Címke: Élménybeszámoló

A 2013-as visszatekintés, na?

IMG_4853buek

Ismét eljött a számvetés ideje.  Eseménydús év volt a kígyó éve, azt meg kell hagyni. Lássuk mik voltak a főbb mozzanatok:

Rögtön az év elején felfedeztem a Babám zenekart, amiben mint kiderült, okarína is megszólal olykor. (Pl. az alábbi koncert összefoglaló videóban, kb 1:20-nál.)

Tavasszal kijutottam végre én is Budrioba az okarína fesztiválra, amiért nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki bármivel is hozzájárult. Másfél év és remélem újra ott leszek :) Sok érdekesség volt, aki lemaradt volna, nézze meg a beszámolókat, képeket!

Májusban 4. helyezést kapott az okarína fotóm a TON nyereményjátékán. Újabb nagyjából tök sikertelen próbálkozások a magyar okarínás fórum beröffentésére, egyelőre nincs áttörés, de ez már nem rajtam múlik. Okarína készítőknek is bedobtam pedig, mint bemutatkozási lehetőséget.

Ismét elővettem a „Miért ne vegyél bóvli okarínát elsőnek?” témát, néha ezt újra és újra meg kell tenni, úgy tűnik.

Vettem végre egy szuper állványt az okarínáimnak, aminek azóta is nagyon örülök, és amit fel is avattam nemrég, mert hogy elvittem a Strófa Klubba, ahová decemberben hívtak meg, hogy meséljek kicsit az okarínákról.

Zoli barátommal feldolgoztuk az év egyik nagy slágerét, ByeAlextől a Kedvesemet :D (Te jó ég, ez is, mintha ezer éve lett volna már.) De voltak más buggyantságok is.

Volt ugye idén Halloween okarínás tökfaragással, meg Karácsony, megint volt okarínás mézeskalács sütögetés,

mezeskalacs

meg agyatlan köszöntő videó.

Ja, és idén úgy nézem egész szép számban kerültek fel album ajánlók a blogra. Kezdve Osawa Satoshival, a Mountain Mysten, és Docjazz4 aka David Erick Ramos első lemezén keresztül, egészen Milt még friss kislemezéig.

És ezek csak a lényegesebbek. Jó kis év volt ez (is)! Jövőre, a ló évében, veletek, ugyanitt találkozunk! :)

Boldog új évet mindenkinek!

„Enim mucita” – csipogta kincskereső kisbarátunk kisbarátja a kisködmönben…

Egy kedves olvasónk (Poós László) nemrégiben vásárolt egy teakarinát és egy összerakós fa okarinát. Íme az élménybeszámolója róluk, én élvezettel olvastam. Remélem ti is! :)

Hind ocarina kit

Kép: hindocarina.com

„Enim mucita” – csipogta kincskereső kisbarátunk kisbarátja a kisködmönben… Ekkor találkoztam elöször ezzel a mobilis zsebbevalóval. Aztán a májusi kötelező munkaünnep kötelező ajándéka mellé, a similabdára gondolok, megkaptam életem első körtemuzsikáját, egy nyakbaakasztható kis barna agyag puklit négy lukkal+ 2 grátisz, egy be, egy ki… Éppoly gurgula hangja lett öt perc elteltével, mint az otthoni ablakpárkányon figyelő kis vizicsirke agyagsípé. Hát igen, a kisgyermeki túlzott nyáltermelődés gyorsan telítette az aprócska zeneszer üregét. Kénytelen kelletlen pihenőre fogtam a fújkodását és munkába állítottam másik szerzeményemet, a similabdát, jelesül nagyapám kopasz fejét és hátát kezdtem bombázni, miközben a kockáspléden ücsörgött, a piknik kosarat fosztogatva az úttörőtábor szépen nyírott, ünnepre felhasznált zöld gyepén. (Az is kábé öt perc elteltével szétesett, telítve ősöm inggallérját fűrészporral.) Az azóta eltelt uszkve 33 évem tökéletes okarinátlanságban leledzett, mindaddig mikoris rátaláltam Agócs barátom hasznosra sikeredett blogjára. Mivel régóta szívemet adtam egy fuvolának, hát érdekelt lettem mindenféle fújós szerszámban. Voltaképp sok különbség nincs is, főleg ha azt vesszük, hogy kvázi a lelkedet kell belefújni ezekbe a tüdővel szórabírható közlőeszközökbe. Bár én leginkább magamnak zenélek, csupán azzal a szándékkal,hogy ki tudjam magamból adni a zenén keresztül, ami idebenn van… És hát ez a lényeg, nem?

TNG teacarina

Persze a blogra találva egyből a különlegességekre kerestem, igy találtam rá a praktikus teakarinára, ami azóta is használatban van, persze nem csak mint zeneszer, hanem rendes konyhai eszköz. A másik szerzeményem egy általam csak fakarinának (rossz az, aki rosszra gondol!) nevezett kis puzzle (rossz az aki rosszra gondol!) zenedoboz, amit saját kezüleg kellett összeépíteni. Amikor már összeállt a dobozka, elkezdtem fújni, és érdekes volt hallani a hangszín tisztulását az elkövetkező munkafolyamatok során. Réstömítés, csiszolás, lakkozás, csiszolás, lakkozás, csiszolás… Most meg ha felakasztom a nyakamba, mindenki méhkirálynő-szállító-konténernek nézi. Hát megérte az a sok munka???? Igen!!!
Mert lett egy újabb kis szerelmem, sőt kettő (tea), amivel közelebb kerülhetek a lelkemhez.
Próbáld ki! Megéri, azt mondom…

Üdv, Poós László