Agócs kategória bejegyzései

Te mennyit időt töltesz valódi zenehallgatással?

6 hozzászólás

Egy nagyon jó kis írást szeretnék megosztani Veletek. A fenti címmel íródott cikket egy kedves ismerősöm, Horváth Olga írta, akinek magam is sokat köszönhetek életem zenei oldalát tekintve. Kezdve a Zene Mindenkié tanfolyammal, majd az azutáni havi egyszeri közös zenélések, illetve a fél évenkénti kis koncertek, és persze amiket mindezeken tanultam a zenéről és a közös zenélésről. Tessék elolvasni, nem hosszú:

A zene hatása az emberre

Bizony, a mai ember (legalábbis a környezetemben a legtöbben) nem hallgat zenét. Persze szól valami mindig a háttérben, mivel társadalmunk olyan irányba „tökéletlenedett”, hogy az ember folyamatos audio-vizuális stressz alatt van. Az utcán kocsik, buszok, telefonáló, kiabáló emberek, az üzletekben jobb esetben háttérzene, rosszabb esetben ez reklám szpotokkal tarkítva. Az egyik zajt nyomjuk el a másikkal.  Ha netán mégis csend lenne, gyorsan bedugunk mi magunk egy kis zenét a fülünkbe (ez ugye sokaknál egy fajta menekülési forma is, főleg a nagyvárosokban), vagy otthon a TV, HiFi, stb. Sok helyen már a nagy dolgot sem lehet csendes békében végezni, mert a klón is zene szól.

Kép: www.freedigitalphotos.net

Régen én is imádtam ezt. Zenére aludtam el, arra ébredtem, mindig szólt a zene. Ma már kissé másképp látom. Már igyekszem egyre több időt rászánni valódi zenehallgatásra. (És tudatosítani, hogy az agynak szüksége van a csendre a regenerálódáshoz/regeneráláshoz – hogy a lélekről már ne is beszéljek!) Amikor a zene nem valami háttérdolog, hanem a zenehallgatás maga A Cselekvés. Őszintén, tedd fel magadnak a kérdést, egy héten hány órát töltesz zenehallgatással úgy, hogy közben nem vasalsz, nem főzöl, nem súrolod a kádat, vagy biciklizel, stb? Remélem minél többet, de félek, nem így van. (Egyébként tényleg érdekel, hozzászólásban meg is írhatod a bejegyzés végén!)

Hogy mi a különbség zenehallgatás és zenehallgatás közt? Nehéz megfogalmazni, de megpróbálom. Ha közben mást is csinál az ember, a figyelem elaprózódik. Minél több mindent csinálsz egy időben, annál kevésbé leszel hatékony – mindben. Mert a fókusz szétszóródik. Mindenre figyelsz. De valójában úgy igazán semmire. Néha a kevesebb több, szokták ugye mondani. Amikor szinte 100%-ban csak a zenére figyelsz, olyan mélységeket, csodákat érhetsz el általa, amikett ugyanazt a zenét háttérzeneként hallgatva pl. nem fogsz tudni soha.

Tovább a folytatáshoz →

Okarínaszó a magasban

2 hozzászólás

Ráhangolódás meditációra.

A múlt héten önkéntes „száműzetésbe” vonultam 4 napra vidékre. (Nagyon vidékre.) Egyedül, vissza a természethez, társadalmi nyomások, elvárások nélkül, folyamatos ingeráradat nélkül, se idő, se internet, se telefon, se emberek, csak úgy lenni. Több órás teázgatások, természetjárás, meditálás, elmélkedés, és hasonló kellemes, agy pihentető dolgok. Fantasztikus 4 nap volt, ajánlom mindenkinek, hogy néha menjen el, megtapasztalni ezt. Nekem hatalmas töltést adott. (Többet, mint egy wellness…)

Természetesen kerestem időt néhány videó felvételére is, csak ezúttal spontán, tervezetlenül – aztán vagy sikerült, vagy nem alapon, mivel nem tudtam ott rendesen visszanézni amiket felvettem eszköz hiányában. Végülis 2 videó sikerült (plusz egy harmadik, de az nem okarínás, hanem indián fuvolás, úgyhogy azt nem szúrom be, akit érdekel katt ide). Fenn egy sziklatetőn, gyönyörű kilátással, és naplementével.

