Agócs kategória bejegyzései

Ötletes STL nyereményjáték az „Ocarina of Time 3DS” megjelenésének apropóján

4 hozzászólás

A Nintendo The Legend of Zelda című játékának 25. évfordulója alkalmából, illetve az Ocarina of Time (OOT) 3DS verziójának a megjelenését meglovagolva, az STL Ocarinas hirdetett egy nyereményjátékot a Youtube-on. A nyereményjáték mögött húzódó szándék nem titkoltan az, hogy a Youtube-on az új játékra rákereső emberek megtalálják a nyereményjátékba benevező videókat is. Ezek célja pedig az volna, hogy az OOT rajongóit ráébresszék arra a tényre, hogy bizony az okarína valódi hangszer, nem csak egy, a játék kedvéért kitalált fiktív mágikus valami. (Feltételezem, hogy reményeik szerint e felismerés aztán az OOT fanok általi, tömeges okarína vásárlásban fog manifesztálódni :))

Kreatívnak, és ügyes marketing húzásnak vélem az ötletet, szorítok is nekik, hogy eredményt érjenek el vele, és tovább népszerűsödjön a hangszer :)

Láttam már pár nevezést, és az egyik, amelyik ezidáig a legjobban tetszett, az ez:

(és nem azért, mert 0:53-nál én is felbukkanok egy pillanatra Magyarország színeiben hehe :)

Egyébként a játékba Ti is nevezhettek, jó pár drága Zelda okarína nyerhető, a játék nemzetközi, nem kell hozzá okarína sem, csak kis kreativitás, talán egy kamera, de az se feltétlen, és egy Youtube fiók. (Van, akinek még nincs ilyen?) Akit érdekelnek a részletek, az nézze meg OcarinaDiva videóját itt (és olvassa el a videó alatti leírást a feltételekről!)

Ha lesz időm, talán még én is kitalálok valamit, hó végéig van még idő ;)

Kép: Billy Alexander

Hiába, gyakorlat teszi a mestert…

6 hozzászólás

Kép: Billy AlexanderMegvolt hát a koncert, amin bizony meglehetősen ideges voltam, hibát halmoztam hibára, de nem baj, ezek kellenek, ha az ember nem gyakorol, nem fejlődik! :) Legyen szó akár zenélésről, akár nyilvános szereplésről, akár másról.

A dalt, amit próbáltam előadni, az egyik kedvenc okarína művészem, Sojiro (www.sojiro.net) írta. Először Young előadásában hallottam, hallgassátok meg az ő verzióját is, az övé sokkal jobb, nincs tele hibákkal :) (Bár jelen előadásomnál eddig én is csak jobban játszottam mindig :D)
Külön köszönet „A zene mindenkié” tanfolyam szervezőinek, akiknek köszönhetően újra kipróbálhattam magam emberek előtt ezen az estén. Ha érdekel a zene, vagy gondolkodsz rajta, hogy szívesen tanulnál, de nem akarsz különórákra járni, suliba járni, ismét csak ajánlani tudom a tanfolyamukat. Nekem sokat adott, és remek társaságba csöppentem általa!

Kis gyakorlás több kicsi, és egy jó nagy bakival a végére :)

7 hozzászólás

Pénteken ha minden igaz, ismét emberek előtt kell játszanom egy-két dalt, lesz, amit egyedül, úgyhogy hétvégén első körben szűk körben próbáltam ki megint, milyen is mások elé kiállni és zenélni. Nos, több-kevesebb sikerrel zárult a próba :)

Nagyon remélem, hogy pénteken jobban fog menni, bár még nem látom át, hogy miért lennék kevésbé ideges 10x ennyi ember előtt o.O Lehet majd szurkolni! ;)

El Cóndor Pasa

2 hozzászólás

Fotó: Bluelemur (Flickr)

Valamiért ezt a dalt nagyon csípem. Lehet, hogy azért, mert nosztalgiát ébreszt bennem, mert kiscsávó koromban a dél-amerikai indiánoktól sokat hallottam a Balatonon, vagy néha, mikor feljöttünk Pestre, egy-egy aluljáróban. Nagy öröm volt, mikor végre eljutottam arra a szintre, hogy már én is el tudtam fújni (a magam stílusában). Most hétfőn aztán sikerült is egy valamennyire autentikusabb helyen felvenni egy rövid videót róla. (A Balatonfüred melletti Koloska-völgy egyik sziklájának tetején.)

Kaptam a Youtube-on egy kedves kommentet a felvételemre, amiből arra kezdtem gyanakodni, hogy ez valami szomorkás dal lehet, hát kicsit utánanéztem a dolognak. (Legalábbis megpróbáltam, több-kevesebb sikerrel…)

It is lovely ! You play it with your own Hungarian touch! I like it, it is sweet! Here in Latin America we give it a rather different touch, more dramatic and with a distinct rhythm. – via OCAMarci

A dalt 1913-ban egy perui emberke szerezte egy andoki népdal alapjaiból kiindulva, név szerint Daniel Alomía Robles. Azonban valószínűleg leginkább Simon & Garfunkel által vált világszerte ismertté, az 1970-ben megjelentetett Bridge Over Troubled Water albumuk által, melyen ez a szám is szerepelt. Aztán volt egy kis összevitatkozás Peru és Bolívia polgárai közt, hogy melyik néptől származik eredetileg a dal, végül Bolívia hivatalosan is elismerte, hogy Perué, majd 2004-ben a perui kulturális örökség részévé nyilvánították.

Természetesen népszerűségének köszönhetően elég sokan feldolgozták még utána, olyanok is, mint pl a híres pánsíp művész, Gheorghe Zamfir, Sojiro, vagy Sebestyén Márta. Nekem mind közül azt hiszem Sojiro-é a kedvencem, és nem (csak) azért, mert okarína a szólója :) , hanem a szimfonikus kíséret miatt is. Sajnos ez a videó nem beágyazható, így ide kattintva lehet megcsodálni!

A Paul Simon féle dalszöveg egyébként elég mókás szerintem:

I’d rather be a sparrow than a snail.
Yes I would, if I could, I surely would. Hm.
I’d rather be a hammer than a nail.
Yes I would, if I only could, I surely would. Hm.

Away, I’d rather sail away,
Like a swan that’s here and gone.
A man gets tied up to the ground
He gives the world its saddest sound,
Its saddest sound. Hm. Hm.

I’d rather be a forest than a street.
Yes I would, if I could, I surely would. Hm.
I’d rather feel the earth beneath my feet.
Yes I would, if I only could, I surely would.Hm.

Away, I’d rather sail away,…