2010. augusztus hónap bejegyzései

Blog értesítő – feliratkozol?

kép: Renjith Krishnan / FreeDigitalPhotos.net

Tudom, tudom, az email megy ki a divatból, mert itt a Twitter meg a Facebook, az RSS, meg a csevegő alkalmazások, de azért ne temessük még el teljesen! Arra gondoltam, hogy keresek egy olyan bővítményt az oldalhoz, mellyel fel tudtok iratkozni email értesítőre az új bejegyzésekről. Nem volt könnyű, de megtaláltam erre is a megoldást. (Ez egyébként a Subscribe2 wordpress plugin, ha valakit ez is érdekel.)

Mostantól tehát fel lehet iratkozni, megadod az email címed, kapsz egy levelet, amiben van egy aktiváló link – hogy illetéktelen vagy vicces emberek ne tudjanak téged regisztrálni a jóváhagyásod nélkül -, amire ráböksz és kész is. Onnantól kezdve ha új bejegyzés születik az Agócs és az okarinán, arról első kézből értesülhetsz. Nem kell regisztrálnod a blogra sem! Hát nem fantasztikus? :) (Nyugi, semmi egyéb reklámlevelet, meg ilyesmit nem kapsz, megígérem! És persze bármikor leiratkozhatsz.)

Aki már előzetesen regisztrált az blogon – tehát van felhasználóneve, stb. – annak a bejelentkezés után a „Feliratkozásaid” menüpontban (lásd: jobb oldali kép) van lehetősége beállítani, mely kategóriájú bejegyzésekre szeretne feliratkozni. Így, ha ennyire személyre szeretnéd szabni a feliratkozásod, jobb, ha a blogra regisztrálsz, nem a sima értesítő levélre. De ahogy tetszik. :) Az utóbbi nyilván sokkal gyorsabb.

Használjátok bátran, ajánld anyunak és apunak, de a nagyinak is említsd meg biztos, ami biztos! ;)

A feliratkozó doboz egyébként a jobb oldalon taláható felül, „Értesítő” fejléccel. —–>>>

(Egyelőre béta jelleggel indítom útjára a funkciót. Hibajelzéseket, észrevételeket szívesen veszek!)

Tajvani vagy japán lefogás – mi a különbség?

A 12 lyukú (és nagyobb) okarináknál két féle lefogási mód létezik, a készítő dönti el, hogy melyik mellett dönt. A különbség az egyik kiegészítő lyuk elhelyezésében van csupán. (A 2 kiegészítő lyuk ad lehetőséget az okarina alaphangjánál plusz 2 hanggal mélyebb hang megszólaltatására. Lásd: 12 lyukú fogástábla)

Tajvani kialakítás

Japán kialakítás

Míg a japán lefogásnál mindkét kiegészítő lyuk a jobb kézre esik (mutató és közép ujjra), addig a tajvani lefogásnál az egyik a bal mutató ujjra, a másik a jobb mutató ujjra. Sok embernek nehézséget okoz egyik után a másikra átállítani az agyát, bár szerintem nem ördöngösség. Én személy szerint a japánt preferálom, nekem valahogy az a kényelmesebb. (Ami pech kicsit, mert főleg Koreában és ugye Japánban használják ezt a kialakítást, ahol pedig drágábbak – igaz minőségibbek is – az okarinák, mint máshol…)

Fantasztikus rajztudásommal készítettem Nektek két szemléltető ábrát 12 lyukú tajvani és japán variációra. :)

„Enim mucita” – csipogta kincskereső kisbarátunk kisbarátja a kisködmönben…

Egy kedves olvasónk (Poós László) nemrégiben vásárolt egy teakarinát és egy összerakós fa okarinát. Íme az élménybeszámolója róluk, én élvezettel olvastam. Remélem ti is! :)