Egyik:

Másik:

Anyák napi köszöntő

Minden vélemény számít!

Idén is beköszöntött az anyák napja, nahát, hogy repül az idő! :) A tavalyi ötleten felbuzdulva úgy döntöttem, idén is keresek egy szép dalt, ami a témához illene, és ezzel köszöntöm fel anyut :) Idén Bródy – Mama, kérlek című dalára esett a választás, és végül hosszas próbálgatás után úgy találtam, basszuson hangzik a legszebben. Ezen nagy ritkán játszom csak, egy-két hangot még nem mindig érzek, ilyenkor mindig rájövök, többet kéne ezen is gyakorolni. De hát ugye nem minden dal típushoz passzol ez a búgás. Nade, egy szónak is száz a vége, boldog anyák napját anyukám!! Puszi! :))

A hosszú hétvégén vidéken lazultam

Minden vélemény számít!

Már igencsak besűrűsödött a munka az utóbbi időben, úgyhogy rendesen rám fért egy kis kiszakadás a mókuskerékből, a tömegből, a betondzsungelből, meg a többi demoralizáló körülményből, ami itt Pesten éri az embert nap, mint nap. Lementem hát egy nagyon kedves barátomékhoz 3 napra Pécs mellé egy kis faluba: hegyoldal, full zöldövezet, madárfütty, friss hegyi szellő, napsütés, no tömeg, csak csend – no meg hideg sör ;)

Ilyen kiruccanásokkor persze mindig 2 táskával megyek: kisebb táska ruha, meg egy nagyobb táska hangszer :D

Akartam mindenképp egy videót csinálni a hétvégén, de persze hazaindulás előtt jutott eszembe, hogy hopp, ez még kimaradt, na, gyorsan „Gyere pajtás, fogd a kamerát, fussunk neki, hátha belefér!” Hát, belefért végülis, bakikkal, meg valami fejtámasztó párna híján fura gnóm fejtartással – ami nem tett jót a légzésnek, de legalább valami :) (Ülve játszva jobban szólt, egy nappal előtte, de akkor senkinek nem jutott eszébe, hogy felvegyük…)

Ja, és tudjátok meg: madárének kísérettel játszani, az nagyon adja! :)


A januári kis „fellépésem” legjobban sikerült darabja

4 hozzászólás

Félévente adunk egy kis házikoncertet a srácokkal, akik járunk a Zene Mindenkié tanfolyam utógondozó gyakorlásaira (ami havonta egyszer van). Mindig ki szoktunk választani néhány dalt, és azt megpróbáljuk közösen megtanulni előadni majd ezeken a koncerteken. Illetve emellett általában még jópáran szoktunk készülni valami szóló, vagy duett/trió, stb. produkcióval, tehát amiben nincs benne az egész társaság.

Legutóbbi alkalommal az egyik ilyen dal egy hárfa – okarína duett lett volna részemről, amit nagyon imádok, de sajnos nincs egyelőre olyan, aki ezt hárfán lekísérte volna nekem, így végül zongorára ültettük át a kíséretet. (Ami egyébként nem baj, mert zongorára is simán szépen passzol a kíséret szerintem.)

A dalt egy kaliforniai fiatalember írta, név szerint Raúl D. V. Espinosa, aki Cris Galet (OcarinaDiva) kérte meg először, hogy nem játszaná-e el neki. Az ő videóján hallottam én is először, és miután beleszerettem a dalba, megkerestem Raúlt, hogy nem játszhatnám-e én is el. Szerencsére némi levelezgetés és egyeztetés után rábólintott dologra, aminek alább láthatjátok az eredményét:

Mikor feltöltöttem a Youtube-ra  a videót, eléggé izgultam, hogy tetszeni fog-e az interpretációnk Raúlnak, de szerencsére nagyon tetszett neki (ezt emailben is, kommentben is jelezte), úgyhogy ez külön öröm volt :)) (Pedig hiba, meg remegés ebben is akadt még bőven :))

Köszönet Kazó Csabának a kíséretért!