Ismertető kategória bejegyzései

Okarina típusok ismertetőit tartalmazó bejegyzések

Egy igazi antik csemege Párizsból via Ch. Mathieu

Ch Mathieu

Egy igen érdekes darabot ajánlottak fel nemrég megvételre, és mint ahogyan azt egy igazi megszállottnak illik, azonnal le is csaptam rá. :) Már itt is van az asztalomon. Lássuk miről van szó!

Ez egy sacc/kábé 100 éves okarína, méghozzá fémből. Hogy milyen fémből, azt nem tudom pontosan, de nem vastartalmú, mert a mágnes nem fogja, és a 100 év alatt rozsda folt sem képződött rajta. Leírások szerint, nikkel, vagy annak ötvözete, legalábbis amennyire utána tudtam olvasni, a készítő ilyesmi anyaggal dolgozott.

Ez valami korai modell lehetett (vagy csak volt neki ilyen egyszerűbb típusa is), mert a későbbi modellek vastagabbik végén volt kihúzható dugattyú, amivel az alaphangot lehetett hangolni. [Fotó]

A fém okarínák egyébként nem annyira elterjedtek. Nyilván több oka is van ennek, de a fő ok szerintem az lehet, hogy nem olyan könnyű a megmunkálása. Persze a többi fúvós hangszernél épp a fém az elterjedt (fuvola, rezesek), ám azokat jórészt géppel készítik, de ez egy kisebb hangszer, itt szerintem macerásabb. (Másrészről az okarínák legtöbb esetben kézzel készülnek. Ez adja a varázsukat ;) ) Fém okarínát találhatunk  még a Mountain Ocarinas kínálatában (alumínium), Peter Sloan kínálatában (ezüst, bronz), illetve a Clayz kínálatában (ezüst).

Hogy viszonylag normálisan szóljon, a sípján kicsit babrálni kellett, de mivel elég puha fém, ez viszonylag könnyen ment. Jellemzői tehát:

Skála: [audio:http://okarina.info/wp-content/uploads/2011/02/matheiu_scale.mp3|titles=matheiu_scale]

Hangterjedelem: A5-D7

Levegőigény: Egy soprano-hoz képest meglehetősen nagy.  Kőkeményen tolni kell bele a levegőt.

Hangzás: Nem valami tiszta, max. az alsó néhány hang. Aztán egyre levegősebb lesz, és egyre erősebben kell fújni, hogy ne csak susogást halljunk.

Anyag: nikkel, ón

Tömeg: ~90 g

Lyukak száma: 10 (8 felül, 2 alul)

Készítette: Charles Mathieu

Készült: Kb. az 1890-es évektől a XX. század elejéig

Származási hely: Párizs

Méret: 11.5 cm x 5.5 cm x 2.8 cm

Ár/beszerzés: 5000 Ft-ért vettem, ahogy néztem, elég nehéz már kifogni, Ebay-en láttam néhány lejárt aukciót ilyen okarínákkal, hol kevesebbért, hol többért ment el végül.

Összegzés: 4/10-et adnék rá, de mivel ennek nem a szokásos jellemzők adják az értékét, így ettől a fajta értékeléstől itt nyugodtan eltekinthetünk szerintem. Ritkaságszámba menő darab, így számomra mindig becses tagja lesz a gyűjteményemnek.

(Külön köszönet érte az eladónak, hogy gondolt rám a publikus eladás előtt!)

Ch. Mathieu további okarínáiról fotók: [Link] (Ezeken a fotókon egyébként még csilli-villi állapotúak vannak, hangerőszabályozóval)

Ezek pedig az általam készített fotók, kattintásra meg tudod nagyban nézni a galériát:

Bemutató: Egy ősi, spirituális hangszer replika – az „Eagle Bone” okarína

Eagle Bone okarína

Még tavaly nyáron vásároltam a Songbird Ocarina-tól egy Eagle Bone okarínát, de csak most jutottam oda, hogy megcsináljam róla a bemutatót. Ez egy olyan okarína, amely egy sas lábszárcsontjából készült, és az amerikai őslakos indiánok által készített sípot igyekszik feleleveníteni, mely egy pentaton hangolású, ősi, spirituális jelentőségű hangszer (volt?).  A peyote ceremóniáikon/vallási szertartásaikon ilyen Eagle Bone síppal idézték meg az őseik szellemét, hitük szerint a sas lábszárából készített síp hangját a szellemvilág lakói is hallják, így kapcsolatba tudtak lépni velük.

Hogy ez mennyire igaz, azt nem tudom, de az tény, hogy különleges hangzása van a hangszernek, annak ellenére, hogy ez nem csontból készült már, hanem kerámiából. A pentaton hangolásnak köszönhetően – mivel ez egy improvizatív játékra nagyszerűen alkalmas skála –  elég nehéz olyat játszani rajta, ami nem szól jól. (Kereszt lefogásokkal más hangok is előcsalhatók.) Elég szinte csak fel-le menni a skálán, és a muzsika máris repít minket egy ősi, spirituális hangulatba. A természet lágy ölén, egy sziklaszirten, vagy ilyesmi, külön élmény játszani rajta.

