2011. december hónap bejegyzései

((okarina.info évösszegzés – 2011))

Minden vélemény számít!

Tavaly annyira megtetszett ez az évösszegzés dolog, hogy megfogadtam, rendszert csinálok belőle. Tényleg jó azért néha-néha megállni, és visszatekinteni: mit is értünk el, hova is jutottunk az utolsó egy év alatt. Lássuk hát, csak röviden, címszavakban:

Q1 [ez ilyen menő, üzleti jelölés ám, Quarter 1, azaz első negyedév :D  ]:

Bemutattam az egyedi, imádnivaló kis Eagle Bone okimat, ami igazából nem is oki, de mindegy. Elkészült a blog Androidos alkalmazása, ha valaki nem akar feliratkozni esetleg az email értesítőre, de mégis képben szeretne maradni a blogos eseményekkel kapcsolatban. Bemutattam az első francia (antik) fém okarínámat. Volt szó okarínás Guiness rekordokról, és megmutattam miért ne okarínázzatok részegen :)

Q2:

Volt egy kis anyák napi móka dalocska, majd megemlékeztünk a 6. Budrioi Okarína Fesztiválról, ahova 2 év múlva én is nagyon szeretnék majd elmenni. Találtam egy nagyon jó kis videó felvételt Kodályról, amiben a zeneoktatás fontosságáról beszél.

Júniusban megvolt első büszkeségem, az 1. Okarína találkozó, aminek nagyon örültem, és alig várom a következőt! :)

Megmutattam, hogyan lehet otthon, házilag, saját kis frankó okarína tartó/hordozó táskát készíteni, és volt egy kicsit mélyebb kutatómunkám az okarína hangolásokról.

Q3:

Húgom fordításának hála elolvashattatok egy interjút Satoshi Osawa-val, az egyik legnevesebb okarínistájával. Nagyvonalakban elmagyaráztam, hogyan is kell értelmezni a főleg Ázsiában használatos számos kottát. Neveztem a Goldenblog versenyre ahol az 54. helyre sikerült beszavaznotok, amit még egyszer köszönök! Bemutattam az utánozhatatlan hangzású Warmstone Mountain okarínát, majd elmeséltem miért, és hogyan szoktam játszani a golyóimmal :)

Q4:

Írtam egy részletesebb segédletet azok számára, akik első okarínájukat készülnek megvenni. Elindítottam egy új rovatot a blogon „Csak egy videó” címmel, és bemutattam a kárpátaljai Pysanoschka okarínámat, mely bár nem tökéletesen hangolt, mindenképpen gyűjteménybe való, gyönyörű kézimunka.

Karácsony alkalmából sütöttem mézeskalács okarínákat, majd egy kis jazzes nótával kívántam Nektek boldog Karácsonyt :)

És el is telt 2011, mintha csak egy hónap lett volna az egész. S hogy mik a tervek 2012-re? Amit mindenképp szeretnék, az egy workshop még most az év elején, aztán a II. Okarína találkozó nyáron, a többi meg szerintem majd adja magát :)

Boldog és sikeres új esztendőt mindannyiótoknak, és köszönöm a megtisztelő figyelmeteket idén is!

A 2011-es Karácsonyi jókívánságom – avagy az idei „dalban mondom el”

4 hozzászólás

Igyekszem minden évben valami „kulturált féle” karácsonyi videóval kedveskedni Nektek, olvasóimnak. Továbbá barátaimnak, ismerőseimnek, stb. szintén ezt szoktam elküldeni. Azoknak az embereknek, akiknek régebben mondjuk emailt, vagy smst, esetleg még régebben üdvözlőlapot küldtem volna.

