És akkor néhány szösszenet a 2. gálaestről:
Ocarina Delta Fesztivál 2016 beszámoló 2. rész
Minden vélemény számít!
Találkozó kategória bejegyzései
Ocarina Delta Fesztivál 2016 beszámoló 1. rész
Hát, kinn voltunk a II. Ocarina Delta Festival-on. Az első fesztivál 2 évvel ezelőtt egész biztatóan indult, a szervezési hibák ellenére. Az idei sajnos viszont már elég lehangoló volt. Nagyon kicsi volt az érdeklődés mind kiállító, mind vendég részről, plusz ugyanazok a problémák megvoltak, amik 2 éve is. Mivel nagy kedvencem, Satoshi Osawa is jelen volt a fesztiválon, kimentünk Melindával, hogy azért őt meghallgassuk élőben, olcsóbb lehetőség, mintha mi repülnénk ki Japánba :) Aztán itt nagyjából vége is van a mesélni valóknak, túl sok időt ezen kívül nem töltöttünk ott. A 3 napos fesztivál 1 nap alatt bőven megélhető volt. A többit egy vlog bejegyzés formájában a helyszínről „tudósítom” lejjebb.
Majd még lesz egy videó egy-két koncert részletről a 2. gálaestről. Holnap. Vagy azután :) Azt viszont ne hagyjátok ki! Stay tuned! (Ja, a vásárfia fotón is látszik, mennyi mindent tudtam venni, ráadásul ebből is a felső CD már megvolt, csak most már autogram is van rajta :))
A 2015-ös Budrioi Okarína Fesztiválról #4 (ezekkel lettem gazdagabb)
Lássuk mikkel lettem gazdagabb – mármint az új ismeretségeken és élményeken túl, úgy értem :) Idén úgy terveztem, hogy veszek kinn egy Stein Forte tripla okit, de ez ugye úgy alakult, hogy még a fesztivál előtt bekövetkezett egy súlyos leárazás keretében. Így ez már pipa volt. A másik, amit szerettem volna, az egy erősebb bassz C (BC) lett volna, viszont valahogy egyik sem nyerte el igazán a tetszésem, amik most kaphatók voltak kinn. Az árukról nem is beszélve… 180-220 € közt mozogtak a BC-k, így végül ezt most elengedtem.
Az új szerzemények – balról jobbra haladva:
Clacol BG, Jade Everett AC, Rotter SC, Jade Everett SB, Marcus Felsner SC
Azonban nem jöttem haza mégsem új brummogó nélkül, ugyanis beleszerettem egy Clacol BG-be, ami merőben eltér a sztenderd okarína preferenciámtól, ugyanis csak 10 lyukú, plusz olasz dizájn, olyan, kb. olyan, mint egy barna rögbi labda, egy dudorral az egyik szélén :D Szóval az én ízlésemmel nézve szépnek éppen nem mondanám, de valahogy mégis beleszerettem, és mivel BG létére megfizethető áron is volt, 120 € -ért cserébe Bömbi immáron az én gyűjteményem gazdagítja. (Egyébként csak összehasonlításként, egy Stein BG több, mint 500$, igaz, az 12 lyukú, viszont 3x akkora a súlya, mint ezé. De az egy kisebb vagyon :-/)
A következő darab a Jade Everettől ajándékba kapott „Atlantis” AC. 2 éve vettem egy AC-t tőle, és most derült ki, hogy én voltam a legelső igazi okarína vásárlója :) A tavalyelőtt vett okarínája is gyönyörű, de az nekem túl sok levegőt kért, így nem használtam azóta sem. Anno néhány észrevételemet le is írtam neki, és szerencsére az új modell sokkal jobb lett! (Legalábbis nekem jobban bejön.) Szóval ez már nem a vitrinben fog csücsülni, az tuti :) Tovább a folytatáshoz
A 2015-ös Budrioi Okarína Fesztiválról #3 (videók)
Pénteken mi már késő délután értünk csak oda a fesztiválra, úgyhogy az aznapi koncertek, utcazenélések jó részéről már lemaradtunk, plusz az esti koncerteket is kihagytuk, mert Melinda már fáradt volt nagyon, én meg mire odaértem, már álló hely sem igazán volt az épületben, ahol volt. Azért összegyűjtöttem pár megtekintésre érdemes szösszenetet a teljesség igénye nélkül. Továbbiakért böngésszétek a Youtube-ot!
A klasszikus zene kedvelőinek:
Könnyebb téma: Tovább a folytatáshoz
A 2015-ös Budrioi Okarína Fesztiválról #2 (a vásár és más fotók)
Ivan Dashkov Minsk Belorussziából
A 2013-as fesztiválhoz képest idén volt egy-két új készítő is, akik eljöttek, ilyen volt pl. Ivan Dashkov Minsk Belorussziából, akinek nem szokványos okarínái voltak, valami spéci technikát használ, amit nem sikerült értelmeznem még angolul sem, de mivel főleg picik, így tőlük most nem vettem, pedig egy sárkányukért nagyon oda voltam :) Sajnos valami miatt nem sokat vásároltak tőlük, pedig tényleg különleges darabokat készít a srác. Utólag belegondolva talán azért, mert főleg gyerekeknek valókat készít, és a legtöbb régi okarínás, hozzám hasonlóan szerintem már ritkán költ olyanra, ami csak a polcon csücsülne utána. (Gyűjtemény darab.)
Vagy ott volt ez a kedves, örök hippi figura, Marcus Felsner, aki nekem nagyon szimpatikus volt, vele lesz majd itt interjú is. Ő pl. tavalyelőtt is ott volt Hans Rotterékkel, akikkel régi cimborák, de akkor nem vitt saját okarínákat, mert az utóbbi években egyébként jóga tanárként járja a világot. Idén Hans megdumálta, hogy hozzon ő is sajátokat, és jól tette! :)
Marcus Felsner és okarínái
Bár neki is pendant okarínái vannak csak, tőle mégis vettem egyet (és láttam mások is), mert van valami egyedi bájjal fűszerezett nemes egyszerűség az okarínáiban. Az összes teljesen kézzel készített, egyedi mintával, s mégis pontosan hangolva. Egyébként 90%-ban ugyanazok voltak kinn készítők, mint két éve. Persze mindenki hozta az új fejlesztéseit, úgyhogy azért volt mit csekkolni.