Jó ideje nincs poszt. Tudom, tudom, de az van, hogy munkahely váltás volt nemrég, és szokni kell, meg sok a tanulnivaló, stb, stb., no meg hát nem is reklamált senki, úgyhogy ez van. Ám ma reggel szembejött valami, amiről gondoltam érdemes lenne írni pár szót. Vigyázat, ismét szubjektív véleménynyilvánítás következik:
Fotó: stlocarina.com
Szóval az STL Ocarina már a sokadik Gyűrűk Ura által ihletett okarínával rukkol elő, úgy tűnik nagyon rákaptak erre, vagy van rá tényleg kereslet, nem tudom. Most épp a legújabb, a törpös balta-fej (vagy micsoda) kinézetű dizájn, a „Dwarf” okarína. Hát…, jópofa, meg minden, de szerintem ez tipikusan az a típus, amit max. gyűjteménybe érdemes vásárolni – komolyan zenélni vele nem. És itt most nem is az STL általános minőségére gondolok, mert azért a hangolásaik rendben vannak (csak ugye a magas hangok kissé szelesek az AC hangszereiken). Hanem, hogy nézzük már meg ergonómiailag kicsit. A befúvó a hangszer kellős közepén van, és szinte teljesen merőleges a lyuksorra. Brutálisan kényelmetlen lehet játszani rajta, teljesen ki kell tekerni a kezeket. Ennél már csak az „Elf” okarínájuk a „játszhatatlanabb”.
Cris egyébként szépen fújja, mint mindig :)
Szóval ha már minden áron Gyűrűk Urás okarínát akarnék venni, akkor én inkább a Hobbit-ot választanám szerintem. Igaz, hogy béna libaf*s zöld színe van, de legalább kézre áll. És jópofa a mintája :) Mert hogy az Elf (Tünde) szintén egy elfuserált (ergonómiai szempontból legalábbis, szinte nincs is befúvója – egyébként szép szerintem) darab. (Pendantra pedig én már nem költök. Cukik, meg minden, de a gyűjtő szenvedélyemtől igyekszem végleg megszabadulni.)
Kíváncsi vagyok készül-e még valami a szériába.
