A fent említett név nem összekeverendő Shakespeare Hamlet nevű karakterével. Jelen bejegyzés Richard Hamlett – egy észak-karolinai fiatalember – által készített okarínákról szól. Személyes tapasztalatom (még) nem volt a hangszereivel, így az okarínáiról sok mindent nem nyilatkozhatok, de remélhetőleg ez majd rövid időn belül változni fog.
Főleg 11, illetve 12 lyukú okarínákat készít, és ami nekem elsőre nagyon szimpatikus, hogy vannak nem annyira szokványos hangolásai is, mint Soprano D, Soprano Eb, vagy Alto Bb. A rendeléseket nem meglévő raktárkészletről szolgálja ki, hanem mindet egyedileg, a kiválasztott hangolásnak és színnek megfelelően, külön a megrendelőknek készíti. A weblapján vannak egyébként képek a hangszereiről, néhány kotta és a saját fogástáblái is megtalálhatóak. (Természetesen a Facebookon, vagy a Youtubeon is követhetitek a srác okarínás tevékenységeit.)
Egy elég kulturált promó videóval ajándékozott meg bennünket az STL Ocarinas, mellyel okarínái széles választékát próbálja figyelmünkbe ajánlani – és pedig nem másért, mint hogy vásároljuk őket szeretteinknek karácsonyra :) Az elgondolás egyébként számomra is tetszetős, csak hát nekem épp egy szerettem sincs (magamon kívül ;)), aki örülne egy ilyen ajándéknak. Ebben a videóban egyébként számomra is vannak új termékek (a Chameleon fantázia nevű hangolható újdonságuk pl. teljesen felcsigázott), amiket most mindjárt meg is nézek az oldalukon, ti pedig addig nézzétek meg hogyan próbálgatja az STL a videó marketinget, mint eladási segédeszközt :)
Nemrégiben közleményt adott ki egyik kedvenc hivatalunk – a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) -, miszerint „az utóbbi időben rendkívüli mértékben megnövekedett az országba postai úton beérkezett áruk mennyisége„. Ennek örömére elkezdtek nagy erővel ráfeküdni a külföldről beérkező postai csomagok ellenőrzésére és VÁMolására, adóztatására.
Ez nekünk ugye nem éppen jó hír, mivel itthon tisztességes okarínát vásárolni kb. nem lehet, külföldről pedig eddig is elég drága volt a szállítási költség miatt, plusz ugye nagy szállítási idő, stb. Kényelmes nem volt, de lehetett vásárolni, aki akart. Na most kedves kormányunknak hála még nagyobb szívás az egész külföldről rendelés, átfutási idő és macera tekintetében is, és hát plusz költség tekintetében úgy szintén.
Az örömöt tovább fokozza, hogy ugye az esetlegesen fizetendő ÁFA (és esetleg VÁM) alapjául a vásárolt termék plusz a szállítási költség összértéke szolgál. EU-n belülről vásárolva VÁM nincs, csak az ÁFÁt kell megfizetni, de azt is csak bizonyos összeghatár felett. Akkor is, ha az ajándékként van postázva, és nem kereskedelmi áruként!
Hogy pontosan milyen esetben, mit és mennyit kell fizetni, azt szépen összeszedte nekünk a Kocka Blog, itt elolvashatjátok. (A bejegyzés alján lévő hozzászólásokat is érdemes, vannak tanulságos esetek.)
Ezzel persze nem elriasztani szeretnék senkit a külföldi vásárlástól, csak aki esetleg nem hallott eddig erről, az jó, ha nem akkor hall róla először, mikor jön a NAV-tól a levél, hogy vámeljárás alá vonták a csomagját, és küldjön nekik ilyen, meg olyan igazolást arról, hogy az áruért mennyit fizetett, stb.
Én most egyelőre egyébként nem nagyon rendelek (csak érzéssel ;)) ettől függetlenül sem, mert egy triplára gyűjtök, ami elég húzós a plusz terhek nélkül is. Úgyhogy inkább megvárom a tavaszi Budrioi Okarína Fesztivált, és ha minden jól megy, majd ott vásárolok – és akkor legalább EU-n belülről szerzem be :)
Egyébként aki szeretne vásárolni, nekem még van pár eladóm, keressetek bátran!