Nos, eddig minden évben tök másmilyen lett, mikor milyenre volt/van idő, lehetőség, hangulat. Az ideire sajnos csak kb. fél napom volt, és amolyan jazzesre félére sikerült, fogadjátok szeretettel, és persze

Boldog ünnepeket! :)

Rajz: Göde Mónika Annamária


No és kinek lesz okarína a fa alatt? :)

Első saját készítésű okarínáim – mézeskalácsból ;)

5 hozzászólás

Valamikor régebben láttam egy képen valami sütiket. Okarína formájúakat. Most, hogy közeleg a Karácsony, gondoltam megpróbálok csinálni okarína alakú mézeskalácsokat. A kihívás adott volt: sosem csináltam még mézeskalácsot. Ennek mondjuk meg is látszottak a nyomai az első próbálkozásom eredményén, de valahol el kell kezdeni :) Gondoltam, megosztom a tapasztalataimat Veletek is, hátha valaki kedvet kap, és úgyanúgy zéró tapasztalattal esik neki a témának, mint én.

Mézeskalács recept 600 darab van a neten, én valami kipróbáltat kerestem, így végül amit megcsináltam, az olyan tipikus szájról-szájra, fecniről-fecnire terjedő recept, amit a páromtól kaptam, ő meg az anyukájától, ő meg talán a kolléganőjétől, vagy ő is az anyukájától, vagy ugye ki tudja kitől. Na lássuk!

(A képen látható sütik nem illusztrációk, én sütöttem őket :)

Hozzávalók:

  • 25 dkg liszt
  • 10 dkg méz
  • 5 dkg vaj
  • 5 dkg cukor
  • 1 db tojás
  • 1 kávéskanál fahéj
  • 1 kávéskanál őrölt gyömbér (ezt már én variáltam bele)
  • 1 kávéskanál sütőpor
  • 1 csipet só
  • 5 dkg mazsola
  • 15-20 dkg porcukor (díszítéshez)
  • 1 tojásfehérje (díszítéshez)

Elkészítés:

A mézet a cukorral és a vajjal együtt felmelegítjük, folyósra kevergetjük. Ha már nem túl forró, belekeverjük a felvert tojást. Másik edényben összekeverjük a porhanyókat: lisztet, fahéjat, sót, gyömbért, sütőport. Hozzáadjuk a mézes keveréket, és szépen összegyurmázzuk. (Aki akar, tehet bele mazsit is.) Namost nekem elég szűkszavú receptem volt, így volt pár kritikus pont. Az első itt volt, mikor összekevertem mindent, és igen ragacsos lett a kulimász, nem voltam benne biztos, hogy fogom én ezt tudni majd kinyújtani. (Aztán itt egyből jött a második probléma, de azzal még várjunk.) Úgyhogy saját hatáskörömben úgy döntöttem, még egy pici lisztet tolok bele, aztán formáltam nagy nehezen egy labdát a tésztából, és a receptnek megfelelően állni hagytam 1 órát. Úgy tűnik ez fontos rész volt, mert mikor egy óra múlva hozzányúltam, egész megszikkadt, már simán lehetett vele dolgozni.

Na, és ekkor szembesültem vele, hogy nincs nyújtófám. LOL. Gondoltam, letisztítok egy boros üveget, de lusta voltam, aztán eszembe jutott a sarokban álló didzseridu, gondoltam, ha már játszani nem tudok rajta, talán itt hasznát vehetem, de nem fért volna el a konyhapulton :) Végül kézzel placsnyiztam, meg lapítgattam szét tenyérnyi lepényeket, és bár így több körös lett a szaggatás, mivel többször kellett újragyúrni a leeső sallangot, nem volt nagy időveszteség. Tehát fél/egy cm vastagra lapítottam, és nekiálltam KÉZZEL, egy éles kés segítségével kivágni az okikat, mivel pont nem volt otthon okarína szaggató formám. A körtemuzsikák azért nyilván könnyebben mentek, egy lekvárosüveg szájának segítségével :)

A díszítés:

2 féle díszítést használtam, mazsolát, és cukormázat. A mazsola ugye nem igényel külön magyarázatot, a cukormáz szintén nagyon egyszerű: egy tojás fehérjébe kell keverni porcukrot, annyit, hogy már elég sűrű legyen –  ne folyjon le a villáról, amivel próbálom felkeményíteni. Jobb híján én egy kínai evőpálca végével csepegtettem rá a „lyukakat” az okikra.

