Archive for the ‘Okarina készítés’ Category
Papír okarína
Kedves Olvasó! Először is eme első (de remélem, nem utolsó) bejegyzésemben engedd meg, hogy ezennel magam is üdvözöljelek e remek weboldalon! A blogbejegyzés apropója a nemrégiben elkészült papír okarína volt, ami noha valószínűleg nagyjából csak ennyi hírnevet érdemel, hiszen valódi hangszerként nem használható. Ennek ellenére a projektet mégis remek időtöltésként értékelném, egyszóval Téged is egy próba tételére biztatnálak. Nagy büszkeség, mikor megszólal, hidd el! :)
Kedvcsinálónak először is íme pár link azoktól, akiknek egész jól sikerült:
- http://www.youtube.com/watch?v=-JHYRUW96q8
- http://www.youtube.com/watch?v=XizHVnPEjwg&feature=related
- http://www.youtube.com/watch?v=m57WXFfd-gY&feature=related
Nótata is ilyenen tanult minden bizonnyal :)
A papír okarína rejtelmeinek felfedése előtt a sípok és a papír viszonyát taglalandó egy pillanatra megállnék. Nem leszek sem fizikailag, sem zenészileg korrekt, inkább amolyan sufni-tuning hangszerkészítőként nyilatkozom.
A hangot a sípban a levegő rezgése kelti. Mivel látni vélem a rugóként felugró szemöldöködet (remélem így történt, hiszen a hang maga a levegő (közeg) rezgése), hozzáteszem, hogy e pontatlan kijelentés arra akart vonatkozni, hogy mindenféle síp esetében – legyen az fuvola vagy okarína – eleve a levegővel operálsz, és nem például megpendítesz valamit, azaz nem a hangszer egy arra hivatott részét abajgatod.
Egy régi szerelem újraéledése
Kb. 1988-ban láttam egy Delta műsort (Kudlik Júlia-féle). Ott volt egy utolsó riport, mintegy lazításképpen. Ez egy japán okarínakészítő és előadóművészt mutatott be dokumentumfilmként. Ez a rövidfilm mintegy villámcsapásként ért engem, szinte azonnal megpróbáltam okarínát készíteni. De semmit nem tudtam róla, csak az alakját láttam. Akkoriban került a kezembe egy füzet, ami az agyagozással foglalkozott. Ebben leírták az agyagsíp készítésének technikáját (hengeres és lapos bottal szúrás, stb). Így aztán hályogkovács módjára kezdtem az okarínához. Olyan is lett az eredmény, mert az okarína olyan hangot adott, mint a kiszúrt bicikligumi. Azért kiégettem és éveken át őriztem. Aztán vagy 22 évig semmi… Pontosabban azért faragtam, (talán ez az igazi hobbim), illetve néhány agyagsíp kiállta a minőség-ellenőrzést.
Az áttörés 2011. januárjában jött, mikor véletlenül megtaláltam Erős Ádám blogbejegyzését. Mintha a régi szerelem lobbant volna fel újra… Azóta csinálom az okarínákat, ha kell, ha nem… Most éppen 9 van, de ez túl sok. Csak néhánynak van igazán jó hangja, és ezért lenne jó megtanulni a hangolást is. Tunerem (hangoló – a szerk.) persze nincsen. Nem tudom még, hogy hova akarok eljutni. Mindenképpen szeretnék egy saját készítésű okarínát, ami legalább 12 hangot tud. A tripla okarínával is ezért kísérleteztem, olyan volt ez, mintha valaki csak nagy nehezen tudná a János-hegyet megmászni, ezért legközelebb a Mount Everestre gyúrna…
De hát ki tudja, mit hoz a jövő? A feleségem mindenesetre elnézi az új bolondériámat… Gondolja: “Amúgy ártalmatlan a fickó…”
Dr. Bús János, háziorvos, Kesztölc
További hasonló sikereket kívánnék akkor a régi-új hobbidhoz János, és köszönjük, hogy megosztottad velünk az eddigieket! :)
Mik történtek az elmúlt 2 hónapban? (okt.-nov.)
