Irodalom kategória bejegyzései

Eme verset szereztem nektek

1 hozzászólás

Mármint hogy nem én szereztem, én csak rátaláltam :) Teljesen véletlen bukkantam rá, és megtetszett, úgyhogy a szerző engedélyével megosztom veletek is:

 

Körtemuzsika


Hallod? Távol, valahol

Körtemuzsika hangja szól.

Ki zenél vajon?

Esti pásztor ének

Szíve szerelmének,

Vagy vén, eres kezek

Regélnek életet.

Talán magányos lány

Vágyik társ után,

Lehet asszony dalol,

Csillagos udvaron.

Felriadok. Álmodtam.

Csak a szél dúdol.

Aludj, álmodd tovább :

Körtemuzsika hangja szól.

Valahol, távol, valahol…

– Gemini

Az eredeti oldalon rá is kontráztak egy szép folytatást, akit érdekel, itt elolvashatja azt is, nekem a kettő együtt szép kerek.

A Kincs

Minden vélemény számít!

„Ki ne ismerné Móra Ferenc meghitt hangulatú írását a kis Bicebócáról, az öreg Küsmödi bácsiról, s a kincskereső kisködmönről? Az óbánya egy véletlen baleset következtében felrobban, Bicebóca örökre elveszíti egyetlen támaszát, Küsmödi bácsit. Ferkóék befogadják a kis árvát. Ferkó kisebb szolgálatokat tesz és az érte járó krajcárokért körtemuzsikát vesz. A muzsika azonban csak a jó gyermekeknek szólal meg. Ferkó ügyes-bajos dolgaihoz némi kétség tapad, mikor kisinas, bizony hamar kitelik az az egyesztendő, vagy gondoljunk arra, mikor Égbelátó képében megrohanja a lelkiismeretfurdalás, mert legjobb barátja dolgozatát hibásra „javítja”. A kincskereső kisködmön azonban megmelengeti még a rosszalkodó lelkeket is.”

Hiába.. Kinek mi a kincs. A kutya a legfinomabb csontját ássa el, az ember meg ugye… :)

Aki nosztalgiázna, ITT megnézheti a teljes filmet :) (Csak a lájkot ne felejtsétek el! ;))

Új videóm: Raglan Road – egy ifjú párnak ajánlva

3 hozzászólás

Friss házasok

Nemrég egy kedves ismerősöm (kollégám) esküvőjén voltam, és bár az esküvőig nem sikerült megfelelő dalt találnom, amit alkalomhoz illőnek éreztem volna – Mendelssohn Wedding March-a meg ugye elég snassz már -, múlt hétvégén végül felvettem egy dalt, amit aztán pont megfelelőnek véltem. Ez a dal a Raglan Road, egy jól ismert, szerintem nagyon szép ír dal, ami Patrick Kavanagh szerelmes verséből készült. Bár ők DVD-n, és kicsit más kompozícióban kapták meg, azért Nektek is megmutatom, hátha valaki kedvet kap megtanulni a dalt. Könnyű, de annál szebb dallam. A vers pedig:

On Raglan Road

On Raglan Road on an autumn day I met her first and knew
That her dark hair would weave a snare that I might one day rue;
I saw the danger, yet I walked along the enchanted way,
And I said, let grief be a fallen leaf at the dawning of the day.

On Grafton Street in November we tripped lightly along the ledge
Of the deep ravine where can be seen the worth of passion’s pledge,
The Queen of Hearts still making tarts and I not making hay –
O I loved too much and by such and such is happiness thrown away.

I gave her gifts of the mind I gave her the secret sign that’s known
To the artists who have known the true gods of sound and stone
And word and tint. I did not stint for I gave her poems to say.
With her own name there and her own dark hair like clouds over fields of May

On a quiet street where old ghosts meet I see her walking now
Away from me so hurriedly my reason must allow
That I had wooed not as I should a creature made of clay –
When the angel woos the clay he’d lose his wings at the dawn of day.

Patrick Kavanagh

Remélem az ifjú pár sokáig megmarad egymásnak boldogságban :)

Kincskereső kisködmön: Szépen szóló muzsika

2 hozzászólás

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egyszer egy körtemuzsika, amelyik arról volt nevezetes, hogy csak akkor szólt, ha jó gyerek fújta. Ezt pedig én onnan tudom, hogy az enyim volt ez a csodálatos körtemuzsika. Ahogy most az életem hajlatáról visszanézek az elejére, egész eddig a körtemuzsikáig látok vissza. Ami előtte volt, az elmosódik előttem, mint hajnali kép a hosszú fasorban. A szépen szóló muzsikát valami játékáruló tót embertől kaptam, amiért telemerítettem a fakupáját friss vízzel a vásárkút vödréből. Nagyot húzott a jó ember a kupából, aztán körülnézett a játékosponyván:

– No, kisfiú, hát most már mit adjak én neked, amiért vizet hoztál a Janó bácsinak? No, adok neked egy körtemuzsikát.

Szép volt a körtemuzsika, szép volt, az egyik fele pirosra volt festve, a másik sárgára, de biz én azért mégiscsak jobban szerettem volna valami fütyülős farkú lovat. Mondtam is a Janó bácsinak, hogy van már nekem körtemuzsikám otthon.

– Jaj, fiúcska, csakhogy ez nem olyan körtemuzsika ám, mint a többi! – motoszkált a tót fanyelű bicskájával a körtemuzsika sípján. – Ez olyan muzsika, hogy csak addig szól, míg jó gyerek fújja. Nézzem no: jó gyerek vagy-e, meg tudod-e szólaltatni?

rajz: Göde Mónika Annamária


Tovább a folytatáshoz →