Archive for the ‘Okarina készítés’ Category

Egy újabb okarína készítést bemutató videó

Úgy az 50. másodperctől kezdődik a lényeg:

Első saját készítésű okarínáim – mézeskalácsból ;)

Valamikor régebben láttam egy képen valami sütiket. Okarína formájúakat. Most, hogy közeleg a Karácsony, gondoltam megpróbálok csinálni okarína alakú mézeskalácsokat. A kihívás adott volt: sosem csináltam még mézeskalácsot. Ennek mondjuk meg is látszottak a nyomai az első próbálkozásom eredményén, de valahol el kell kezdeni :) Gondoltam, megosztom a tapasztalataimat Veletek is, hátha valaki kedvet kap, és úgyanúgy zéró tapasztalattal esik neki a témának, mint én.

Mézeskalács recept 600 darab van a neten, én valami kipróbáltat kerestem, így végül amit megcsináltam, az olyan tipikus szájról-szájra, fecniről-fecnire terjedő recept, amit a páromtól kaptam, ő meg az anyukájától, ő meg talán a kolléganőjétől, vagy ő is az anyukájától, vagy ugye ki tudja kitől. Na lássuk!

(A képen látható sütik nem illusztrációk, én sütöttem őket :)

Hozzávalók:

  • 25 dkg liszt
  • 10 dkg méz
  • 5 dkg vaj
  • 5 dkg cukor
  • 1 db tojás
  • 1 kávéskanál fahéj
  • 1 kávéskanál őrölt gyömbér (ezt már én variáltam bele)
  • 1 kávéskanál sütőpor
  • 1 csipet só
  • 5 dkg mazsola
  • 15-20 dkg porcukor (díszítéshez)
  • 1 tojásfehérje (díszítéshez)

Elkészítés:

A mézet a cukorral és a vajjal együtt felmelegítjük, folyósra kevergetjük. Ha már nem túl forró, belekeverjük a felvert tojást. Másik edényben összekeverjük a porhanyókat: lisztet, fahéjat, sót, gyömbért, sütőport. Hozzáadjuk a mézes keveréket, és szépen összegyurmázzuk. (Aki akar, tehet bele mazsit is.) Namost nekem elég szűkszavú receptem volt, így volt pár kritikus pont. Az első itt volt, mikor összekevertem mindent, és igen ragacsos lett a kulimász, nem voltam benne biztos, hogy fogom én ezt tudni majd kinyújtani. (Aztán itt egyből jött a második probléma, de azzal még várjunk.) Úgyhogy saját hatáskörömben úgy döntöttem, még egy pici lisztet tolok bele, aztán formáltam nagy nehezen egy labdát a tésztából, és a receptnek megfelelően állni hagytam 1 órát. Úgy tűnik ez fontos rész volt, mert mikor egy óra múlva hozzányúltam, egész megszikkadt, már simán lehetett vele dolgozni.

Na, és ekkor szembesültem vele, hogy nincs nyújtófám. LOL. Gondoltam, letisztítok egy boros üveget, de lusta voltam, aztán eszembe jutott a sarokban álló didzseridu, gondoltam, ha már játszani nem tudok rajta, talán itt hasznát vehetem, de nem fért volna el a konyhapulton :) Végül kézzel placsnyiztam, meg lapítgattam szét tenyérnyi lepényeket, és bár így több körös lett a szaggatás, mivel többször kellett újragyúrni a leeső sallangot, nem volt nagy időveszteség. Tehát fél/egy cm vastagra lapítottam, és nekiálltam KÉZZEL, egy éles kés segítségével kivágni az okikat, mivel pont nem volt otthon okarína szaggató formám. A körtemuzsikák azért nyilván könnyebben mentek, egy lekvárosüveg szájának segítségével :)

A díszítés:

2 féle díszítést használtam, mazsolát, és cukormázat. A mazsola ugye nem igényel külön magyarázatot, a cukormáz szintén nagyon egyszerű: egy tojás fehérjébe kell keverni porcukrot, annyit, hogy már elég sűrű legyen –  ne folyjon le a villáról, amivel próbálom felkeményíteni. Jobb híján én egy kínai evőpálca végével csepegtettem rá a “lyukakat” az okikra.

