„Enim mucita” – csipogta kincskereső kisbarátunk kisbarátja a kisködmönben…

2 hozzászólás

Egy kedves olvasónk (Poós László) nemrégiben vásárolt egy teakarinát és egy összerakós fa okarinát. Íme az élménybeszámolója róluk, én élvezettel olvastam. Remélem ti is! :)

Hind ocarina kit

Kép: hindocarina.com

„Enim mucita” – csipogta kincskereső kisbarátunk kisbarátja a kisködmönben… Ekkor találkoztam elöször ezzel a mobilis zsebbevalóval. Aztán a májusi kötelező munkaünnep kötelező ajándéka mellé, a similabdára gondolok, megkaptam életem első körtemuzsikáját, egy nyakbaakasztható kis barna agyag puklit négy lukkal+ 2 grátisz, egy be, egy ki… Éppoly gurgula hangja lett öt perc elteltével, mint az otthoni ablakpárkányon figyelő kis vizicsirke agyagsípé. Hát igen, a kisgyermeki túlzott nyáltermelődés gyorsan telítette az aprócska zeneszer üregét. Kénytelen kelletlen pihenőre fogtam a fújkodását és munkába állítottam másik szerzeményemet, a similabdát, jelesül nagyapám kopasz fejét és hátát kezdtem bombázni, miközben a kockáspléden ücsörgött, a piknik kosarat fosztogatva az úttörőtábor szépen nyírott, ünnepre felhasznált zöld gyepén. (Az is kábé öt perc elteltével szétesett, telítve ősöm inggallérját fűrészporral.) Az azóta eltelt uszkve 33 évem tökéletes okarinátlanságban leledzett, mindaddig mikoris rátaláltam Agócs barátom hasznosra sikeredett blogjára. Mivel régóta szívemet adtam egy fuvolának, hát érdekelt lettem mindenféle fújós szerszámban. Voltaképp sok különbség nincs is, főleg ha azt vesszük, hogy kvázi a lelkedet kell belefújni ezekbe a tüdővel szórabírható közlőeszközökbe. Bár én leginkább magamnak zenélek, csupán azzal a szándékkal,hogy ki tudjam magamból adni a zenén keresztül, ami idebenn van… És hát ez a lényeg, nem?

TNG teacarina

Persze a blogra találva egyből a különlegességekre kerestem, igy találtam rá a praktikus teakarinára, ami azóta is használatban van, persze nem csak mint zeneszer, hanem rendes konyhai eszköz. A másik szerzeményem egy általam csak fakarinának (rossz az, aki rosszra gondol!) nevezett kis puzzle (rossz az aki rosszra gondol!) zenedoboz, amit saját kezüleg kellett összeépíteni. Amikor már összeállt a dobozka, elkezdtem fújni, és érdekes volt hallani a hangszín tisztulását az elkövetkező munkafolyamatok során. Réstömítés, csiszolás, lakkozás, csiszolás, lakkozás, csiszolás… Most meg ha felakasztom a nyakamba, mindenki méhkirálynő-szállító-konténernek nézi. Hát megérte az a sok munka???? Igen!!!
Mert lett egy újabb kis szerelmem, sőt kettő (tea), amivel közelebb kerülhetek a lelkemhez.
Próbáld ki! Megéri, azt mondom…

Üdv, Poós László

Kincskereső kisködmön: Szépen szóló muzsika

2 hozzászólás

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egyszer egy körtemuzsika, amelyik arról volt nevezetes, hogy csak akkor szólt, ha jó gyerek fújta. Ezt pedig én onnan tudom, hogy az enyim volt ez a csodálatos körtemuzsika. Ahogy most az életem hajlatáról visszanézek az elejére, egész eddig a körtemuzsikáig látok vissza. Ami előtte volt, az elmosódik előttem, mint hajnali kép a hosszú fasorban. A szépen szóló muzsikát valami játékáruló tót embertől kaptam, amiért telemerítettem a fakupáját friss vízzel a vásárkút vödréből. Nagyot húzott a jó ember a kupából, aztán körülnézett a játékosponyván:

– No, kisfiú, hát most már mit adjak én neked, amiért vizet hoztál a Janó bácsinak? No, adok neked egy körtemuzsikát.

Szép volt a körtemuzsika, szép volt, az egyik fele pirosra volt festve, a másik sárgára, de biz én azért mégiscsak jobban szerettem volna valami fütyülős farkú lovat. Mondtam is a Janó bácsinak, hogy van már nekem körtemuzsikám otthon.

