Nemrég belefutottam 2 rövid (5 és 7 percesek), ám annál érdekesebb TED-es előadásba Julian Treasure-től arról, hogyan is hatnak a hangok ránk, emberekre. Szerintem érdemes rájuk szánni az időt, úgyhogy úgy döntöttem Veletek is megosztom őket (elvileg egyből magyar felirattal fog indulni a videó, ha netán mégsem, akkor a legördülő menüből ki lehet választani a videó elindítása után):
Julian Treasure: 4 mód, ahogyan a hang hat ránk
Julian Treasure: Psszt! 8 lépés az egészséges hangokért
Az alábbi projektet elnézve simán! :) (A projektről technikai infók a videó „Leírás” részében a Youtube-on, ha valakit érdekel.)
Íme az elektronikus okarína prototípusa:
Persze az iPhone okarína is egy lehetséges alapja lehetne egy ilyen projektnek, viszont ez egy „home project”, az meg… hát, más kategória :)
Először egy rövid videó kommentár nélkül (a videóért köszönet Kapiller Zsófinak!):
…majd azért kerestem még nektek néhány gondolatot Kodálytól, hogy jobban átérezzétek az ő meglátásait:
Fotó: www.szoborlap.hu / TundeK62
„Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (…) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.”
„A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.”
„Mélyebb zenei műveltség mindig csak ott fejlődött, ahol ének volt az alapja. A hangszer a kevesek, kiváltságosak dolga. Az emberi hang, a mindenkinek hozzáférhető, ingyenes és mégis legszebb hangszer lehet csak általános, sokakra kiterjedő zenekultúra termő talaja.”
„A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.”
„Zenét elsősorban hallgatni kell és nem magyarázni”
„Legyen a zene mindenkié!”
További magvas, és ma is nagyon aktuális (ha nem aktuálisabb, mint a maga idejében..) idézetek Kodálytól: link
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot, vagy oszd meg bátran másokkal is!
Nemrég ért véget az immáron 6. alkalommal megrendezett Budrioi Okarína Fesztivál. A rendezvény több napos volt, és a világ minden tájáról érkeztek előadók is, készítők is, és okarína rajongók is. Az „utcazene” részére lehetett előre jelentkezni, ha valaki úgy érezte, hogy felnőtt már a feladathoz, és szívesen kiállna zenélni annak a városnak az utcáira, ahol a koncert okarínák ősei megszülettek.
A felvonuló muzsikusok között ott volt pl. a Gruppo Ocarinistico Budriese (Budrio), az Ocarina Ensemble Budrio (Budrio), a Noble Ocarina Ensemble (Korea), Atsuko Kawasaki (Japán), Cris Gale aka OcarinaDiva (USA), Vera Unfried (Németország), és az egyik nagy kedvencem, Satoshi Osawa (Japán). Tovább a folytatáshoz
Kedves Olvasó! Először is eme első (de remélem, nem utolsó) bejegyzésemben engedd meg, hogy ezennel magam is üdvözöljelek e remek weboldalon! A blogbejegyzés apropója a nemrégiben elkészült papír okarína volt, ami noha valószínűleg nagyjából csak ennyi hírnevet érdemel, hiszen valódi hangszerként nem használható. Ennek ellenére a projektet mégis remek időtöltésként értékelném, egyszóval Téged is egy próba tételére biztatnálak. Nagy büszkeség, mikor megszólal, hidd el! :)
Kedvcsinálónak először is íme pár link azoktól, akiknek egész jól sikerült:
Nótata is ilyenen tanult minden bizonnyal :)
A papír okarína rejtelmeinek felfedése előtt a sípok és a papír viszonyát taglalandó egy pillanatra megállnék. Nem leszek sem fizikailag, sem zenészileg korrekt, inkább amolyan sufni-tuning hangszerkészítőként nyilatkozom.
A hangot a sípban a levegő rezgése kelti. Mivel látni vélem a rugóként felugró szemöldöködet (remélem így történt, hiszen a hang maga a levegő (közeg) rezgése), hozzáteszem, hogy e pontatlan kijelentés arra akart vonatkozni, hogy mindenféle síp esetében – legyen az fuvola vagy okarína – eleve a levegővel operálsz, és nem például megpendítesz valamit, azaz nem a hangszer egy arra hivatott részét abajgatod.
_kodaly_orok_hajduhadhaz_gaal_andras_1994_2.jpg)