A sütés:

Előmelegített, de nem túl forró sütőben kell max 10 percig sütni (sütőpapíron). Én az első kört (Ami kb az utolsó is volt, mert a fenti recept alig több, mint egy lapos tepsinyi mézeskalácsot eredményez – persze ez nagyban függ attól is milyen vastagra csináljuk, és én kicsit vastagabbra hagytam, hogy ne keksz legyen. Vékonyabbra gyúrva talán 2 tepsi is kijön.) simán odapörköltem, utána fél óráig kaparásztam a szenet az aljáról, ami közben meg lepotyogott a fél díszítés, stb… :) Szóval figyelni kell a sütésre, perceken múlhat minden!

Amiket megtanultam:

  • nem kell parázni, hogy ragadós lett a tészta, csak állni kell hagyni egy órát
  • a mazsola díszítést jól bele kell nyomkodni, mert különben le fognak potyogni, ha kisült (mikor kaparod a szenet az aljáról :D)
  • figyelni kell a sütés hőfokkal, mert hamar odaég az alja, ami a tetején még nem is feltétlen látszik

Horgolj Magadnak (vagy nekem?) okarínát!

Mindig van új a Nap alatt! Az okarína készítés egy nem mindennapi formájával találkoztam nemrég: valaki kitalálta, hogy ő bizony nem kiskutyát, meg sünit szeretne horgolni a gyerkőcnek – na, nem mintha azokkal bármi baj lenne :) -, hanem egy Zelda okarínát. Jó poén, gondolhatnánk, ám a svéd származású Annie Johansson meg is valósította ezt az elképzelést, és a horgolás mintát 5$ fejében közkincsé is tette! Ha valaki keni-vágja ezt a horgolás témát, az megcsinálhatná nekem szülinapomra – a mintát én megveszem hozzá :) A hozzászólásokban lehet jelentkezni! ;)

Horgolt okarína

Az oldalon a leírásban le van írva milyen horgolási technikák ismerete szükséges az elkészítéséhez. A részleteket elolvasni, mintát megvásárolni PDF formájában itt lehet:

http://www.etsy.com/listing/78396205/ocarina-of-time-crochet-pattern-from-the

3 részes videó bemutató 12 lyukú okarína készítésről



Fa okarína sufnituning gyógyítása

Megrendeltem a fakarinát. Összeraktam a fakarinát. És ő csak sistergett… Hogy rést ki nem hagytam, az úgy biztos, ahogyan a teknősöm nem hallgat a nevére, de akkor mi a baj? Forgattam, nézegettem, aztán megláttam valamit. Ezt:

A képen az látható, hogy a fúvóka egy hangyányit feljebb van, mint a test. Talán ez a baj? Vagy igen, vagy nem, én ezen a nyomon jutottam a megoldáshoz.

A Nagy Gondolkodó

A hibát talán akkor vétettem, amikor nyomtam egy csöppnyi ragasztót a fúvóka tartókájára, mielőtt odaillesztettem. Nem gondoltam problémásnak, mert úgyis megszárad majd, és akkor úgyis összezsugorodik, meg amúgy is, meg minden, de lehet, hogy mégsem kellett volna. Lehet, hogy tényleg ez volt a probléma, és ezért emelkedett meg egy icipicit ez a rész. Nem tudom, de most megint belegondolva mégsem tűnik valószínűnek, hiszen a test felső lapja alá is kentem ragasztót, akkor pedig kb. csak ugyanannyira volna szabad megemelkednie. Hát mindegy.

Őszintén szólva még mindig nem vagyok arról meggyőződve, hogy én követtem el az első baklövést, amit például arra is alapozok, hogy amikor már csak a fúvókát kellett beilleszteni, kipróbáltam mindenféle ragasztás nélkül is, csak úgy, hogy erősen odaszorítottam, és szerintem akkor is szebben kellett volna megszólalnia, mint ahogyan megszólalt. Tudom, akkor még szelel a fújóka illesztéseinél, de akkor is, szerintem annál többet kellett volna mutatnia, mint amennyit sikerült.

