatsz, hogy minél gyorsabban fejlődj.

Gyakorlás előtt mindig hangolódj rá a dologra. Lazíts, felejtsd el a napi bajaidat és kezdd mindig valami egyszerű (ujj)gyakorlattal. Vagy többel. Ne ugorj neki egyből a Monti Csárdásnak :) Az okarínának – főleg, ha agyag – egyébként is kell kis idő, míg „üzemi hőfokra” melegszik. (A hideg okarínának picit mindig mélyebb a hangja, mint egyébként, ezt érdemes észben tartani.)

• A legfontosabb talán a skálázás (fel-le menetelsz a hangsoron, amit az okarínád meg tud szólaltatni) – amit nyilván mindenki utál, mert monoton és unalmas, de te szeretni fogod, mert tudod, hogy ettől fogsz gyorsan fejlődni :) Szerencsére nem kell órákat ezt gyakorolni, de fontos, hogy minél gyakrabban skálázz, főleg az elején, hogy az izommemóriában rögzüljön egyrészt az ujjak mozgása, másrészt a kívánt befúvás erősség a hangoknál. Hogy hogyan kell lefogni a skála hangjait, az ugye okarína függő – bár azért a profi okarínák piacán van már egy általánosan elfogadott sztenderd, amit a legtöbb készítő igyekszik követni. A skálázást érdemes hangolóval csinálni, hogy lásd, hogy amit fújsz az valóban az a hang-e, amit fújni akartál, vagy esetleg alá/felé fújod és korrigálni kell a fúvás erősséget. Eleinte az egyszerű do-re-mi-fa-so-la-ti-do-… hangsorral kezdd, kezdve az alaphangtól, majd ha az már nagyon megy, jöhetnek a módosítások és az alaphang alatti hangok – ha az okarínád tudja.
  Azt tudnod kell, hogy mivel az okarínák mind részint, vagy teljesen kézzel készülnek. Ennek következménye, hogy nincs két teljesen egyforma. Ez előnyük is hátrányuk is egyben. Előnyük, mert ettől színes a hangszín paletta, amit eléd tárnak, hátrányuk, mert ha találsz egy számodra tökéletes darabot, sosem garantált 100%-ig, hogy ugyanattól a készítőtől ha vásárolsz egy ugyanolyan modellt, az tökéletesen ugyanolyan lenne, mint a másik. (Ezért ha találtál egy szuper darabot, arra nagyon vigyázz! :)) Ebből következik az is, hogy szinte minden okarínának kicsit különbözik a befúvás görbéje a többiétől.
• Legyen egy listád ujjgyakorlatokkal. Ha van egy dal, vagy dal részlet, amit éppen tanulsz, és mondjuk van benne egy rész, ami nagyon nehezen megy, vedd fel a bemelegítő gyakorlataid listájára.
• Sose gyakorolj túl hosszan csak egyetlen dolgot. Időnként válts, sőt, gyakorolj olyanokat is, amik már szerinted mennek. Hidd el, mindig van hova tovább fejlődni azokkal is :)
• Eleinte gyakorolj egyedül, míg egy alap biztonságérzetet nem szerzel a hangszerrel. Ha gyakorlás közben azon parázol, hogy esetleg idegesíted a környezeted, akkor gyengébben fogod fújni a hangszert, mint amit megkívánna, az pedig nem jó. Az okarína sajnos nem olyan, mint egy gitár, hogy ha finoman pengeted is ugyanaz a hang szól, csak halkabban. Ennek van egy hangereje, ami adott, és kész. Azon kell használnod, nincs mese. Ha nem fújod eléggé erősen, ugyan lehet, hogy halkabb lesz, viszont a hang is más lesz, mint amit keresel. Bizony, akár fél hangot is tudsz fel/le intonálni a fúváserősség változtatásával. Vagyis lehet, hogy te C-t fújnál, de mivel csak leheled a levegőt bele, B lesz belőle, hiába fogtad le jól a C-t.

Most hagyok időt gyakorolni, ismerkedni a hangszerrel, aztán pár nap múlva megnézzük milyen oldalak segíthetnek a további fejlődésben, illetve adok pár további tippet útravalóként a batyudba.