Néhány hónapja eltűnt az STL ocarinas félhivatalos csatornájáról Heather Scott, az STL eddigi „reklámarca”. Pár videó erejéig próbálkoztak egy leánnyal, aki szegény nem igazán volt az a reklámarc alkat (sem megjelenésre, sem kiállásra), amire valószínűleg az STL is hamar rájött. Vagy lehet, hogy csak ideiglenes figura volt, míg kerestek valakit. Ez idő alatt folyamatosan lehetett olvasni a videók alatti hozzászólásokban, hogy mindenki Heathert követelte vissza, juj, hová tűnt Heather, stb. (Ami végül is teljesen érthető is, hiszen a Youtube csatorna neve is az ő neve volt.) Az STL tudtommal soha, sehol, semmilyen hivatalos közlést nem tett ezzel kapcsolatban, nem tudni Heatherrel mi lett, vagy hogy miért kellett új ember nekik. Nem tartom épp ügyfélbarát hozzáállásnak, de persze ők tudják.
Aztán nem olyan rég megjelent a színen (Heather csatornáján) Lena Leclaire (23), aki ezzel párhuzamosan elindította a saját csatornáját, s most mindkét csatornára egyszerre töltik fel a videóit párhuzamosan. Íme az első videója, 3:17-tól látható a bemutatkozója:
Gondolom csak addig tolják párhuzamosan, míg az összes rajongót át nem irányítják az új csatornára, majd a régit gyanítom kikukázzák, vagy magára hagyják. Na de lássuk mik a különbségek Heather és Lena közt:
Heather ugyan aranyos volt, de a videóit én a legritkább esetben kedveltem csak, mert a játékában szinte sosem volt érzés, átélés, semmi. Úgy okarínázott, mint egy gép. Élő szövet fém vázon. Ahogyan a dalokat játszotta, az számomra szinte mindig valahogy üres volt. Az jött le nekem belőlük, hogy ez neki csak egy munka. Na, Lena szerintem talán egy fokkal jobb, látszik rajta, hogy nagyon lelkes, de a mosoly olyan szinten rá van feszítve az ő arcocskájára is, hogy már az én izmaim is belefájdulnak. Lena igazi amerikai csini-pofi alkat, de sajnos még kissé mű nekem. Hiányzik belőle a természetesség. De még nem temetem, talán csak a kezdeti izgalmak, az új környezet miatt van ez, és majd lassan bele lazul :) (Remélem!)
Az viszont tény, hogy Lena megjelenésével párhuzamosan elkezdtek kicsit több energiát belevinni a videókba. Szépen megtervezett, színes-szagos, ügyesen vágott videók jönnek hétről-hétre, s laza 1-2 hónap alatt a napokban már Lena első albumát(amibe belehallgattam, és szerintem borzalmas) és videó klipjét is beharangozták – mondhatni beadtak a cég PR csapatának egy jó adag koffeint:
Sajnos a helyzet az, hogy nekem az STL összes videójából hiányzik az a spontaneitás (a régiekből is, és az újakból is), ami pl. a Songbird Ocarina immáron David Ramos (Docjazz4) által vitt online marketingjében gyönyörűen jelen van. Amitől az egész sokkal ember közelibb, mintsem üzlet szagú. Arról nem is beszélve, hogy köztudottan sokkal jobb, segítőkészebb ügyfélszolgálata is van pl. a Songbirdnek, mint az STL-nek. Érdekes látni, mekkora különbség lehet két amerikai cég üzleti felfogásában. A Songbird kétirányú kommunikációt folytat a vásárlóival, míg az STL inkább csak egy. Szóval hozzám egyelőre még mindig a Songbird Ocarina áll közelebb. Persze ugye kinek a pap, kinek a paplan…
Tegnap fenn voltam a várban a Mesterségek Ünnepén, és felmértem a terepet. (Egyébként nem emiatt mentem, egyébként is szeretem a kézműves kirakodósdit és hasonlókat.)
