Ágoston Péter bejegyzései

Ágoston Péter névjegye

2008 végén talált rá az okarinára. Azóta "megszállottan" igyekszik minél többet megtudni róla, minél szebben megtanulni játszani rajta és minél több emberrel megismertetni. Egyéb idejében IT és útkeresési témákat kutat.

Ahogyan Kodály látta (videó)

Először egy rövid videó kommentár nélkül (a videóért köszönet Kapiller Zsófinak!):

…majd azért kerestem még nektek néhány gondolatot Kodálytól, hogy jobban átérezzétek az ő meglátásait:

Fotó: www.szoborlap.hu / TundeK62

„Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (…) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.”

„A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.”

„Mélyebb zenei műveltség mindig csak ott fejlődött, ahol ének volt az alapja. A hangszer a kevesek, kiváltságosak dolga. Az emberi hang, a mindenkinek hozzáférhető, ingyenes és mégis legszebb hangszer lehet csak általános, sokakra kiterjedő zenekultúra termő talaja.”

„A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.”

„Zenét elsősorban hallgatni kell és nem magyarázni”

„Legyen a zene mindenkié!”

További magvas, és ma is nagyon aktuális (ha nem aktuálisabb, mint a maga idejében..) idézetek Kodálytól: link

Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot, vagy oszd meg bátran másokkal is!

Véget ért a 6. Budrioi Okarína Fesztivál

Nemrég ért véget az immáron 6. alkalommal megrendezett Budrioi Okarína Fesztivál. A rendezvény több napos volt, és a világ minden tájáról érkeztek előadók is, készítők is, és okarína rajongók is. Az „utcazene” részére lehetett előre jelentkezni, ha valaki úgy érezte, hogy felnőtt már a feladathoz, és szívesen kiállna zenélni annak a városnak az utcáira, ahol a koncert okarínák ősei megszülettek.

A felvonuló muzsikusok között ott volt pl. a Gruppo Ocarinistico Budriese (Budrio), az Ocarina Ensemble Budrio (Budrio), a Noble Ocarina Ensemble (Korea), Atsuko Kawasaki (Japán), Cris Gale aka OcarinaDiva (USA), Vera Unfried (Németország), és az egyik nagy kedvencem, Satoshi Osawa (Japán). Tovább a folytatáshoz

El Cóndor Pasa

Fotó: Bluelemur (Flickr)

Valamiért ezt a dalt nagyon csípem. Lehet, hogy azért, mert nosztalgiát ébreszt bennem, mert kiscsávó koromban a dél-amerikai indiánoktól sokat hallottam a Balatonon, vagy néha, mikor feljöttünk Pestre, egy-egy aluljáróban. Nagy öröm volt, mikor végre eljutottam arra a szintre, hogy már én is el tudtam fújni (a magam stílusában). Most hétfőn aztán sikerült is egy valamennyire autentikusabb helyen felvenni egy rövid videót róla. (A Balatonfüred melletti Koloska-völgy egyik sziklájának tetején.)

Kaptam a Youtube-on egy kedves kommentet a felvételemre, amiből arra kezdtem gyanakodni, hogy ez valami szomorkás dal lehet, hát kicsit utánanéztem a dolognak. (Legalábbis megpróbáltam, több-kevesebb sikerrel…)

It is lovely ! You play it with your own Hungarian touch! I like it, it is sweet! Here in Latin America we give it a rather different touch, more dramatic and with a distinct rhythm. – via OCAMarci

A dalt 1913-ban egy perui emberke szerezte egy andoki népdal alapjaiból kiindulva, név szerint Daniel Alomía Robles. Azonban valószínűleg leginkább Simon & Garfunkel által vált világszerte ismertté, az 1970-ben megjelentetett Bridge Over Troubled Water albumuk által, melyen ez a szám is szerepelt. Aztán volt egy kis összevitatkozás Peru és Bolívia polgárai közt, hogy melyik néptől származik eredetileg a dal, végül Bolívia hivatalosan is elismerte, hogy Perué, majd 2004-ben a perui kulturális örökség részévé nyilvánították.

Természetesen népszerűségének köszönhetően elég sokan feldolgozták még utána, olyanok is, mint pl a híres pánsíp művész, Gheorghe Zamfir, Sojiro, vagy Sebestyén Márta. Nekem mind közül azt hiszem Sojiro-é a kedvencem, és nem (csak) azért, mert okarína a szólója :) , hanem a szimfonikus kíséret miatt is. Sajnos ez a videó nem beágyazható, így ide kattintva lehet megcsodálni!

A Paul Simon féle dalszöveg egyébként elég mókás szerintem:

I’d rather be a sparrow than a snail.
Yes I would, if I could, I surely would. Hm.
I’d rather be a hammer than a nail.
Yes I would, if I only could, I surely would. Hm.

Away, I’d rather sail away,
Like a swan that’s here and gone.
A man gets tied up to the ground
He gives the world its saddest sound,
Its saddest sound. Hm. Hm.

I’d rather be a forest than a street.
Yes I would, if I could, I surely would. Hm.
I’d rather feel the earth beneath my feet.
Yes I would, if I only could, I surely would.Hm.

Away, I’d rather sail away,…

Miért ne okarínázzunk részegen?

Köztudottan rengeteg olyan tevékenység van, amit nem a legszerencsésebb ittasan végezni. Ennek általában az az oka, hogy eme tevékenységeket illuminált állapotban végezve veszélyt jelenthetünk magunkra, esetleg másokra is. (Akár fizikai, akár lelki értelemben.) Ezek közé a tevékenységek közé tartozik az okarínázás is. Egyrészt azért, mert elbaltázott okarína játékunk maradandó (negatív) élményt hagyhat maga után a fültanúkban, másrészt pedig… ezt inkább megmutatom: