… mondjuk nálam általában inkább buszok brummognak bele a felvételbe, vagy repülő száll el épp a ház felett, esetleg a mobilom csörren meg, vagy a Skype prüttyen bele, de valami mindig van, amit elfelejtek kikapcsolni. És persze ezek mindig megmutatják magukat – a felvétel kellős közepén. De mondjuk ez se rossz:
Videók kategória bejegyzései
Mi kell egy jó okarína előadáshoz?
Sok vita folyik az okarinisták közt arról, hogy mennyiben befolyásolja egy hangszer jóságát az, hogy az milyen anyagból készül. Merthogy bár a legelterjedtebb alapanyag máig az agyag, azért manapság már szinte mindenféle anyagból lehet okarínákat találni, legyen az fém, fa, vagy akár műanyag. Fémmel inkább régebben próbálkoztak, nekem is van egy antik darabom, bár a Mountain Ocarinasnak még most is van sikeres alumínium modellje. A fák nagyon szépen szólnak, Charlie Hind fa okarínái például igen népszerűek, de vannak más ügyes készítők is. Műanyagot viszont már egyre többen készítenek, ám minősége ezeknek a legvitatottabb. Egyrészt műanyag és műanyag közt is nagy különbségek vannak, a már említett Mountain Ocarinas polikarbonát okarínái például világszerte elismert minőségűek, ám van sok olcsó, fröccsöntött műanyag okarína, amikkel könnyen zsákutcába lehet jutni, ha ember bevásárol belőlük.
Viszonylag könnyen bele lehet futni abba a hibába, hogy kezdők, akik kipróbálnák a hangszert, műanyagot vesznek, mondván, felesleges tízezreket költeni egy agyagra, hiszen lehet, hogy végül nem is tetszik meg a hangszer, és akkor pénzkidobás volt. Ezzel eddig nincs is baj, teljesen jogos az elgondolás. Ám arra is figyelni kell, hogy ha egy olyan alsó kategóriás műanyag hangszert vesznek, ami láthatóan „kuka” minőség, gagyi, az 100%, hogy elveszi az ember kedvét a hangszertől. (És 100% pénzkidobás.) Ugyanis a hangja meg sem közelíti egy „normálisét”, így mikor ez az alap hangzás párosul egy kezdő tapasztalatlanságával, az eredmény szinte biztos kudarc, majd a hibás következtetés leszűrése: az okarína egy béna hangszer.
Ahogy a teszteket és fórumokat olvasom, egyöntetűnek tűnik az a megállapítás, miszerint a Focalink viszonylag új műanyag modelljei, agyaghoz közeli hangminőséget képesek produkálni. És az sem elhanyagolandó tény, hogy míg a kézzel készített agyagoknál mindig lehetnek apró hangolásbeli, hangerőbeli stb. eltérések (minden agyag okarínának saját lelke van, amit ki kell ismerni), addig a géppel gyártott műanyagoknál az adott minőséget (legyen az bármilyen is), minden darab 99%-ban ugyanúgy tudja hozni.
Mr. Shih, a Focalink tulajdonosa a napokban tett ki a Youtube csatornájukra egy videót (lásd fenn), melyen egyik kedvenc okarína művészem – Mr. Satoshi Osawa, az ő plasztik modelljeiken (Alto C és Soprano C) játszik egy jól ismert jazz dalt. Az alábbi videó is azt az elgondolásomat támasztja alá számomra, hogy egy jól eljátszott dal, sok komponensű, de legfőképp ebből talán három az, ami igazán meghatározó. Mert mi kell egy magával ragadó előadáshoz? Egy ügyes zenész, egy jól megírt dal, és egy jó hangszer. Ha egy hiányzik is részben, a másik kettővel még mindig lehet ezt a hiányosságot bizonyos fokig kompenzálni szerintem. (De persze nyilván ez sem minden esetben igaz.. :))
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek nyomj egy Like-ot! Köszi! :)
Fa okarína sufnituning gyógyítása
Megrendeltem a fakarinát. Összeraktam a fakarinát. És ő csak sistergett… Hogy rést ki nem hagytam, az úgy biztos, ahogyan a teknősöm nem hallgat a nevére, de akkor mi a baj? Forgattam, nézegettem, aztán megláttam valamit. Ezt:
A képen az látható, hogy a fúvóka egy hangyányit feljebb van, mint a test. Talán ez a baj? Vagy igen, vagy nem, én ezen a nyomon jutottam a megoldáshoz.
A Nagy Gondolkodó
A hibát talán akkor vétettem, amikor nyomtam egy csöppnyi ragasztót a fúvóka tartókájára, mielőtt odaillesztettem. Nem gondoltam problémásnak, mert úgyis megszárad majd, és akkor úgyis összezsugorodik, meg amúgy is, meg minden, de lehet, hogy mégsem kellett volna. Lehet, hogy tényleg ez volt a probléma, és ezért emelkedett meg egy icipicit ez a rész. Nem tudom, de most megint belegondolva mégsem tűnik valószínűnek, hiszen a test felső lapja alá is kentem ragasztót, akkor pedig kb. csak ugyanannyira volna szabad megemelkednie. Hát mindegy.
Őszintén szólva még mindig nem vagyok arról meggyőződve, hogy én követtem el az első baklövést, amit például arra is alapozok, hogy amikor már csak a fúvókát kellett beilleszteni, kipróbáltam mindenféle ragasztás nélkül is, csak úgy, hogy erősen odaszorítottam, és szerintem akkor is szebben kellett volna megszólalnia, mint ahogyan megszólalt. Tudom, akkor még szelel a fújóka illesztéseinél, de akkor is, szerintem annál többet kellett volna mutatnia, mint amennyit sikerült.
Mindefélével próbálkoztam, és a végén az nyert, amikor az okarínához mellékelt névjegykártya széléből egy darabot levágtam, kicsit benedvesítettem és az ékre simogattam. (Nem tudom, van-e ennek valami szakneve, arra a ferde részre gondolok ott, amire a fúvókából ráfújod a levegőt.) Először azzal próbálkoztam, hogy simítottam még rajta egy kicsit finom smirglivel, hátha ez a kínja, hogy az ott olyan durva, recés, de egyrészt nem használt, másrészt rosszul vette volna ki magát, ha aztán lereszelem az egész fakarínát. Szóval beláttam, hogy nincs mese, ide új sípot kell varázsolnom.
De akkor most mi a teendő?!
No, száz szónak is egy a vége, ez volt az eljárás:
- Szép babapopsi simaságúra reszeltem az ék felületét. Óvatosan, nehogy kivégezzem az egész hangszert.
- Lekentem az ék felületét lakkal, és megvártam, hogy megszáradjon. (*)
- Még egyszer lekentem lakkal, és ismét megvártam, hogy megszáradjon. (**)
- Átlátszó üvegtapétából a síppal (ékkel) éppen megegyező szélességű csíkocskát vágtam, és azt ragasztottam az ékre. (***)
* A lakk azért kell, hogy az üvegtapéta jobban ragadjon rá. Legalábbis én ezt várom tőle…
** Az első ötletem az volt, hogy csak lakkal fogok dolgozni, addig kenem, amíg szépen nem szól. De elvetettem az ötletet, mert az jutott eszembe, hogy esetleg akkor ilyen gömbölyded lesz az egész, vagy girbe-gurba, és akkor meg azért nem fog megszólalni. Nem tudom, megalapozott volt-e a félelmem, de inkább nem vállaltam be, lakkot levakarni mégiscsak nehezebb, mint egy közepesen erősen felragasztott vackot eltávolítani.
*** Egy olyan négy-öt centis csíkról lehet szó, aminek az egyik végét olyan bő egy centire visszahajtottam, és utána húztam le a fóliát. Így könnyebb egy megfelelő szerszámmal benyúlva az okarína belső felületére simogatni.
Most így néz ki:
A műtét pedig imitálva videón:
Epilógus:
- Az eredmény nem tökéletes, de lényegesen jobb, mint volt. A legfelső két hang csak egy elég szűkre szabott fújási erősség tartományban szólal meg, de legalább megszólal, egyszóval az okarína nem (teljesen) játszhatatlan.
- A felragasztott csík másfél hét múlva még mindig a helyén van. Reméljük, ez így is marad. Ha nem, akkor majd lecserélem valami stabilabbra.
Időnként jót tesz, ha az ember eljátszadozik kicsit a golyóival :)
Nyugalom, a blog nem váltott profilt! Nem „olyan” golyókról lesz szó, csupán a nálunk leginkább csikung golyókként emlegetett egészségmegőrző eszközről :)
A csikung golyókat a Ming-dinasztia környékén találták fel Kínában, és azóta töretlen népszerűségnek örvendenek – mind náluk, mind már egyre több országban. Nekem 3 pár van belőlük jelenleg, de igazából azóta kezdtem csak el rendszeresebben használni őket, mióta nagyobb, nehezebb okarínákon gyakorlok, mivel ezeket erősebben kell szorítani egyes hangoknál, illetve vannak olyan gyakran ismétlődő mozdulatok a lefogások közben, amiktől egy idő után elkezdenek görcsölni egyes izmaim a kézfejemen.
Rengeteg jótékony hatást fel lehetne itt sorolni még amellett, hogy az ujjakat le lehet mozgatni vele, de sokan mások megtették már ezt előttem, nagyszerű írásokban, így ezeket inkább csak belinkelem nektek – az olvassa csak el, akit felcsigázott ez a pár sor, illetve a videó(k).
És akkor íme egy haladóbb gyakorló videója:
Név változatok: csikung golyók, qigong golyók, gyógygolyók, masszázsgolyók, csien golyók, stb… (baoding balls, meridian balls, massage balls, iron balls)
Ár: ~1200 Ft-tól felfelé
Irodalom:
Yuan Xiang: Kínai gyógygolyók Lacza Márta illusztrációival (Letölthető PDF is) <- én ezt ajánlom, de ez hosszú
Kínai gyógygolyók
Gyógyító golyók
Fogd marokra a két golyót! Stresszűzés kínai módra
Videó:
The Iron Ball of Baoding <- ezt is érdemes, igaz, csak angol narráció van alatta, de a képek is sokat mondanak
Csikung golyók <- rövid ismertető videó magyar szöveggel
Beszerzés: Vatera, Ebay, Ezoterikus boltok, bioboltok, Cserépváros, Bahia, stb.
Hiába, gyakorlat teszi a mestert…
Megvolt hát a koncert, amin bizony meglehetősen ideges voltam, hibát halmoztam hibára, de nem baj, ezek kellenek, ha az ember nem gyakorol, nem fejlődik! :) Legyen szó akár zenélésről, akár nyilvános szereplésről, akár másról.
A dalt, amit próbáltam előadni, az egyik kedvenc okarína művészem, Sojiro (www.sojiro.net) írta. Először Young előadásában hallottam, hallgassátok meg az ő verzióját is, az övé sokkal jobb, nincs tele hibákkal :) (Bár jelen előadásomnál eddig én is csak jobban játszottam mindig :D)
Külön köszönet „A zene mindenkié” tanfolyam szervezőinek, akiknek köszönhetően újra kipróbálhattam magam emberek előtt ezen az estén. Ha érdekel a zene, vagy gondolkodsz rajta, hogy szívesen tanulnál, de nem akarsz különórákra járni, suliba járni, ismét csak ajánlani tudom a tanfolyamukat. Nekem sokat adott, és remek társaságba csöppentem általa!