2012. április hónap bejegyzései

Újra felcsendül és csicsereg a gramofon!

Kép: Wikimedia.org

A Gramofon Online-on találtam két ismeretlen előadójú okarína költeményt, és teljesen el vagyok ámulva! Eszméletlen, hogy mekkora okarína virtuózok voltak anno, akik majdnem teljesen feledésbe merültek  cirka 100 év alatt. Igen, az alábbi két dal az 1900-as évek elejéről maradt ránk. A hangszer egyébként fantasztikusan passzol az akkori kor zenéjébe szerintem. Az első darabban hallható trillázó virtuózkodást a mai napig viszonylag kevesen képesek megcsinálni egyébként. (Persze nyilván ebben benne van az is, hogy kevesen is próbálják.)

Tessék csak meghallgatni őket:

Szerző: ismeretlen | Cím: Monte Carlo-Walzer | Előadó: Mosè Tapiero | Megjelenés éve: 1908

Szerző: Ernesto Köhler | Cím: Das Echo Im Gebirge | Előadó: Mosè Tapiero | Megjelenés éve: 1908

Xun – az ősi kínai fúvós hangszer

A CRI (China Radio International) online-on találtam anno egy jó kis cikket a xun-ról (ejtsd: hsün), amit most mivel nem annyira hosszú, egy az egyben be is idéznék nektek:

A xun régi fúvós hangszer, mintegy 7000 ezer éves.
Mondák szerint az ókorban a xun vadászati eszköz volt „shiliuxing” néven. Akkor az emberek zsinórhoz fűzött gömb alakú kő-, illetve agyagdarabokat dobálva vadásztak. Ezek közül a kő- illetve agyagdarabok közül akadtak üregesek, amelyek a repülésük során keletkezett légáramlástól hangot adtak. Ez felkeltette az emberek érdeklődését, s próbálták ilyen üreges darabokat fújni. A hosszú idők folyamán így lassan kialakult a xun fúvós hangszer.
Kezdetben többnyire kőből és csontból készült a xun. Később pedig kerámia-xun hangszert készítették lapos, illetve ellipszis, gömb, hal, körte stb. alakban, leggyakrabban pedig körte alakban.
A hangszer felső részénél egy fúvóka szerepű lyuk van. Feneke lapos. Falán hanglyukak vannak. A legrégibb kezdetleges xun hangszeren csak egy hanglyuk volt. Később több hanglyukú hangszerré vált. Az időszámításunk kezdete előtti III. századig hat hanglyukú lett. Cao Zheng, a Kínai Központi Zeneakadémia professzora a XX. század harmincas éveinek végétől próbálta továbbfejleszteni ezt az ókori hangszert. Később Chen Chongnak, a Tianjini Zeneakadémia professzorának a körte alakú xun alapján sikerült kilenc hanglyukú xunt kifejlesztenie, amelyet a Jiangsu tartomány Yixing körzetéből való lila színű agyagból égetnek.

A kilenc hanglyukú xun erősebb és szélesebb hangot adhat a korábbinál. Hangfekvéseket és félhangokat lehet fújni ezen a hangszeren. A hangnem változtatására is felhasználható. A kilenc hanglyukú xun hangszeren régies hangulatú, vastag, mély, fájdalmas, de erős akaratú, színezetű zenét játszhatnak. A hanglyukak rendbehozatalának eredményeképpen a xun hangszeren ma már szóló, zenekari és kísérő zeneszámokat is elő lehet adni.
Nemrégiben Hubei tartomány ének- és táncegyüttese tagjának, Zhao Liangshannak sikerült kifejlesztenie a 10 hanglyukú xunt, amely keményfából készül. Ezáltal megoldódott az a gond, hogy a régebbi xun hangszerből nehéz magas hangot kicsalni.

Forrás: A xun fúvós hangszer

Egyébként nekem is van egy xun-öm, persze játszani nem tudok rajta :) Viszont nagyon szép darabja a gyűjteményemnek.

Xun