A sütés:

Előmelegített, de nem túl forró sütőben kell max 10 percig sütni (sütőpapíron). Én az első kört (Ami kb az utolsó is volt, mert a fenti recept alig több, mint egy lapos tepsinyi mézeskalácsot eredményez – persze ez nagyban függ attól is milyen vastagra csináljuk, és én kicsit vastagabbra hagytam, hogy ne keksz legyen. Vékonyabbra gyúrva talán 2 tepsi is kijön.) simán odapörköltem, utána fél óráig kaparásztam a szenet az aljáról, ami közben meg lepotyogott a fél díszítés, stb… :) Szóval figyelni kell a sütésre, perceken múlhat minden!

Amiket megtanultam:

  • nem kell parázni, hogy ragadós lett a tészta, csak állni kell hagyni egy órát
  • a mazsola díszítést jól bele kell nyomkodni, mert különben le fognak potyogni, ha kisült (mikor kaparod a szenet az aljáról :D)
  • figyelni kell a sütés hőfokkal, mert hamar odaég az alja, ami a tetején még nem is feltétlen látszik

Újabb tyúklépésem az úton a lámpaláz legyőzése felé

Minden vélemény számít!

forrás: commons.wikimedia.org

Talán már 2 év szünet is eltelt, mire végre ismét úgy döntöttem, újra el kell kezdenem Tai Chizni. Úgy látszik, van, amitől nem lehet szabadulni, ha az ember egyszer beleszagol. Az én életemben ezidáig a kettes számrendszerre épülő digitális világ, az okarína, és úgy tűnik, talán a Tai Chi az, ami ilyennek tűnik. A választásom ezúttal különböző – itt most nem lényeges – okok miatt a Taoista Tai Chira esett, természetesen, mint minden „újrakezdésemkor” (el sem merem mondani, hogy ez már hányadik), ezúttal is mindent az elejéről kell kezdeni, mert nem sikerült még kétszer ugyanannak a stílusnak nekirugaszkodni :) Szóval most fogok csak lassan kilyukadni a kezdő csoport alagútjának végére.

Most szombaton volt egy karácsonyi est a Tai Chis társasággal, ahol volt egy kis műsor is, amit a tagok adtak elő, természetesen önkéntes alapon. Ha módom van rá, igyekszem minél több ilyen alkalmat kihasználni jómagam is, hogy egy-egy újabb támadást indíthassak az alattomos kis lámpaláz ellen, amivel még mindig erősen küzdök. Végül most is sikerült kiállnom, s bár felkészülni nem sok időm maradt sajna az év végi hajrá miatt a munkahelyen, azért végigcsináltam becsülettel :) , s persze bár hibáztam sokat, de a lényeg, hogy sikerült újabb megfigyeléseket tennem a lámpalázammal kapcsolatban. Ezek pedig az alábbiak:

  1. Az X hosszúságú előadás alatt érdekes módon az idegességi görbe az idő múlásával nem lefelé konyul, hanem pont felfelé ível. Azaz, ahogy a vége felé közelítek az előadásomnak, nemhogy egyre jobban megnyugodnék, inkább épp egyre idegesebb leszek. Érdekes…
  2. Ha közösen zenélek másokkal, jóformán alig izgulok. Gondolom azért, mert az elmém ilyenkor tudja, a közönség figyelmének csak egy töredéke irányul rám. A nagyobb része a produkció egészére, illetve a többi előadóra fókuszálódik. Tehát számomra az egyéni fellépés az igazi kihívás egyelőre…

A következő megmérettetés január elején lesz, remélem újabb tanulságokkal gazdagodok majd akkor is, de addig is, akit érdekel, megnézheti a mostani két produkciót itt: