Videók kategória bejegyzései

El Cóndor Pasa

Fotó: Bluelemur (Flickr)

Valamiért ezt a dalt nagyon csípem. Lehet, hogy azért, mert nosztalgiát ébreszt bennem, mert kiscsávó koromban a dél-amerikai indiánoktól sokat hallottam a Balatonon, vagy néha, mikor feljöttünk Pestre, egy-egy aluljáróban. Nagy öröm volt, mikor végre eljutottam arra a szintre, hogy már én is el tudtam fújni (a magam stílusában). Most hétfőn aztán sikerült is egy valamennyire autentikusabb helyen felvenni egy rövid videót róla. (A Balatonfüred melletti Koloska-völgy egyik sziklájának tetején.)

Kaptam a Youtube-on egy kedves kommentet a felvételemre, amiből arra kezdtem gyanakodni, hogy ez valami szomorkás dal lehet, hát kicsit utánanéztem a dolognak. (Legalábbis megpróbáltam, több-kevesebb sikerrel…)

It is lovely ! You play it with your own Hungarian touch! I like it, it is sweet! Here in Latin America we give it a rather different touch, more dramatic and with a distinct rhythm. – via OCAMarci

A dalt 1913-ban egy perui emberke szerezte egy andoki népdal alapjaiból kiindulva, név szerint Daniel Alomía Robles. Azonban valószínűleg leginkább Simon & Garfunkel által vált világszerte ismertté, az 1970-ben megjelentetett Bridge Over Troubled Water albumuk által, melyen ez a szám is szerepelt. Aztán volt egy kis összevitatkozás Peru és Bolívia polgárai közt, hogy melyik néptől származik eredetileg a dal, végül Bolívia hivatalosan is elismerte, hogy Perué, majd 2004-ben a perui kulturális örökség részévé nyilvánították.

Természetesen népszerűségének köszönhetően elég sokan feldolgozták még utána, olyanok is, mint pl a híres pánsíp művész, Gheorghe Zamfir, Sojiro, vagy Sebestyén Márta. Nekem mind közül azt hiszem Sojiro-é a kedvencem, és nem (csak) azért, mert okarína a szólója :) , hanem a szimfonikus kíséret miatt is. Sajnos ez a videó nem beágyazható, így ide kattintva lehet megcsodálni!

A Paul Simon féle dalszöveg egyébként elég mókás szerintem:

I’d rather be a sparrow than a snail.
Yes I would, if I could, I surely would. Hm.
I’d rather be a hammer than a nail.
Yes I would, if I only could, I surely would. Hm.

Away, I’d rather sail away,
Like a swan that’s here and gone.
A man gets tied up to the ground
He gives the world its saddest sound,
Its saddest sound. Hm. Hm.

I’d rather be a forest than a street.
Yes I would, if I could, I surely would. Hm.
I’d rather feel the earth beneath my feet.
Yes I would, if I only could, I surely would.Hm.

Away, I’d rather sail away,…

Miért ne okarínázzunk részegen?

Köztudottan rengeteg olyan tevékenység van, amit nem a legszerencsésebb ittasan végezni. Ennek általában az az oka, hogy eme tevékenységeket illuminált állapotban végezve veszélyt jelenthetünk magunkra, esetleg másokra is. (Akár fizikai, akár lelki értelemben.) Ezek közé a tevékenységek közé tartozik az okarínázás is. Egyrészt azért, mert elbaltázott okarína játékunk maradandó (negatív) élményt hagyhat maga után a fültanúkban, másrészt pedig… ezt inkább megmutatom:

Papír okarína

Kedves Olvasó! Először is eme első (de remélem, nem utolsó) bejegyzésemben engedd meg, hogy ezennel magam is üdvözöljelek e remek weboldalon! A blogbejegyzés apropója a nemrégiben elkészült papír okarína volt, ami noha valószínűleg nagyjából csak ennyi hírnevet érdemel, hiszen valódi hangszerként nem használható. Ennek ellenére a projektet mégis remek időtöltésként értékelném, egyszóval Téged is egy próba tételére biztatnálak. Nagy büszkeség, mikor megszólal, hidd el! :)

Kedvcsinálónak először is íme pár link azoktól, akiknek egész jól sikerült:

Nótata is ilyenen tanult minden bizonnyal :)

A papír okarína rejtelmeinek felfedése előtt a sípok és a papír viszonyát taglalandó egy pillanatra megállnék. Nem leszek sem fizikailag, sem zenészileg korrekt, inkább amolyan sufni-tuning hangszerkészítőként nyilatkozom.

A hangot a sípban a levegő rezgése kelti. Mivel látni vélem a rugóként felugró szemöldöködet (remélem így történt, hiszen a hang maga a levegő (közeg) rezgése), hozzáteszem, hogy e pontatlan kijelentés arra akart vonatkozni, hogy mindenféle síp esetében – legyen az fuvola vagy okarína – eleve a levegővel operálsz, és nem például megpendítesz valamit, azaz nem a hangszer egy arra hivatott részét abajgatod.

Tovább a folytatáshoz

Okarínás Guinness rekordok

Kép: www.guinnessworldrecords.com

2004 december 18-án a tajvani Kaohsiung Stadionban nem kevés helyi lakos gyűlt össze. Összesen 11551 ember, a résztvevők mind egyen-turbánt vettek fel (csoportonként), majd szépen felsorakoztak csoportokra bontva, hogy együtt egy óriási nagy Tajvan térképet alkossanak. Ám ez nem volt elég, ezek után közösen, okarínán kezdtek zenélni. Két dalt adtak elő, megállás nélkül, összesen 7 percen át. A megmozdulást Kuo Ching-rong (zenész és „okarína aktivista”) hozta össze. A legfiatalabb személy 5 éves volt az „összejövetelen” :) Ezzel szerettek volna bekerülni a Guinness Rekordok Könyvébe. Ami a www.taipeitimes.com cikkje szerint sikerült is nekik.

[és a Guinness oldala szerint is]

Ezen kívül megtaláltam a legnagyobb okarína zenekar rekordját (miért, akkor az előző mi volt?), melyet 2010. október 19-én állítottak fel, 831 fővel, Kínában, Jingdezhen-ben. A”Jingdezhen International Ceramic Fair” szervezésében zajlott, a város 1. számú általános iskolájának diákjai és a város egyéb okarína rajongóinak segítségével.

[a Guinness oldala a rekordról]

Itt jön egy kis furcsaság: érdekes módon, a tajvani rekordot Xun rekordként, a kínait okarína rekordként jegyezték be. Azért fura, mert a videón nem úgy tűnik, mintha Xun-on játszanák, hanem inkább rendes okarínán. (A Xun amúgy is pont, hogy kínai eredetű tudtommal, nade mindegy… :) )

Az mondjuk elég vicces, hogy Magyarországon szerintem összesen nem ismeri 1000 ember a hangszert, míg Tajvanon egyetlen városban több, mint 11000-en… LOL :) Sok-sok munka vár még rám…

Az alábbi videó a tajvani rekord felállításról van:

Jut eszembe, hamarosan nyereményjáték megint. Ezúttal 12 lyukú nyereménnyel. Részletek hamarosan! :)