Hát.. (Háttal nem kezdünk ugye mondatot, de mellkassal meg szerintem hülyén hangzik, eh…) Egyetlen szóval: silány. Összesen két készítőt láttam, az egyik ugyebár Somogyi Sándor volt, akinek a neve talán valamivel ismertebb itthon, egyszer volt a Duna TV-ben is riport vele (ami elég nagy mókusvakítás volt, de ebbe ne menjünk most bele), a másik pedig Huszár Károly, igazi harcsabajuszos ősmagyar figura :) (Elvégre Huszár! :)) Úgy tűnik lassan bele kell törődnöm, hogy itthon senki nem akar az okarína készítés következő szintjére lépni :-/
Huszár Károly féle körtemuzsikával találkoztam már párszor – csak eddig nem tudtam, hogy ki készíti őket. Igazából első ránézésre használhatóság szempontjából Somogyi Sándor körtemuzsikáival egyenértékűek az övéi is (lásd lejjebb), légből kapott dallamokat improvizálgatni jó rajta. Többet ne várjunk azonban ezektől sem. Ezekhez már járt a fogástábla is – de hogy a fogástábla mennyire használható a hangszerekhez, az már más kérdés. Bevallom, már indulóban voltam hazafelé, mikor ezeket néztem, így ezt nem próbáltam ki (épp lelkes külföldiek örömködtek, meg alkudoztak pár körtemuzsikán :)) – ezért erről nem is kívánok nyilatkozni, még az is lehet, hogy tényleg használhatók.
Somogyi Sándor okarínáival és körtemuzsikáival is találkoztam már. Ezek azok a hangszerek, amiket lelkes emberek megvásárolnak vásárokban, vagy világzenei, népzenei hangszerboltokban, aztán jönnek hozzám, hogy hogy lehet ezeken eljátszani ezt, meg azt a dalt, meg hogy van a fogástábla. Őket rendre el kell keserítsem: többnyire sehogy. Ezek a hangszerek össze-vissza vannak behangolva, egészséges diatonikus skálát maximum véletlenül, a nagy számok törvénye alapján fújhatunk rajtuk. Fogástábla nem jár általában hozzájuk – nyilván mert mindhez külön kellene csinálni. (Egyik alkalommal, mikor tőlem kértek egy ilyenhez fogástáblát, megkerestem az Iwiw-en – igen, akkor még jártak oda emberek :D – és írtam neki, hogy ugyan küldjön már nekem egy fogástáblát az okarínáihoz, mert tőlem kérik. Semmi válasz…) Maradjunk annyiban, hogy ezek a hangszerek felépítésük alapján okarínák. De a játék hangszer kategória, más hangszerekkel ne akarjon ezekkel senki együtt zenélni, meg kottából játszani. Nem véletlenül kerülnek 1-2000 Ft-ba. Gyerekeknek játszadozni jók.
Somogyi Sándor okarínák
Konklúzió:
Két féle okarína létezik:
A koncert okarínák (Focalink, Noble, Songbird, Rotter, stb, stb.)
A népi okarínák
A fő különbség az, hogy az első kategóriából ha fogsz egy Alto C-t, és fújsz rajta egy skálát, ugyanilyen hangolású másik készítő okarínáján majdnem biztos, hogy ugyanolyan fogástechnikával kell lefognod ugyanazt a skálát. (Léteznek amolyan de facto szabványok, amiket minden nagyobb készítő követ, világszerte.) Továbbá egy koncert okarínán a skálán az F hang, az F hang. És nem mondjuk F#, vagy Fb. A népi okarínáknak inkább a hagyományőrzésben lehet szerepe, a kulturális örökségben van helye. Egy zenekarban nemigen.
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával, vagy a "Rendben" gomb megnyomásával elfogadod, hogy cookie-kat használjunk. Ha ezt nem szeretnéd, tiltsd le a cookie-kat a böngésződben, vagy zárd be az oldalt.RendbenTovábbi információk
