És akkor néhány szösszenet a 2. gálaestről:
Ocarina Delta Fesztivál 2016 beszámoló 2. rész
Minden vélemény számít!
Címke: Delta Po fesztivál
Ocarina Delta Fesztivál 2016 beszámoló 1. rész
Hát, kinn voltunk a II. Ocarina Delta Festival-on. Az első fesztivál 2 évvel ezelőtt egész biztatóan indult, a szervezési hibák ellenére. Az idei sajnos viszont már elég lehangoló volt. Nagyon kicsi volt az érdeklődés mind kiállító, mind vendég részről, plusz ugyanazok a problémák megvoltak, amik 2 éve is. Mivel nagy kedvencem, Satoshi Osawa is jelen volt a fesztiválon, kimentünk Melindával, hogy azért őt meghallgassuk élőben, olcsóbb lehetőség, mintha mi repülnénk ki Japánba :) Aztán itt nagyjából vége is van a mesélni valóknak, túl sok időt ezen kívül nem töltöttünk ott. A 3 napos fesztivál 1 nap alatt bőven megélhető volt. A többit egy vlog bejegyzés formájában a helyszínről „tudósítom” lejjebb.
Majd még lesz egy videó egy-két koncert részletről a 2. gálaestről. Holnap. Vagy azután :) Azt viszont ne hagyjátok ki! Stay tuned! (Ja, a vásárfia fotón is látszik, mennyi mindent tudtam venni, ráadásul ebből is a felső CD már megvolt, csak most már autogram is van rajta :))
Miket vettem a Delta Po Fesztiválon?
Természetesen nem jöttem haza innen sem üres kézzel. Bár túl sok készítő nem volt, azért sikerült némi pénzt ott hagyni így is :D Idén igazából azzal az elhatározással mentem, hogy olyan hangolású okikat kellene megpróbálni venni, amik ritkák, amiket nehéz beszerezni. Ez sikerült is. Vettem egy „B”-s és egy „A”-s Rotter soprano-t, amikhez kaptam 1-1 tokot is és kottafüzetet. (Felső kettő). B-sből már van egy alto-m, így ez épp passzol a gyűjteménybe, szép tisztán is szól. A-som még nem volt, ez picit szelesebb, de jól szól ez is.
Vettem egy „D”-st, ami Robert Hickman keze munkáját dícséri (Pure Ocarinas), volt egy gyönyörű zöld is, de sajnos ez a kék erősebben szólt, és hát nálam a hang ugye fontosabb, így maradt ez. Ez is nagyon szép egyébként, gyönyörű munka a máz rajta! Plusz szuperül is szól.
Vettem egy „G”-s Clacol okarínát még (a fekete), ami ugyan elég általános hangolás, de nagyon szép tisztán szól, és akartam egyet tőle is a gyűjteménybe. Sajnos játszani kicsit necces rajta, mint kiderült, mert nagyon szűk a sípja, és ez a fekete agyag nem tud felvenni annyi párát, mint kéne, így időnként ki kell fújni a nyálat játék közben :-/
És végül vettem két CD-t, egy Giorgio Pacchioni albuma, a másik egy Kli Zemer Trio CD, ami klezmer zene, szerintem nagyon jó. A CD-kről majd lesz külön bejegyzés biztos.
A zsákmány
És idén ennyi volt :) Jókat vettem!
Ilyen volt a Delta Po Fesztiválos kiruccanás (3. rész)
Fotó: www.fondazionecavendramin.it
Szombaton ismét egy új helyszínre költözött a fesztivál: Ca’ Vendramin. Ez igazából egy múzeum, az alapján, amit össze tudtam ott szedni infót (mert persze angolul ott se semmi), ez egy bazi nagy pumpaház volt, ami Ariano területének áradásaikor szivattyúzta el a vizet a területről, plusz egy olyan hidraulikus gőzgép is a része volt, ami által termelt elektromosság üzemeltetett két másik, kisebb ilyen szivattyúházat (Argana & Cappellona), ez a technológia akkor (1900-as évek eleje) úttörő megoldásnak számított, nemcsak hogy Olaszországban volt egyedi, de amerikai szakik is a csodájára jártak.
Gyönyörű, rendezett környezet, egy kissé kieső részen a közeli falvaktól/városoktól. Szép a múzeum is, ami egyben egy rendezvényközpontként is funkcionál, kicsi, de modern büfével (bár inkább a bár szó találóbb lenne, vagy valami a kettő közt). Itt volt az udvaron aznap a vásár, benn pedig napközben koncertek, este a gálaest. Ezeket leszámítva egyébként viszonylag eseménytelen volt a programokat tekintve ez a nap is. De a környezet relaxáló volt, az tény, és nagyon szép időnk volt aznap is. Tovább a folytatáshoz
Ilyen volt a Delta Po Fesztiválos kiruccanás (2. rész)
A fesztivál effektíve első napja San Basilioban volt, ami egy akkora falu, hogy egy jobb úszó egy levegővétellel átsétál az egyik végéből a másikba:
Ettől függetlenül saját kis helytörténeti múzeuma volt, templom és egy egészen nagy étterme is, ahova be is ültünk, hogy együnk egy jó olasz pizzát, majd mire végre kiválasztottuk az étlapról, hogy milyet, a pincér kislány közölte, hogy „Szkúzi, nó pidza„. (Sebaj, maradt a több fogásos turista menü, finom volt az is!) Szóval cuki volt a hely, az 500 m-es főutcán volt az okarína vásár, a szélén, a templom előtti füves részen pedig a helyi általános iskola és a budrioi általános iskola diákjai koncsertóztak. Így kb. ennyi is volt a napközbeni program, illetve lehetett ott lovagolni, bringát bérelni – amit mi mondjuk kihagytunk -, plusz aznap bazi meleg volt, sztem 26-27 fok, rövid ujjúban rohangált mindenki, égetett a nap, úgyhogy mi igyekeztünk ennek megfelelően minél több időt tölteni árnyékban, hogy ne égjünk szénné.
Este Taglio di Po-ban volt a gálaest, ahol minden meghívott előadó 3-4 dalt játszott, így a koncert est 21h-tól valamivel éjfél utánig tartott, szünet nélkül, a végén már bólogattunk rendesen, hosszú volt a nap. A teljesség igénye nélkül fellépett pl. Vera Unfried, Yifan Zhang, Tom Vanopphem, Gruppo Ocarinistico Grillara.
Folyt köv.