– Jaj, fiúcska, csakhogy ez nem olyan körtemuzsika ám, mint a többi! – motoszkált a tót fanyelű bicskájával a körtemuzsika sípján. – Ez olyan muzsika, hogy csak addig szól, míg jó gyerek fújja. Nézzem no: jó gyerek vagy-e, meg tudod-e szólaltatni?

rajz: Göde Mónika Annamária


Tovább a folytatáshoz →

Egy madár fotó zenei átirata

1 hozzászólás

Gabriel barátom hívta fel a figyelmem erre a fantasztikus videóra, amit veletek is szeretnék megosztani! Jarbas Agnelli fogott egy fotót, melyen madarak csücsülnek, öt egymás alatt húzódó villanydróton, és elkezdte a képet mint egy ötvonalas kottát értelmezni, majd egy zenekarral eme adoptációt megszólaltatni. Íme az eredmény, én imádom! :)

Birds on the Wires from Jarbas Agnelli on Vimeo.

iPhone-od van? Okarinázz azon!

2 hozzászólás

Igaz, erről az alkalmazásról már írtam, de személyesen kipróbálni még nem volt alkalmam – mostanáig. Végre sikerült szereznem egy iPhone-t amin kipróbálhattam. (Ezúton köszönöm mégegyszer a tulajdonosának!) Az alkalmazás 0.99$-ért letölthető az App Store-ból, próbáljátok ki ti is mindenképp, ha van iPhone-otok! :) A videóbejegyzés az idő szűkének köszönhetően nem lett a legjobb, de a lényeget talán szemlélteti:

Egy igazi mesterember: Erik, a bambuszfuvola készítő

11 hozzászólás

forrás: eriktheflutemaker.com

Azt hiszem nem írtam még itt róla, elvégre nem is okarina téma, de zenei is, fúvós is, én meg imádom a bambusz fuvolákat, Eriket is csípem így távolból, ez pedig itt az én házam blogom, így arról írok, amiről csak akarok, hát hadd mutassam be nektek Eriket, a fuvolakészítőt. :)

Erik majd 40 éve készít bambusz fuvolákat, készített már Mexikóban, Guatemalában, Argentínában, Braziliában, Hawaiion, Costa Ricán and Fijin. 9 éve egy mester fafaragóval dolgozik együtt, név szerint az Argentínából származó Leonardo Aguirrevel.

A fuvolakészítő pályája Mexikóban indult, ahol egy kedvenc indiai fuvoláját egy leamputált lábú kéregetőnek adta. Látott a szegény emberben valamit, amitől úgy érezte neki kell adnia a fuvoláját, hátha azzal könnyebben tud pénzt keresni, mint egy üres kalappal. Másnap mikor arra ment és látta, hogy az ember ugyanúgy ott ül az üres kalap előtt, a fuvola meg sehol, teljesen maga alatt volt, de nem bírta ki, hogy ne kérdezze meg a férfit, hogy hova lett a fuvola. Mikor az meleg hangon azt felelte: „Otthon van, először meg kell tanulnom játszani rajta.„, Erik szíve nagyot dobbant, és élete váratlan fordulatot vett. Akkor tudta meg: neki fuvolákat kell készítenie. Azóta több, mint 100.000 db készült a kezei alatt.

Leonardoval gyönyörű darabokat készítenek együtt, gyönyörű hangokkal. Eriknek egyébként jó humora van, bírom a videóit nagyon. Rengeteg féle fuvolát készít, a legkülönfélébb hangolásokkal, az egyiptomitól kezdve, a kínain át, dél-amerikain keresztül egészen az ír pennywhistle-ig. Készít még emellett esőbotokat, sétáló fuvolákat, bambusz szaxofont és ki tudja még mit. Természetesen mindent bambuszból, amit egyébként a saját kertjében növeszt. A hangszerei nem olcsók, de ugye a minőséget mindig meg kell fizetni.. A Youtube csatornáján minden általa készített típusról van szerintem bemutató videó, érdemes csemegézni, aki szereti a fuvolákat, még ha nem is vásárlási szándékkal. Nekem egy volt tőle, szép volt, mikor megjött még érezni lehetett rajta a lyukak égetésének illatát, napokig szagolgattam :) Az alábbi videón Eriket láthatjátok, a kertjét, a műhelyét és pár fuvoláját (akit csak a fuvolák érdekelnek, a videó 2. felében találja őket):