Ezzel egy ideje már adós voltam, de lassan akaródzott beszkennelődnie. (Igaz nem nagy veszteség, mert standard 4-6 lyukú English pendant lefogása van a teakarinának, az meg már rég fenn van a blogon.)
Nademostazért (Képre jobb egér, Mentés másként…):
Teakarina fogástábla
Creative Vado HD
Úgy egy éve körülbelül elkezdtem tudatosan figyelni arra, hogy lehetőleg (lehetőségeimhez mérten) igényes videókat készítsek az okarina népszerűsítése végett – változó sikerrel :) Az elszántsággal nincs baj általában, jelenleg a technikai korlátok azok amik inkább akadályoznak, hátráltatnak. Ebből most sikerült végre valamit faragnom, ugyanis ezentúl nem a szerencsétlen digitális fényképezőgépemmel kell 640×480-as videókat felvennem, vagy a barátnőmtől kölcsön kunyerált géppel a HD videóimat. A héten megjött ugyanis a Pixmániától rendelt kis HD zsebkamerám.
Fotó: http://www.creativevadohd.com
Ez nem egy műszaki vagy hasonló jellegű blog, így a részletekbe nem mennék bele, röviden, kedvcsinálónak, pár szóval mutatnám csak be a kütyüt amit vettem:
Megnéztem jópár teszt videót ebben a kategóriában, míg végül a Creative Vado HD mini videókamerára esett a választásom. 2″-os LCD kijelző, 4Gb beépített memória (plusz memóriával nem bővíthető), legmagasabb felbontásával max 1 óra videó rögzítésére képes, HD Ready felbontásban 2 órát, VGA-ban 4 órát tud. Cserélhető beépített akkumulátor, mini HDMI és A/V kimenet, állvány menet az alján, kihajtható USB csatlakozó, 2x digitális zoom és nagyjából ennyi a lényeg. Gyenge fényviszonyok mellett is elég jó képet produkál! Kb. akkora méretre és súlyra (100g) mint a HTC Legend telefonom (kicsivel vastagabb annál), tehát pici, könnyű, abszolút könnyen hordozható. Járt hozzá egy USB hosszabbító kábel és egy HDMI kábel.
Bővebb infó a gyártó, vagy a Pixmánia oldalán (ahol egyébként azóta még 3000 Ft-tal olcsóbb lett, így jelenleg 18 851.- + szállítás).
Tegnap csináltam egy rövid teszt videót vele még este, akit érdekel (HD-ban nézni! :) ):
Egy kedves barátomnak hála már lámpáim is vannak a videókhoz, már csak egy derítő ernyő kellene hozzájuk, meg egy jó mikrofon, amit szintén kinéztem már, de 2x annyiba kerül még mindig, mint ez a kamera volt, így az is várat még magára :)
Eseményekben gazdag volt az utóbbi két hónap, úgy döntöttem írok egy rövid összefoglaló bejegyzést, hátha valaki leamardt erről-arról. No lássuk mik történtek:
A bejegyzés értesítőm még mindig csinál vicces dolgokat, a múltkori WordPress plugin frissítésem pl. szépen fejbecsapta a nagy nehezen magyarra fordított előző verzióm. (Mea culpa…) Most meg lehet, hogy erről a bejegyzésről az értesítőt olyanok is megkapják, akik nem is iratkoztak fel, csak regisztráltak a blogba. (Ha ilyen van, elnézést, a bejegyzés értesítő levél végén leiratkozhat természetesen.) Azért ezek az esetenkénti anomáliák senkit ne riasszanak el a feliratkozástól! Előbb-utóbb normalizálódik a rendszer :)
Volt ugye ez a Docjazz4 féle nemzetközi okarinás videó verseny, az „OcAwareness Contest 2010”, amin végre Magyarország is képviseltette magát 3 videóval :) (részletek…) / Egyébként az összes nevezés megnézhető már itt: http://octalk.net
Voltam Pécsen egy hétvégére lazulni, ahol is elővettem a porosodó tilinkómat, amiről rövidke bénácska videó is készült, illetve pár szóval bemutattam e remek népi hangszert. (részletek…)
Volt ugye egy remek kezdeményezés az iszapkárosultak megsegítésére, amihez készítettem egy rövid videót, hogy könnyebben terjedjen az ige. (részletek…)
Illetve egy új cikkírómnak (Erős Ádám a.k.a. Cinege) hála felkerült a blogra az első okarina készítésről szóló bejegyzés, sok képpel, részletes leírással. Aki szeret otthon barkácsolni, az máris nekiállhat megcsinálni első agyagból készült kavics okarináját! (részletek…)
Nos, nagyjából ennyi volt a lényeg. Illetve ugye történt még, hogy a Facebookos csapatot tönkretették, mert letiltották a Facebook fiókom, de erről biztos mindenki hallott, mert az erről szóló bejegyzésem annyian olvasták kedves ismerőseimnek hála, mint még egyik másikat sem. (Egyik szemem, sír a másik…)
Azt hiszem a jövőben is fogok ilyesfajta összegző bejegyzéseket készíteni 1-2 havonta, mert nekem is jó így áttekinteni.
