Nemrég vásároltam egy Tripla Alto G okarínát az Imperial City Ocarina-tól. Érdemes náluk szétnézni, mert Song Wei okarínái ár/érték arányban nagyon jók! Az egyik legtöbbet nyüstölt okarínámat, a Mini DAC-omat is tőle vettem, imádom. Főleg, ha az ember mély hangfekvésű okarínát szeretne vásárolni (tehát mondjuk basszokat, vagy bármit, ami AC alatt van), akkor tud itt jókat találni, jó áron, mert máshol ezek bizony piszok sokba kerülnek. A Bullként is ismert (a bikafej logó miatt) okarínákon bár  semmi csicsa nincs – se máz, se kurta formák -, de ugye tudjuk, hogy a hangminőség nem ezeken múlik. Egyébként is, van aki pont az ilyen natúr dizájnt szereti.

Song Wei (Bull) Tripla Alto G

Szóval, ott kezdődött a sztori, hogy a rendelésem után megkeresett tőlük Bill Ahrens, és elmondta, hogy vannak új modellek a TAG családban, és hogy mik a különbségek a régi és új között, válasszak, melyiket szeretném: ami a webshopban van, vagy már az újat, ami még ott nincs fenn. Ez már alapból nagyon pozitív hozzáállás volt nekem, de mikor megkaptam az okarínát, és nem tetszett a befúvás görbéje, akkor lepődtem meg igazán. Jeleztem ugyanis Billnek, hogy mi a problémám, és kérdeztem, hogy van-e olyan karakterisztikájú modelljük, amilyet én szeretnék. Erre felajánlotta, hogy nagyon sajnálja, hogy nem passzol nekem, szívesen visszavásárolja, állja a postát is, vagy akár megpróbálják átalakítani az alapján, amiket leírtam és visszaküldeni. Wow!
Az alap problémám egyébként az volt, hogy az első két kamrában alig emelkedett a befúvás igény, a harmadiknál meg volt egy érezhető ugrás. A lenti két rajz, amit küldtem neki, kicsit túloz, de igyekeztem érhetően szemléltetni neki, mi a bajom.

Ilyen volt kb.

Az ilyet szeretem

Persze, az okarínák világában előbb-utóbb mindenki megtanulja: ízlések és pofonok. Visszaküldeni eleve nem nagyon akartam: megint heteket várni, posta, stb. Macera. Gondoltam, inkább eladom itthon. Végül arra jutottunk, hogy mi lenne, ha megpróbálnám én megcsinálni a módosításokat. Az okarínákat ugye utólag csak bizonyos keretek közt lehet utóhangolni, de mivel ezzel igazából pont olyan problémám volt, hogy csak végig növelni kellett kicsit a befúvás erősséget, így gondoltam, miért ne! Egyébként az oki így is rendben volt, csak én jobb szeretem, ha hangosodik a skála, ahogy megyünk felfelé. Itt viszont az első kettő szinte végig azonos hangerőn szólt. Így aztán hosszas levelezés után sikerült egyeztetni milyen ragasztót vegyek a lyukak szűkítéséhez, meg reszelőt, ha vissza kell tágítani, és persze részletes leírást, hogy mit hogyan csináljak. (Akit érdekel egyébként, hogy hogyan megy ez, az jelezze hozzászólásban, és akkor leírom neki.)

Izgalmas projekt volt, tanultam pár dolgot. Pl. hogy szűkíteni egy lyukat nem nagy kunszt. De ha túl szűk lesz, azt visszatágítani reszelővel, na az már macera. (Legalábbis azzal a ragasztóval, amit én használtam, mert bár keményre szárad, de nem porózusra, picit rugalmas inkább, és úgy reszelődik, mint egy lágyabb műanyag mondjuk.) Vagy hogy a ragasztó gyártók baromira nem írják rá a termékre, hogy az milyen viszkozitású. (Mennyire sűrű/híg.) Ha nem átlátszó a tubus, lutri. De végül a történet siker lett, így sajnos nem adom el mégsem az okit, ne is jelentkezzen senki :)