A fesztivál effektíve első napja San Basilioban volt, ami egy akkora falu, hogy egy jobb úszó egy levegővétellel átsétál az egyik végéből a másikba:

Ettől függetlenül saját kis helytörténeti múzeuma volt, templom és egy egészen nagy étterme is, ahova be is ültünk, hogy együnk egy jó olasz pizzát, majd mire végre kiválasztottuk az étlapról, hogy milyet, a pincér kislány közölte, hogy „Szkúzi, nó pidza„. (Sebaj, maradt a több fogásos turista menü, finom volt az is!) Szóval cuki volt a hely, az 500 m-es főutcán volt az okarína vásár, a szélén, a templom előtti füves részen pedig a helyi általános iskola és a budrioi általános iskola diákjai koncsertóztak. Így kb. ennyi is volt a napközbeni program, illetve lehetett ott lovagolni, bringát bérelni – amit mi mondjuk kihagytunk -, plusz aznap bazi meleg volt, sztem 26-27 fok, rövid ujjúban rohangált mindenki, égetett a nap, úgyhogy mi igyekeztünk ennek megfelelően minél több időt tölteni árnyékban, hogy ne égjünk szénné.

Este Taglio di Po-ban volt a gálaest, ahol minden meghívott előadó 3-4 dalt játszott, így a koncert est 21h-tól valamivel éjfél utánig tartott, szünet nélkül, a végén már bólogattunk rendesen, hosszú volt a nap. A teljesség igénye nélkül fellépett pl. Vera Unfried, Yifan Zhang, Tom Vanopphem, Gruppo Ocarinistico Grillara.

Folyt köv.

Előzetesben csak annyit, hogy ez azért egy más élmény volt, mint a tavalyi budrioi fesztivál. Bár a szervezők tervei szerint két évente szeretnék megismételni ezt a fesztivált, a budrioival váltásban, azért ez az első még igencsak gyerekcipőben járt. Na de ne rohanjunk ennyire előre!

Az oda út sima volt, a szállást könnyen megtaláltuk. Itt jött egy erős pofon: a Bed & Breakfast, ahol szállást foglaltunk, egy idős házaspár háza volt, néhány szobával, és bizony kiderült, hogy a leírásban közölt Wifi ugyan létezik, csak épp nem tudják, hogyan működik, így ott voltunk messze 3 napot internet nélkül. Ugyan a telefonomon előfizettem napi 50MB-os roamingra adatcsomagra, de hát, tudjuk az mire elég, ha az ember képeket, videókat posztolna. Semmire. A szállásunk Taglio di Poban volt, ami egy pici városka, és bár mindenhol volt wifi, sehol sem volt nyílt a hálózat. Szívás. A város egyébként szerintem aranyos, nyugis.

Első nap, elmentünk a fesztivál nyitóra, ami egy szomszédos faluban, Grillaraban volt. Ott egy helyi, több generációs családi okarína készítő vállalkozás (jelenleg Benvenuto Fecchio viszi a tradíciót) nyitott meg egy saját okarína múzeumot, az L’Ocarina Museum-ot. Voltak ott helyi város vezetők, meg egy-két a helyi okarínás zenekar, a Gruppo Ocarinistico Grilliara, plusz egy-két vendég művész, de nagyjából semmit nem értettünk az egész ceremóniából, mert ugye nem beszélni olasz :) Egyébként ha jól informálódtam az egyik angolul is beszélő szervezőtől, Benvenuto az első a családban, aki a síppal rendelkező játékfigurák szintjéről megpróbálja tovább emelni a családi okarínákat egy magasabb szintre, a profi, hangolt okarínák közé. A zenés előadások jók voltak, a többit mivel nem értettük, számunkra kevésbé. A múzeum egyébként aranyos, de még be kell lakni, kevés még az oki benne :)

Igazi szalag átvágós avatás

Ezután irány vissza Taglio di Po-ba, majd némi sikertelen WiFi vadászat után alvás jött, mert a 8 órás vezetés elég erősen kifárasztott.

Folyt. köv.