Eseményekben gazdag volt az utóbbi két hónap, úgy döntöttem írok egy rövid összefoglaló bejegyzést, hátha valaki leamardt erről-arról. No lássuk mik történtek:
A bejegyzés értesítőm még mindig csinál vicces dolgokat, a múltkori WordPress plugin frissítésem pl. szépen fejbecsapta a nagy nehezen magyarra fordított előző verzióm. (Mea culpa…) Most meg lehet, hogy erről a bejegyzésről az értesítőt olyanok is megkapják, akik nem is iratkoztak fel, csak regisztráltak a blogba. (Ha ilyen van, elnézést, a bejegyzés értesítő levél végén leiratkozhat természetesen.) Azért ezek az esetenkénti anomáliák senkit ne riasszanak el a feliratkozástól! Előbb-utóbb normalizálódik a rendszer :)
Volt ugye ez a Docjazz4 féle nemzetközi okarinás videó verseny, az “OcAwareness Contest 2010″, amin végre Magyarország is képviseltette magát 3 videóval :) (részletek…) / Egyébként az összes nevezés megnézhető már itt: http://octalk.net
Voltam Pécsen egy hétvégére lazulni, ahol is elővettem a porosodó tilinkómat, amiről rövidke bénácska videó is készült, illetve pár szóval bemutattam e remek népi hangszert. (részletek…)
Volt ugye egy remek kezdeményezés az iszapkárosultak megsegítésére, amihez készítettem egy rövid videót, hogy könnyebben terjedjen az ige. (részletek…)
Illetve egy új cikkírómnak (Erős Ádám a.k.a. Cinege) hála felkerült a blogra az első okarina készítésről szóló bejegyzés, sok képpel, részletes leírással. Aki szeret otthon barkácsolni, az máris nekiállhat megcsinálni első agyagból készült kavics okarináját! (részletek…)
Nos, nagyjából ennyi volt a lényeg. Illetve ugye történt még, hogy a Facebookos csapatot tönkretették, mert letiltották a Facebook fiókom, de erről biztos mindenki hallott, mert az erről szóló bejegyzésem annyian olvasták kedves ismerőseimnek hála, mint még egyik másikat sem. (Egyik szemem, sír a másik…)
Azt hiszem a jövőben is fogok ilyesfajta összegző bejegyzéseket készíteni 1-2 havonta, mert nekem is jó így áttekinteni.
Okarina készítés otthon – kavics okarina, 1. rész
Ádám(Cinege) vagyok és nemrég elkezdtem okarina készítéssel foglalkozni. Nem vagyok profi, csak megtetszett a dolog és szeretnék veletek pár hasznos tanácsot megosztani. Elsőként az általam készített “kavics” okarinának a készítését szeretném leírni. Először a szükséges eszközöket szeretném bemutatni, ami kell, és ami jó ha van.
Amire feltétlen szükségünk lesz az az agyag. Hobbi boltokban lehet kapni, kb 200 ft egy kiló, hol drágább hol olcsóbb. Különböző méretű fúrószárakra is szükségünk lesz a lyukak kifurása illetve hangolásakor. Nem árt ha van egy kaparó szerszámunk is, ami a képen legalul látható, egy egyszerű drót hurok (én fára rögzítettem, de ki hogy…). Nem maradhat el egy kihegyezett fagyipálcika sem amivel majd a befúvó nyílást fogjuk kialakítani. Nem szükséges de nem árt ha veszünk kb 800ft egy hobbyvágónak nevezett szikét, nagy segítségünkre lesz a síp kivágásakor, de egyszerű tapétavágó is megteszi. Kihagytam valamit? Ja persze, gondolom látjátok azt a fehér tégelyt, abban vizezett agyag van (egyszerűen egy kis pohárba agyagot teszünk és felvizezzük, ez lesz majd a ragasztónk). Az ecset persze a ragasztó felvivésére szolgál. Jobbra pedig a kis nyújtófám :D De most a legfontosabb kellék amiről az okarina is kapta a nevét.. Read the rest of this entry »
Az első (félig) saját készítésű okarinám – imádom! :)
Néhány hónapja írtam egy Charlie Hind fa okarina építőkészletéről, amiből rendeltem is akkor magamnak kettőt próbaképp. Az egyiket megtartottam magamnak, a másikat megvették tőlem, szerencsére jó kezekbe került :) Már-már meg is feledkeztem a sajátomról, aztán pár napja eszembe jutott és elővettem, hogy akkor most nekiugrom és összerakom.
-
- Akkor essünk neki!
-
- Kész az alja, várom, hogy száradjon a lakk
-
- Már csak kívülről kell lekenni
Ami kellett még hozzá, az pillanatragasztó, el is mentem venni. Ám első este így is feléig jutottam csak az összerakásnak, mert kiderült, hogy kellene hozzá lakk is, hogy az illesztéseket rendesen lezárja – a pillanatragasztó erre nem tökéletesen alkalmas, és fontos, hogy légmentesen zárt legyen a doboz, a legjobb hangzás érdekében. Így, mivel nem szerettem volna egy több literes kiszerelést vásárolni feleslegesen, másnap elmentem egy hobbi boltba és vettem egy 25 ml-es acryl lakkot. Ez volt a legkisebb kiszerelés, de ennek se használtam el a tizedét sem. Fatertól szereztem nagyon finom dörzspapírt, hogy a külső éleket picit lekerekítsem. Majd ezután kívül is lekentem két réteg lakkal, mert a legfelső hang nem jött ki tisztán. Ez szerencsére meg is oldotta a problémát. Az összerakásról készített videó ajánlja, hogy a befúvónyílást olívaolajjal finoman kenjük meg, hogy a befújt párától kíméljük a fát, már csak ez van hátra. És hogy hogy szól élőben?
Loading ...
