Címke: Okarina vásárlás

Szemétből készült hangszerek?

fork-bridge

Mire nem jó egy villa?

Biztos sokan találkoztatok már az alábbi videóval, de talán még van, aki nem látta. Nekem a mindenféle ötletes riszájkling dolgok egyébként is nagyon szoktak tetszeni, egyrészt mert környezettudatos, másrészt mert ezekből sokszor valami új, egyedi, kreatív születik. A hulladékból készített hangszerek ötletét viszont külön imádom! Az egész cikket most nem szúrom be ide, aki nem beszélni angol, de érdekli, itt elolvashatja magyarul a videó tartalmának zanzáját.

A jó hír az, hogy ha te nem akarsz pl. újrahasznosított okarínát készíteni magadnak (ha igen, küldj majd nekem róla képeket! :)), de szeretnél fújni egyet, nekem most újra van néhány eladó (AC-k és egy SF), itt megnézheted, s ha valamelyik tetszik, meg is veheted őket. (Ha nem vagy fenn a Vaterán, ezért nem kell most regisztrálnod, elég ha írsz nekem, hogy melyiket szeretnéd.) Aki fel van iratkozva a blog értesítőre, 5% kedvezményt kap tőlem :)

Az első okarína dilemmája

Image courtesy of artur84 / FreeDigitalPhotos.net

Ma szembejött a téma a fórumon, és azt érzem erről nem árt beszélni, mert gyakran előjön. Valami rémlik, hogy talán már egyszer említés szinten volt egy bejegyzésben szó erről, de nem találom, úgyhogy inkább írok róla külön egyet most.

A gyakran felém intézett kérdésre, hogy “Kezdő vagyok, milyen okarínát vegyek?” a típus választás az egy dolog, a linkre kattintva kaphattok róla hasznos infót, sőt fenn a menüsoron az “Infók vásárláshoz” menüpont alatt is van pár segítséget adható kérdés ehhez. De én most nem erről akarok beszélni, hanem a minőségről.

[Fotó by artur84 / FreeDigitalPhotos.net]

Mikor tanácsért fordulnak hozzám emberek vásárlással kapcsolatban, ugye mindig van egy anyagi keret, amiből az illető gazdálkodni tud, vagy amennyit rá akar szánni. (Mivel ez elég szűken behatárolja a lehetőségeket, ezt már az elején szeretem tisztázni.) Ez elég változó, 2.000.- Ft-tól indulva max tízenxezer Ft-ig általában. Mikor valaki keretének az országvezetés derék intézkedései szabják meg az alacsony határt, azzal sajnos nem igen lehet mit kezdeni, tombol a válság, jó darabig még fog is, abból kell gazdálkodni, ami van. (Azért szerencsére bármekkora is a keret, olyan még nem volt, hogy ne találjak valami megoldást az illetőnek, úgyhogy nyugodtan keressetek bátran, mindenkinek találunk okarínát így, vagy úgy, segítek :)) A bejegyzés most azoknak szól, akik tudnának költeni legalább egy alsó-közép kategóriás okarínára, de mivel első okarína lesz, nem kívánnak rá túl sokat költeni. Mert ugye mi van, ha

  • mégsem olyan, amilyennek elképzeltem, jobb, ha egy olcsót kell utána kidobni (?!) /eladni
  • mindig kétbalkezes vagyok, tuti majd leejtem, jobb ha egy olcsóbbat teszek el láb alól
  • a szomszédok stroke-ot kapnak a gyakorlásomtól, mert panelben lakom, abba kell majd hagynom, mert kiutálnak
  • gettóban/koleszban/tömegszálláson/stb. lakom, félek, hogy ellopják
  • stb.

Ezek az aggályok valahol nyilván mind jogosak lehetnek, ám ennek ellenére mégsem értek egyet az “olcsó első okarína” koncepcióval. Mégpedig azért, mert az okarínáknál is igen helytálló az olcsó húsnak híg a leve mondás. (Sőt, ami azt illeti, sajnos sokszor a drága hús leve is híg…) Ha olcsó okarínát veszel, szinte biztos, hogy pocsék (értsd: használhatatlan) okarínát veszel. Márpedig, ha pocsék okarínát veszel:

