És akkor néhány szösszenet a 2. gálaestről:
Ocarina Delta Fesztivál 2016 beszámoló 2. rész
Minden vélemény számít!
Címke: Koncert
Csak egy videó #19: Egy 40 perces Milt koncertfelvétel
Sajnos a hangminőség néhol nem az igazi, de azért érdemes meghallgatni!
Okarínaszóval indult a Babám zenekar koncertje
A Babám zenekar
A héten egy kedves kollégám megemlítette, hogy egy rádió műsorban hallott egy interjút egy magyar zenekarral, a Babámmal, amiben többek közt arról is meséltek, hogy az új albumukon okarína is szólni fog – ismerem-e őket? Hmmm, nem ismertem, és ettől be is zsongtam persze rögtön. Kis guglizás után meg is találtam őket a neten, a néhány fellelhető számuk alapján kellemesnek is ítéltem a zenéjüket, úgyhogy úgy döntöttem, hogy első kézből járok utána az infó valóságtartalmának: tegnap elmentem a koncertjükre az A38-ra.
Kellemes, nosztalgikus este lett ez számomra. Egyrészt mostanában ritkán jutok már el koncertekre, a barátaim nagy része vagy nem koncertre járós, vagy épp nem rég alapított családot, kisgyerek, stb, másrészt már azért nekem is ritkábban van energiám eljárni otthonról esténként munka után. (Tehát ilyen volna a harmincasok klubja? :)
A tegnapi koncert a „8 Hang a Nőkért!” (koncertsorozat a családon belüli erőszak ellen) első estje volt, ők voltak az első zenekar a tegnapi háromból (utána még a Kesh és a Fókatelep is játszott). Mivel újfent senki nem ért rá eljönni velem, így egyedül mentem el megnézni. Vicces (jó értelemben) volt látni a 8-10 évvel fiatalabb önmagam korosztályát bulizni. Felszabadult mulatozás, ugra-bugrálós táncikálás, kilöttyenő műanyag poharas sör, és azok a jellegzetes fiatalos illatvilágú parfümök, amiket anno mi is használtunk. Különös volt kívülről látni őket. (Na, majd amikor 10 év múlva visszatekintek a mai önmagamra… :)) Persze a közönség teljesen vegyes korosztályú volt, azért nem volt tinidiszkó fíling, de ez a korosztály volt most, aminek a látványa, energiája leginkább megfogott, s valamiért megidézte bennem a múltat :)
15000 fős okarína koncert Koreában
A múlt hétvégén volt egy picike koncertecske Gwangjuban, Dél-Koreában. Állítólag a koncert előtt 60 okarína tanárra, és mintegy 7 hónapnyi gyakorlásra volt szükség ahhoz, hogy a 15000 főnyi 7 és 70 év közötti fúvóst összerittyentsék. (forrás: http://octalk.net)
Hogy tényleg voltak-e 15000-en, abban nem vagyok biztos. De hogy irtó sokan fújták, az hótziher! :) Wow!
A januári kis „fellépésem” legjobban sikerült darabja
Félévente adunk egy kis házikoncertet a srácokkal, akik járunk a Zene Mindenkié tanfolyam utógondozó gyakorlásaira (ami havonta egyszer van). Mindig ki szoktunk választani néhány dalt, és azt megpróbáljuk közösen megtanulni előadni majd ezeken a koncerteken. Illetve emellett általában még jópáran szoktunk készülni valami szóló, vagy duett/trió, stb. produkcióval, tehát amiben nincs benne az egész társaság.
Legutóbbi alkalommal az egyik ilyen dal egy hárfa – okarína duett lett volna részemről, amit nagyon imádok, de sajnos nincs egyelőre olyan, aki ezt hárfán lekísérte volna nekem, így végül zongorára ültettük át a kíséretet. (Ami egyébként nem baj, mert zongorára is simán szépen passzol a kíséret szerintem.)
A dalt egy kaliforniai fiatalember írta, név szerint Raúl D. V. Espinosa, aki Cris Galet (OcarinaDiva) kérte meg először, hogy nem játszaná-e el neki. Az ő videóján hallottam én is először, és miután beleszerettem a dalba, megkerestem Raúlt, hogy nem játszhatnám-e én is el. Szerencsére némi levelezgetés és egyeztetés után rábólintott dologra, aminek alább láthatjátok az eredményét:
Mikor feltöltöttem a Youtube-ra a videót, eléggé izgultam, hogy tetszeni fog-e az interpretációnk Raúlnak, de szerencsére nagyon tetszett neki (ezt emailben is, kommentben is jelezte), úgyhogy ez külön öröm volt :)) (Pedig hiba, meg remegés ebben is akadt még bőven :))
Köszönet Kazó Csabának a kíséretért!