Mindefélével próbálkoztam, és a végén az nyert, amikor az okarínához mellékelt névjegykártya széléből egy darabot levágtam, kicsit benedvesítettem és az ékre simogattam. (Nem tudom, van-e ennek valami szakneve, arra a ferde részre gondolok ott, amire a fúvókából ráfújod a levegőt.) Először azzal próbálkoztam, hogy simítottam még rajta egy kicsit finom smirglivel, hátha ez a kínja, hogy az ott olyan durva, recés, de egyrészt nem használt, másrészt rosszul vette volna ki magát, ha aztán lereszelem az egész fakarínát. Szóval beláttam, hogy nincs mese, ide új sípot kell varázsolnom.

De akkor most mi a teendő?!

No, száz szónak is egy a vége, ez volt az eljárás:

  1. Szép babapopsi simaságúra reszeltem az ék felületét. Óvatosan, nehogy kivégezzem az egész hangszert.
  2. Lekentem az ék felületét lakkal, és megvártam, hogy megszáradjon. (*)
  3. Még egyszer lekentem lakkal, és ismét megvártam, hogy megszáradjon. (**)
  4. Átlátszó üvegtapétából a síppal (ékkel) éppen megegyező szélességű csíkocskát vágtam, és azt ragasztottam az ékre. (***)

* A lakk azért kell, hogy az üvegtapéta jobban ragadjon rá. Legalábbis én ezt várom tőle…
** Az első ötletem az volt, hogy csak lakkal fogok dolgozni, addig kenem, amíg szépen nem szól. De elvetettem az ötletet, mert az jutott eszembe, hogy esetleg akkor ilyen gömbölyded lesz az egész, vagy girbe-gurba, és akkor meg azért nem fog megszólalni. Nem tudom, megalapozott volt-e a félelmem, de inkább nem vállaltam be, lakkot levakarni mégiscsak nehezebb, mint egy közepesen erősen felragasztott vackot eltávolítani.
*** Egy olyan négy-öt centis csíkról lehet szó, aminek az egyik végét olyan bő egy centire visszahajtottam, és utána húztam le a fóliát. Így könnyebb egy megfelelő szerszámmal benyúlva az okarína belső felületére simogatni.

Most így néz ki:

A műtét pedig imitálva videón:

Epilógus:

  • Az eredmény nem tökéletes, de lényegesen jobb, mint volt. A legfelső két hang csak egy elég szűkre szabott fújási erősség tartományban szólal meg, de legalább megszólal, egyszóval az okarína nem (teljesen) játszhatatlan.
  • A felragasztott csík másfél hét múlva még mindig a helyén van. Reméljük, ez így is marad. Ha nem, akkor majd lecserélem valami stabilabbra.

Most történ(ik/t)
III. Okarína Találkozó
Margitsziget
Aug 10, 14h
Kattints a részletekért!


Volt már:
Delta Po Fesztivál 2014
Budrioi Okarína Fesztivál 2013
Csemegézz!
  • - Top bejegyzések (32)
  • Agócs (67)
  • Csengésdallam (1)
  • Érdekességek (69)
  • Hírek (64)
  • Interjú (6)
  • Irodalom (5)
  • Ismertető (32)
  • Lemezajánló (7)
  • Nincs kategorizálva (30)
  • Nyereményjáték (2)
  • Okarina készítés (20)
  • Okarina vásárlás (40)
  • Szavazások (5)
  • Találkozó (22)
  • Youtuberek (17)
  • Zelda mánia (3)
Okarína jelvény
Kattints, ha szeretnél a Facebook profilképedre egy okarína jelvényt!
Archívum
Értesítő
Keresés
Android appunk
Support Free Vaping!
Címkefelhő
Szavazások

Te mennyit szánnál egy okarinára, hogy kipróbáld magad vele?

View Results

Loading ... Loading ...
show
 
close
rss Follow on Twitter facebook youtube Skype soundcloud