A Babám zenekar
A héten egy kedves kollégám megemlítette, hogy egy rádió műsorban hallott egy interjút egy magyar zenekarral, a Babámmal, amiben többek közt arról is meséltek, hogy az új albumukon okarína is szólni fog – ismerem-e őket? Hmmm, nem ismertem, és ettől be is zsongtam persze rögtön. Kis guglizás után meg is találtam őket a neten, a néhány fellelhető számuk alapján kellemesnek is ítéltem a zenéjüket, úgyhogy úgy döntöttem, hogy első kézből járok utána az infó valóságtartalmának: tegnap elmentem a koncertjükre az A38-ra.
Kellemes, nosztalgikus este lett ez számomra. Egyrészt mostanában ritkán jutok már el koncertekre, a barátaim nagy része vagy nem koncertre járós, vagy épp nem rég alapított családot, kisgyerek, stb, másrészt már azért nekem is ritkábban van energiám eljárni otthonról esténként munka után. (Tehát ilyen volna a harmincasok klubja? :)
A tegnapi koncert a „8 Hang a Nőkért!” (koncertsorozat a családon belüli erőszak ellen) első estje volt, ők voltak az első zenekar a tegnapi háromból (utána még a Kesh és a Fókatelep is játszott). Mivel újfent senki nem ért rá eljönni velem, így egyedül mentem el megnézni. Vicces (jó értelemben) volt látni a 8-10 évvel fiatalabb önmagam korosztályát bulizni. Felszabadult mulatozás, ugra-bugrálós táncikálás, kilöttyenő műanyag poharas sör, és azok a jellegzetes fiatalos illatvilágú parfümök, amiket anno mi is használtunk. Különös volt kívülről látni őket. (Na, majd amikor 10 év múlva visszatekintek a mai önmagamra… :)) Persze a közönség teljesen vegyes korosztályú volt, azért nem volt tinidiszkó fíling, de ez a korosztály volt most, aminek a látványa, energiája leginkább megfogott, s valamiért megidézte bennem a múltat :)
Kása Juli – kezében egy barna/bordó mázas pendant okarínával
De persze ez titeket nyilván nem érdekel, tehát visszatérve az eredeti témára, nagy izgalommal vártam a Babám kezdését, mert a neten található néhány számukban bizony nem találtam okarínát. És képzeljétek el milyen hangszerrel indult a felvezető szám? Na? Ohhohoh… :) Oké, igazából csak egy pendant okarína (körtemuzsika) volt, 4 vagy 6 lyukú, és nem nagyon tudtam onnan, ahol álltam megállapítani az eredetét, de én ennek is nagyon örültem. Okarína a magyar könnyűzenében – végre, valami! :) Tetszett a hangszer implementációja is a dalban.
Szerettem volna a koncert után többet megtudni az énekesnőtől (Kása Julitól), aki a hangszert megszólaltatta, hogy mégis hogyan jött a képbe az okarína, miféle szerzemény, stb, de sajnos nem tudtam elcsípni erre alkalmas pillanatot. Azért megpróbálom majd még valahogy elérni a leányzót és feltenni neki pár kérdést a témáról.
Egyébként tetszett az egész koncert, számomra kellemes kis (főként) andalgós zenét játszanak (nyári langos esték nélkülözhetetlen kelléke), jó, hogy így véletlen rájuk akadtam – függetlenül attól, hogy van egy számuk, amiben a megszállottságom tárgya is megszólal :) Ez a dal sajnos nincs fenn még a neten, de egy másik számukat beszúrom azért nektek, hátha ti is kedvet kaptok a zenéjükhöz:
Hajrá Babám! :)
Visszajelzés: A 2013-as visszatekintés, na?