Az új album borítója

Néhány hónapja eltűnt az STL ocarinas félhivatalos csatornájáról Heather Scott, az STL eddigi „reklámarca”. Pár videó erejéig próbálkoztak egy leánnyal, aki szegény nem igazán volt az a reklámarc alkat (sem megjelenésre, sem kiállásra), amire valószínűleg az STL is hamar rájött. Vagy lehet, hogy csak ideiglenes figura volt, míg kerestek valakit. Ez idő alatt folyamatosan lehetett olvasni a videók alatti hozzászólásokban, hogy mindenki Heathert követelte vissza, juj, hová tűnt Heather, stb. (Ami végül is teljesen érthető is, hiszen a Youtube csatorna neve is az ő neve volt.) Az STL tudtommal soha, sehol, semmilyen hivatalos közlést nem tett ezzel kapcsolatban, nem tudni Heatherrel mi lett, vagy hogy miért kellett új ember nekik. Nem tartom épp ügyfélbarát hozzáállásnak, de persze ők tudják.

Aztán nem olyan rég megjelent a színen (Heather csatornáján) Lena Leclaire (23), aki ezzel párhuzamosan elindította a saját csatornáját, s most mindkét csatornára egyszerre töltik fel a videóit párhuzamosan. Íme az első videója, 3:17-tól látható a bemutatkozója:

Gondolom csak addig tolják párhuzamosan, míg az összes rajongót át nem irányítják az új csatornára, majd a régit gyanítom kikukázzák, vagy magára hagyják. Na de lássuk mik a különbségek Heather és Lena közt:

Heather ugyan aranyos volt, de a videóit én a legritkább esetben kedveltem csak, mert a játékában szinte sosem volt érzés, átélés, semmi. Úgy okarínázott, mint egy gép. Élő szövet fém vázon. Ahogyan a dalokat játszotta, az számomra szinte mindig valahogy üres volt. Az jött le nekem belőlük, hogy ez neki csak egy munka. Na, Lena szerintem talán egy fokkal jobb, látszik rajta, hogy nagyon lelkes, de a mosoly olyan szinten rá van feszítve az ő arcocskájára is, hogy már az én izmaim is belefájdulnak. Lena igazi amerikai csini-pofi alkat, de sajnos még kissé mű nekem. Hiányzik belőle a természetesség. De még nem temetem, talán csak a kezdeti izgalmak, az új környezet miatt van ez, és majd lassan bele lazul :) (Remélem!)

Az viszont tény, hogy Lena megjelenésével párhuzamosan elkezdtek kicsit több energiát  belevinni a videókba. Szépen megtervezett, színes-szagos, ügyesen vágott videók jönnek hétről-hétre, s laza 1-2 hónap alatt a napokban már Lena első albumát (amibe belehallgattam, és szerintem borzalmas) és videó klipjét is beharangozták – mondhatni beadtak a cég PR csapatának egy jó adag koffeint:

Sajnos a helyzet az, hogy nekem az STL összes videójából hiányzik az a spontaneitás (a régiekből is, és az újakból is), ami pl. a Songbird Ocarina immáron David Ramos (Docjazz4) által vitt online marketingjében gyönyörűen jelen van. Amitől az egész sokkal ember közelibb, mintsem üzlet szagú. Arról nem is beszélve, hogy köztudottan sokkal jobb, segítőkészebb ügyfélszolgálata is van pl. a Songbirdnek, mint az STL-nek. Érdekes látni, mekkora különbség lehet két amerikai cég üzleti felfogásában. A Songbird kétirányú kommunikációt folytat a vásárlóival, míg az STL inkább csak egy. Szóval hozzám egyelőre még mindig a Songbird Ocarina áll közelebb. Persze ugye kinek a pap, kinek a paplan…