Természetesen nem jöttem haza innen sem üres kézzel. Bár túl sok készítő nem volt, azért sikerült némi pénzt ott hagyni így is :D Idén igazából azzal az elhatározással mentem, hogy olyan hangolású okikat kellene megpróbálni venni, amik ritkák, amiket nehéz beszerezni. Ez sikerült is. Vettem egy „B”-s és egy „A”-s Rotter soprano-t, amikhez kaptam 1-1 tokot is és kottafüzetet. (Felső kettő). B-sből már van egy alto-m, így ez épp passzol a gyűjteménybe, szép tisztán is szól. A-som még nem volt, ez picit szelesebb, de jól szól ez is.
Vettem egy „D”-st, ami Robert Hickman keze munkáját dícséri (Pure Ocarinas), volt egy gyönyörű zöld is, de sajnos ez a kék erősebben szólt, és hát nálam a hang ugye fontosabb, így maradt ez. Ez is nagyon szép egyébként, gyönyörű munka a máz rajta! Plusz szuperül is szól.
Vettem egy „G”-s Clacol okarínát még (a fekete), ami ugyan elég általános hangolás, de nagyon szép tisztán szól, és akartam egyet tőle is a gyűjteménybe. Sajnos játszani kicsit necces rajta, mint kiderült, mert nagyon szűk a sípja, és ez a fekete agyag nem tud felvenni annyi párát, mint kéne, így időnként ki kell fújni a nyálat játék közben :-/
És végül vettem két CD-t, egy Giorgio Pacchioni albuma, a másik egy Kli Zemer Trio CD, ami klezmer zene, szerintem nagyon jó. A CD-kről majd lesz külön bejegyzés biztos.
A zsákmány
És idén ennyi volt :) Jókat vettem!