Jellemzés a kép alatt.

Fotó: songbirdocarina.com

Hangzás: Elég magas hangtartomány – talán nem véletlen, hogy még hasonlít is a sas vijjogására -, de nagyon szépen, tisztán szól.

Lyukak száma: 5 lyukú – felül 4 lyuk, alul 1.

Skála: A, C, D, E, G, A’ [audio:http://okarina.info/wp-content/uploads/2011/01/Eagle_Bone_scale.mp3|titles=Eagle_Bone_scale]

Példa: [audio:http://okarina.info/wp-content/uploads/2011/01/Eagle_Bone_sample.mp3|titles=Eagle_Bone_sample]

Levegőigény: Nagyon kevés levegőt igényel, szinte biztos, hogy hamarabb elfogy az ember véréből az oxigén, minthogy kiürülne a tüdeje.

Súly: Ilyen pici méréstartományú mérlegem nincs, de pille könnyű, ez a legkönnyűbb okarínám, szerintem max. 100g.

Méret: 144mm x 36mm x 20mm

Kényelem: Teljesen rendben van, a lyukak lefogása kényelmes.

Kinézet: Szép munka, tojáshéj színű, messziről tényleg csont kinézete van, szépen megmunkált darab.

Tartozék: Rákötözött/ragasztott bőrszíjjal érkezik, mellyel nyakba akasztható. Fogástábla és daloskönyv szándékosan nem jár hozzá, mert ahogy a Songbird oldalán olvasható: „In keeping with its native roots, a songbook is not included with this instrument. This flute is meant to be played from the heart, in pure improvisation.

Ár/Beszerzés: 30$ + szállításért rendeltem a Songbird Ocarina-tól.

Összegzés: 10/10. – Imádom!

Még ősszel készült egy videó is vele a Mecsekben, sajnos szeles volt az idő, úgyhogy néhol susogós lett. A videó hangja módosítatlan.

Solist Plus Alto C bemutató

Solist Plus Alto "C"

Nem mostanában rendeltem már ezt a 12 lyukút, kb azóta halogatom, hogy megírjam róla a beszámolót. Ma aztán valahogy ihletet kaptam, úgyhogy most nekiugrok.

Egy koreai gyártmányú, 12 lyukú Alto C okarináról van tehát szó, melynek érdekessége, hogy félig műanyag, félig kerámia. A befúvó része a kerámia, ami azért jó, mert kiküszöböli a műanyag okarinák alapvető problémáját, ez pedig ugye a nyál probléma. Itt tehát nincs nyálprobléma, mert a befúvó rész – anyagának tulajdonságából fakadóan -felveszi a befújt párát.

Sajnos viszont hiába a pozitív kezdés, ugyanis a teszt alanyunk eléggé levegős. Persze ezért az árért nem nagyon lehet ezen csodálkozni, de én azért titkon reménykedtem, hogy kellemesen fogok csalódni egy 6000 Ft-os, jórészt műanyag okarinában. Sajnos nem sikerült. A hangolásával egyébként nincs (nagy) baj, tanuló hangszernek jó lehet, bár ennyiért már lehet kapni műanyag Noble-t is, ami úgyan full műanyag, néha ki kell fújni a nyálat, viszont azon a magas hangok is alig szólnak levegősen.

Hangzás: A hangtartomány második felében levegős. A melléklyukak nem megfelelő méretűek, túl mélyre viszik a két legalsó hangot.

A skála: [audio:http://okarina.info/wp-content/uploads/2010/12/Solist_plus_scale.mp3|titles=Solist_plus_scale]

Levegőigény: Nagy.

Súly: 180g

Méret: 155 mm x 97 mm x 50mm

Kinézet: Külsőre szerintem teljesen pofás. A nyakba akasztónak a lyuk mondjuk elég fura helyen van.

Hangterjedelem: A4-F6 (1 oktáv + 5 hang) – lenne, de mintha egy hanggal lejjebb lenne csúszna a skála alja.

Kényelem: Ergonómiailag korrekt, abszolút kényelmes.

Ár, beszerzés: Az Ebay-en vettem 27.5$-ért + 6.95$ szállítás. Az eladó: goodcorea

Összegzés: 5/10-et adok rá.

Mik történtek az elmúlt 2 hónapban? (okt.-nov.)