  • Nehezebben fejlődsz vele, mert nehezebb játszani rajta – vagy abszolút nem is lehet. (-> hamar elkedvtelenedhetsz)
  • Vagy a hangolása rossz (a rajta játszott dalt senki nem ismeri fel, mert a hangok nem azok rajta, mint amiknek a fogástábla szerint lenniük kellene), vagy a hangszíne (szeles magas hangok, gyenge mély hangok, stb.) gáz.
  • A fenti két ok miatt azt fogod érezni (tévesen), hogy “Hát igen, az okarína egy béna hangszer, éreztem, már az elején, kidobom, vagy eladom a francba! Pfff! Pénzkidobás volt az egész!
  • Eladnád mi? Na de ki venne meg egy béna okarínát? Senki. Tehát vagy a nyakadon marad porfogónak, vagy nagyon áron alul tudod csak eladni, vagy hazudnod kell az eladáskor, hogy ez biza’ egy nagyszerű hangszer (de Te ugye nem vagy ilyen). Egyik sem szerencsés. (Én nem egy okarínát dobtam ki, pont emiatt. Sem átverni nem kívántam senkit, sem elkedvteleníteni őket ezekkel,  tehát sem eladásra, sem játékra nem voltak alkalmasak, így maradt a kuka.)
  • Ha köztudottan kétbalkezes vagy, azért még nem kell gagyit venned. Vegyél nyakba akasztós okarínát. (Egyénként is minden kezdőnek ezt ajánlom lehetőség szerint, akkor is, ha nem kétbalkezes, mert biztonságérzetet nyújt a hangszer tartásához a bizonytalan kezdetekben.)

A fentiek miatt tehát én NEM ajánlom, hogy gagyit vegyél. Nem kell felső kategóriást venni, persze. De azért nem árt a fentieket végiggondolni, mielőtt megveszünk a Vaterán egy 1500 Ft-os vásárfiát, amit aztán egy idő után csak portörléskor fogunk  kézbe venni. (Az aranyközépút szerintem még sosem hagyott senkit cserben .)

Aztán persze mindenki pontosan azt csinál, amit akar :)

Hamlett, de nem a dán királyfi

Hamlett Bamboo AC

Hamlett Bamboo AC

A fent említett név nem összekeverendő Shakespeare Hamlet nevű karakterével. Jelen bejegyzés Richard Hamlett – egy észak-karolinai fiatalember – által készített okarínákról szól. Személyes tapasztalatom (még) nem volt a hangszereivel, így az okarínáiról sok mindent nem nyilatkozhatok, de remélhetőleg ez majd rövid időn belül változni fog.

Főleg 11, illetve 12 lyukú okarínákat készít, és ami nekem elsőre nagyon szimpatikus, hogy vannak nem annyira szokványos hangolásai is, mint Soprano D, Soprano Eb, vagy Alto Bb. A rendeléseket nem meglévő raktárkészletről szolgálja ki, hanem mindet egyedileg, a kiválasztott hangolásnak és színnek megfelelően, külön a megrendelőknek készíti. A weblapján vannak egyébként képek a hangszereiről, néhány kotta és a saját fogástáblái is megtalálhatóak. (Természetesen a Facebookon, vagy a Youtubeon is követhetitek a srác okarínás tevékenységeit.)

Vásárlás külföldről, VÁM, ÁFA, miegymás…

Nemrégiben közleményt adott ki egyik kedvenc hivatalunk – a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) -, miszerint “az utóbbi időben rendkívüli mértékben megnövekedett az országba postai úton beérkezett áruk mennyisége“. Ennek örömére elkezdtek nagy erővel ráfeküdni a külföldről beérkező postai csomagok ellenőrzésére és VÁMolására, adóztatására.

Ez nekünk ugye nem éppen jó hír, mivel itthon tisztességes okarínát vásárolni kb. nem lehet, külföldről pedig eddig is elég drága volt a szállítási költség miatt, plusz ugye nagy szállítási idő, stb. Kényelmes nem volt, de lehetett vásárolni, aki akart. Na most kedves kormányunknak hála még nagyobb szívás az egész külföldről rendelés, átfutási idő és macera tekintetében is, és hát plusz költség tekintetében úgy szintén.

Az örömöt tovább fokozza, hogy ugye az esetlegesen fizetendő ÁFA (és esetleg VÁM) alapjául a vásárolt termék plusz a szállítási költség összértéke szolgál. EU-n belülről vásárolva VÁM nincs, csak az ÁFÁt kell megfizetni, de azt is csak bizonyos összeghatár felett. Akkor is, ha az ajándékként van postázva, és nem kereskedelmi áruként!

Hogy pontosan milyen esetben, mit és mennyit kell fizetni, azt szépen összeszedte nekünk a Kocka Blog, itt elolvashatjátok. (A bejegyzés alján lévő hozzászólásokat is érdemes, vannak tanulságos esetek.)