Tegnap volt a beküldési határideje a 2010 OcAwareness videóversenynek, melybe én is beneveztem 2 kategóriában. Ahogy elnéztem ma a Youtube-ot, kb. 20 nevezés van össz-vissz a 7 kategóriában, úgyhogy idén nem volt nagy a tolongás. (Ha ez tudom, rágyúrok a többi kategóriára is :)) Ennek ellenére van egy-két zseniális alkotás.
Ez az első, hogy magyar nevezője is van egy nemzetközi okarinás versenynek, úgyhogy örülünk. :)
Az első videóm a 3. kategóriába (azaz a legkreatívabb videó) neveztem be:
A 7. kategóriában egy előre megadott dalt kellett egy nyilvános helyen eljátszani. Ebben a kategóriában nincs nyeremény, elvileg a nevezett videókból montázs videó fog készülni. Pőcz Evelyn és jómagam neveztünk Magyarországról:
Az eredményről természetesen tudósítok majd :)
Tilinkó
Talán fél éve vehettem a vaterán azt a C hangolású tilinkót, melyet nem valami sokat forgattam azóta. Most azonban hétvégén Pécsett voltunk
látogatóban egy nagyon jó barátoméknál, ilyenkor mindig betárazok egy rakás hangszer a hátizsákba, hogy a Mecsek-oldalban végre kiengedhessem a hangjukat úgy istenigazából. Ez alkalommal valamiért megakadt a szemem a porosodó tilinkón a válogatás közben, így bár kilógott, de ennek ellenére belekerült a hátizsákba.
De mi is ez a vicces nevű hangszer? Nézzük mit mond a Wikipédia:
A tilinkó mint hangszernév sokféle népi fúvós hangszert, furulyát, fűzfasípot jelölhet, de szűkebb értelemben a hangképző nyílás nélküli perem-, vagy néha dugós furulya elnevezése. A tilinkó hangkészlete a természetes felhangsor hangjaiból áll, ezeket a fúvás erősségének változtatásával és a cső végének zárásával-nyitásával lehet előállítani. A mai Magyarországon ilyen népi hangszernek nincsen nyoma, csak a csángók és a máramarosi, moldvai (bukovinai) románok körében használatos. A moldvai csángók tilink, tilinka, csilinka, pilinka, pipilinka néven ismerik, a gyimesi csángók közt szélenfúvó furulya a neve. Jellemző építési anyaga a fűzfaágról lehúzott héj, hossza 60–80 cm közötti. Elsősorban pásztorok hangszere.
Felépítését tekintve tehát piszok egyszerű hangszer, egyetlen cső, melynek egyik végén egy dugó, pici befúvó nyílással, és egy szélhasító nyílás, ami egy síphoz hasonlítható leginkább. Hangképző nyílása nincs mint egy furulyának, vagy okarinának, a hangmagasságot a befúlt levegő erősségével lehet szabályozni, ami némileg nehezíti a játékot mondjuk egy furulyához képet. Keményen tudnunk kell uralni a tüdőnket és a rekeszizmunkat, hogy azt a hangot szólaltassuk meg, amit szeretnénk. De persze ez is csupán gyakorlás kérdése.
Miközben a zenész egyik kezével marokra fogva az ajkaihoz illeszti a hangszer felső végét, a másik kezével az alsó végét úgy tartja, hogy mutatóujjával a nyílást nyithassa-zárhassa. A cső nyitott állapotában a teljes természetes felhangsor, zárva az ennek megfelelően egy oktávval mélyebb alaphang páratlan számú részhangjai szólalnak meg. A kettő kombinálásával ennek a mélyebb alaphangnak a teljes felhangsora szólaltatható meg, nagyjából úgy, hogy a nyitott csövön a páros, a zárt csövön pedig a páratlan számú részhangok képezhetők.
Főként improvizációs hangszer szerintem. Aki szereti a „csak úgy fújogatunk valamit”-féle zenélgetést, annak szívből ajánlom! :) Egy kis konga alapra nekem minimális gyakorlás után ennyit sikerült kihoznom belőle (köszönet Zsolti barátomnak az alapért!):
Bővebb infó: Amanita, Wikipédia