Eseményekben gazdag volt az utóbbi két hónap, úgy döntöttem írok egy rövid összefoglaló bejegyzést, hátha valaki leamardt erről-arról. No lássuk mik történtek:

A bejegyzés értesítőm még mindig csinál vicces dolgokat, a múltkori WordPress plugin frissítésem pl. szépen fejbecsapta a nagy nehezen magyarra fordított előző verzióm. (Mea culpa…) Most meg lehet, hogy erről a bejegyzésről az értesítőt olyanok is megkapják, akik nem is iratkoztak fel, csak regisztráltak a blogba. (Ha ilyen van, elnézést, a bejegyzés értesítő levél végén leiratkozhat természetesen.) Azért ezek az esetenkénti anomáliák senkit ne riasszanak el a feliratkozástól! Előbb-utóbb normalizálódik a rendszer :)

Volt ugye ez a Docjazz4 féle nemzetközi okarinás videó verseny, az „OcAwareness Contest 2010”, amin végre Magyarország is képviseltette magát 3 videóval :) (részletek…) / Egyébként az összes nevezés megnézhető már itt: http://octalk.net

Voltam Pécsen egy hétvégére lazulni, ahol is elővettem a porosodó tilinkómat, amiről rövidke bénácska videó is készült, illetve pár szóval bemutattam e remek népi hangszert. (részletek…)

Volt ugye egy remek kezdeményezés az iszapkárosultak megsegítésére, amihez készítettem egy rövid videót, hogy könnyebben terjedjen az ige. (részletek…)

Illetve egy új cikkírómnak (Erős Ádám a.k.a. Cinege) hála felkerült a blogra az első okarina készítésről szóló bejegyzés, sok képpel, részletes leírással. Aki szeret otthon barkácsolni, az máris nekiállhat megcsinálni első agyagból készült kavics okarináját! (részletek…)

Nos, nagyjából ennyi volt a lényeg. Illetve ugye történt még, hogy a Facebookos csapatot tönkretették, mert letiltották a Facebook fiókom, de erről biztos mindenki hallott, mert az erről szóló bejegyzésem annyian olvasták kedves ismerőseimnek hála, mint még egyik másikat sem. (Egyik szemem, sír a másik…)

Azt hiszem a jövőben is fogok ilyesfajta összegző bejegyzéseket készíteni 1-2 havonta, mert nekem is jó így áttekinteni.

Egy utánozhatatlan hangzású népi hangszer: a tilinkó

Tilinkó

Talán fél éve vehettem a vaterán azt a C hangolású tilinkót, melyet nem valami sokat forgattam azóta. Most azonban hétvégén Pécsett voltunk

látogatóban egy nagyon jó barátoméknál, ilyenkor mindig betárazok egy rakás hangszer a hátizsákba, hogy a Mecsek-oldalban végre kiengedhessem a hangjukat úgy istenigazából. Ez alkalommal valamiért megakadt a szemem a porosodó tilinkón a válogatás közben, így bár kilógott, de ennek ellenére belekerült a hátizsákba.

De mi is ez a vicces nevű hangszer? Nézzük mit mond a Wikipédia:

tilinkó mint hangszernév sokféle népi fúvós hangszert, furulyát, fűzfasípot jelölhet, de szűkebb értelemben a hangképző nyílás nélküli perem-, vagy néha dugós furulya elnevezése. A tilinkó hangkészlete a természetes felhangsor hangjaiból áll, ezeket a fúvás erősségének változtatásával és a cső végének zárásával-nyitásával lehet előállítani. A mai Magyarországon ilyen népi hangszernek nincsen nyoma, csak a csángók és a máramarosi, moldvai (bukovinai) románok körében használatos. A moldvai csángók tilink, tilinka, csilinka, pilinka, pipilinka néven ismerik, a gyimesi csángók közt szélenfúvó furulya a neve. Jellemző építési anyaga a fűzfaágról lehúzott héj, hossza 60–80 cm közötti. Elsősorban pásztorok hangszere.

Felépítését tekintve tehát piszok egyszerű hangszer, egyetlen cső, melynek egyik végén egy dugó, pici befúvó nyílással, és egy szélhasító nyílás, ami egy síphoz hasonlítható leginkább. Hangképző nyílása nincs mint egy furulyának, vagy okarinának, a hangmagasságot a befúlt levegő erősségével lehet szabályozni, ami némileg nehezíti a játékot mondjuk egy furulyához képet. Keményen tudnunk kell uralni a tüdőnket és a rekeszizmunkat, hogy azt a hangot szólaltassuk meg, amit szeretnénk. De persze ez is csupán gyakorlás kérdése.

Miközben a zenész egyik kezével marokra fogva az ajkaihoz illeszti a hangszer felső végét, a másik kezével az alsó végét úgy tartja, hogy mutatóujjával a nyílást nyithassa-zárhassa. A cső nyitott állapotában a teljes természetes felhangsor, zárva az ennek megfelelően egy oktávval mélyebb alaphang páratlan számú részhangjai szólalnak meg. A kettő kombinálásával ennek a mélyebb alaphangnak a teljes felhangsora szólaltatható meg, nagyjából úgy, hogy a nyitott csövön a páros, a zárt csövön pedig a páratlan számú részhangok képezhetők.

Főként improvizációs hangszer szerintem. Aki szereti a „csak úgy fújogatunk valamit”-féle zenélgetést, annak szívből ajánlom! :) Egy kis konga alapra nekem minimális gyakorlás után ennyit sikerült kihoznom belőle (köszönet Zsolti barátomnak az alapért!):

Bővebb infó: Amanita, Wikipédia