Hind ocarina kit

Kép: hindocarina.com

„Enim mucita” – csipogta kincskereső kisbarátunk kisbarátja a kisködmönben… Ekkor találkoztam elöször ezzel a mobilis zsebbevalóval. Aztán a májusi kötelező munkaünnep kötelező ajándéka mellé, a similabdára gondolok, megkaptam életem első körtemuzsikáját, egy nyakbaakasztható kis barna agyag puklit négy lukkal+ 2 grátisz, egy be, egy ki… Éppoly gurgula hangja lett öt perc elteltével, mint az otthoni ablakpárkányon figyelő kis vizicsirke agyagsípé. Hát igen, a kisgyermeki túlzott nyáltermelődés gyorsan telítette az aprócska zeneszer üregét. Kénytelen kelletlen pihenőre fogtam a fújkodását és munkába állítottam másik szerzeményemet, a similabdát, jelesül nagyapám kopasz fejét és hátát kezdtem bombázni, miközben a kockáspléden ücsörgött, a piknik kosarat fosztogatva az úttörőtábor szépen nyírott, ünnepre felhasznált zöld gyepén. (Az is kábé öt perc elteltével szétesett, telítve ősöm inggallérját fűrészporral.) Az azóta eltelt uszkve 33 évem tökéletes okarinátlanságban leledzett, mindaddig mikoris rátaláltam Agócs barátom hasznosra sikeredett blogjára. Mivel régóta szívemet adtam egy fuvolának, hát érdekelt lettem mindenféle fújós szerszámban. Voltaképp sok különbség nincs is, főleg ha azt vesszük, hogy kvázi a lelkedet kell belefújni ezekbe a tüdővel szórabírható közlőeszközökbe. Bár én leginkább magamnak zenélek, csupán azzal a szándékkal,hogy ki tudjam magamból adni a zenén keresztül, ami idebenn van… És hát ez a lényeg, nem?

TNG teacarina

Persze a blogra találva egyből a különlegességekre kerestem, igy találtam rá a praktikus teakarinára, ami azóta is használatban van, persze nem csak mint zeneszer, hanem rendes konyhai eszköz. A másik szerzeményem egy általam csak fakarinának (rossz az, aki rosszra gondol!) nevezett kis puzzle (rossz az aki rosszra gondol!) zenedoboz, amit saját kezüleg kellett összeépíteni. Amikor már összeállt a dobozka, elkezdtem fújni, és érdekes volt hallani a hangszín tisztulását az elkövetkező munkafolyamatok során. Réstömítés, csiszolás, lakkozás, csiszolás, lakkozás, csiszolás… Most meg ha felakasztom a nyakamba, mindenki méhkirálynő-szállító-konténernek nézi. Hát megérte az a sok munka???? Igen!!!
Mert lett egy újabb kis szerelmem, sőt kettő (tea), amivel közelebb kerülhetek a lelkemhez.
Próbáld ki! Megéri, azt mondom…

Üdv, Poós László

Kincskereső kisködmön: Szépen szóló muzsika

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egyszer egy körtemuzsika, amelyik arról volt nevezetes, hogy csak akkor szólt, ha jó gyerek fújta. Ezt pedig én onnan tudom, hogy az enyim volt ez a csodálatos körtemuzsika. Ahogy most az életem hajlatáról visszanézek az elejére, egész eddig a körtemuzsikáig látok vissza. Ami előtte volt, az elmosódik előttem, mint hajnali kép a hosszú fasorban. A szépen szóló muzsikát valami játékáruló tót embertől kaptam, amiért telemerítettem a fakupáját friss vízzel a vásárkút vödréből. Nagyot húzott a jó ember a kupából, aztán körülnézett a játékosponyván:

– No, kisfiú, hát most már mit adjak én neked, amiért vizet hoztál a Janó bácsinak? No, adok neked egy körtemuzsikát.

Szép volt a körtemuzsika, szép volt, az egyik fele pirosra volt festve, a másik sárgára, de biz én azért mégiscsak jobban szerettem volna valami fütyülős farkú lovat. Mondtam is a Janó bácsinak, hogy van már nekem körtemuzsikám otthon.

– Jaj, fiúcska, csakhogy ez nem olyan körtemuzsika ám, mint a többi! – motoszkált a tót fanyelű bicskájával a körtemuzsika sípján. – Ez olyan muzsika, hogy csak addig szól, míg jó gyerek fújja. Nézzem no: jó gyerek vagy-e, meg tudod-e szólaltatni?

rajz: Göde Mónika Annamária


Tovább a folytatáshoz

Egy madár fotó zenei átirata

Gabriel barátom hívta fel a figyelmem erre a fantasztikus videóra, amit veletek is szeretnék megosztani! Jarbas Agnelli fogott egy fotót, melyen madarak csücsülnek, öt egymás alatt húzódó villanydróton, és elkezdte a képet mint egy ötvonalas kottát értelmezni, majd egy zenekarral eme adoptációt megszólaltatni. Íme az eredmény, én imádom! :)

Birds on the Wires from Jarbas Agnelli on Vimeo.