Ezzel persze nem elriasztani szeretnék senkit a külföldi vásárlástól, csak aki esetleg nem hallott eddig erről, az jó, ha nem akkor hall róla először, mikor jön a NAV-tól a levél, hogy vámeljárás alá vonták a csomagját, és küldjön nekik ilyen, meg olyan igazolást arról, hogy az áruért mennyit fizetett, stb.

Én most egyelőre egyébként nem nagyon rendelek (csak érzéssel ;)) ettől függetlenül sem, mert egy triplára gyűjtök, ami elég húzós a plusz terhek nélkül is. Úgyhogy inkább megvárom a tavaszi Budrioi Okarína Fesztivált, és ha minden jól megy, majd ott vásárolok – és akkor legalább EU-n belülről szerzem be :)

Egyébként aki szeretne vásárolni, nekem még van pár eladóm, keressetek bátran!

Igazi csinibabára cserélte az STL a reklámarcát

Az új album borítója

Néhány hónapja eltűnt az STL ocarinas félhivatalos csatornájáról Heather Scott, az STL eddigi “reklámarca”. Pár videó erejéig próbálkoztak egy leánnyal, aki szegény nem igazán volt az a reklámarc alkat (sem megjelenésre, sem kiállásra), amire valószínűleg az STL is hamar rájött. Vagy lehet, hogy csak ideiglenes figura volt, míg kerestek valakit. Ez idő alatt folyamatosan lehetett olvasni a videók alatti hozzászólásokban, hogy mindenki Heathert követelte vissza, juj, hová tűnt Heather, stb. (Ami végül is teljesen érthető is, hiszen a Youtube csatorna neve is az ő neve volt.) Az STL tudtommal soha, sehol, semmilyen hivatalos közlést nem tett ezzel kapcsolatban, nem tudni Heatherrel mi lett, vagy hogy miért kellett új ember nekik. Nem tartom épp ügyfélbarát hozzáállásnak, de persze ők tudják.

Aztán nem olyan rég megjelent a színen (Heather csatornáján) Lena Leclaire (23), aki ezzel párhuzamosan elindította a saját csatornáját, s most mindkét csatornára egyszerre töltik fel a videóit párhuzamosan. Íme az első videója, 3:17-tól látható a bemutatkozója:

Gondolom csak addig tolják párhuzamosan, míg az összes rajongót át nem irányítják az új csatornára, majd a régit gyanítom kikukázzák, vagy magára hagyják. Na de lássuk mik a különbségek Heather és Lena közt:

Heather ugyan aranyos volt, de a videóit én a legritkább esetben kedveltem csak, mert a játékában szinte sosem volt érzés, átélés, semmi. Úgy okarínázott, mint egy gép. Élő szövet fém vázon. Ahogyan a dalokat játszotta, az számomra szinte mindig valahogy üres volt. Az jött le nekem belőlük, hogy ez neki csak egy munka. Na, Lena szerintem talán egy fokkal jobb, látszik rajta, hogy nagyon lelkes, de a mosoly olyan szinten rá van feszítve az ő arcocskájára is, hogy már az én izmaim is belefájdulnak. Lena igazi amerikai csini-pofi alkat, de sajnos még kissé mű nekem. Hiányzik belőle a természetesség. De még nem temetem, talán csak a kezdeti izgalmak, az új környezet miatt van ez, és majd lassan bele lazul :) (Remélem!)

Az viszont tény, hogy Lena megjelenésével párhuzamosan elkezdtek kicsit több energiát  belevinni a videókba. Szépen megtervezett, színes-szagos, ügyesen vágott videók jönnek hétről-hétre, s laza 1-2 hónap alatt a napokban már Lena első albumát (amibe belehallgattam, és szerintem borzalmas) és videó klipjét is beharangozták – mondhatni beadtak a cég PR csapatának egy jó adag koffeint:

Sajnos a helyzet az, hogy nekem az STL összes videójából hiányzik az a spontaneitás (a régiekből is, és az újakból is), ami pl. a Songbird Ocarina immáron David Ramos (Docjazz4) által vitt online marketingjében gyönyörűen jelen van. Amitől az egész sokkal ember közelibb, mintsem üzlet szagú. Arról nem is beszélve, hogy köztudottan sokkal jobb, segítőkészebb ügyfélszolgálata is van pl. a Songbirdnek, mint az STL-nek. Érdekes látni, mekkora különbség lehet két amerikai cég üzleti felfogásában. A Songbird kétirányú kommunikációt folytat a vásárlóival, míg az STL inkább csak egy. Szóval hozzám egyelőre még mindig a Songbird Ocarina áll közelebb. Persze ugye kinek a pap, kinek a paplan…