Szerencsére időről időre egyre többen fordulnak hozzám emberkék, akik kipróbálnák magukat a hangszerrel. Van egy rendszeresen visszatérő téma, ami úgy gondolom, most már megér egy külön bejegyzést, mégpedig az első okarína típusának kérdése.

Felépítésüket (alakjukat) tekintve 4 fő csoportra oszthatók az okarínák, ebből most csak az első kettővel foglalkozunk, mivel ezek a legelterjedtebbek:

1. pendant (English pendant,  perui pendant, medál okarína, körtemuzsika – általában 4-5-6, manapság már előfordul 7-8 lyukú is)
2. transverse (más néven sweet potato – általában 9-10-12 lyukú, manapság előfordul már 13 lyukú is)
3. inline (ez viszonylag ritka)
4. több kamrás (pl. dupla, tripla)

„Transverse vagy pendant?”

Egy kezdő számára általában igen nehéz eldönteni, melyik is lenne jobb első okarínának. Mindkettőnek megvannak ugyanis az előnyei is és a hátrányai is a másikkal szemben. Vegyük is szépen sorra:

Az English pendant okarína

A pendant okarínák egy butácskább változata a magyar népi hangszerek közt is megtalálható ugye: ez az, amit mi körtemuzsikaként ismerünk. Ám nem összekeverendő vele, mert míg a tisztességes pendantok profin hangolt hangszerek, az itthon vásárokban, fesztiválokon kapható körtemuzsikák inkább csak gyerekjátékok, hangolásuk csapnivaló. (És bár előszeretettel adják el ezeket „English pendant” fogástáblával, azok a legritkább esetben használhatóak ténylegesen ezekhez a hangszerekhez.) Szintén semmiképp nem ajánlanám a felül két sorban 3-3 vagy 4-4 egyforma lyukkal rendelkező, kissé laposabb kialakítású, aluljárókban zenélő indiánoktól vehető perui pendantokat. Azok csak díszek, nem használható hangszerek.

4 lyukú English pendant fogástábla

Az English pendant azért kapta ezt a nevet, mert egy brit matematikus (John Taylor, 1964-ben) találta ki azt a lyukrendszert, aminek használatával mindössze 4 lyuk segítségével képesek vagyunk egy teljes oktávot (8 hangot) megszólaltatni. (Majdnem 100%-ban kromatikusan, tehát nyolc plusz a módosított hangokat!) Ehhez aztán még hozzádobtak hamar a készítők egy, majd két alsó lyukat is, és így máris 10 hangunk van.

+ Ennek a típusnak az előnyei:

• általában kicsik, nem annyira hosszúkásak, mint inkább kerekdedek, könnyebben hordozhatóak, egy soprano még zsebben is elfér akár.
• 4-5-6 lyuk van rajtuk, ami egy kezdő számára egyszerűbb lehet azért, mert az okarínáknál nagyon fontos, hogy tökéletesen be legyenek fogva a lyukak, és az elején könnyebb, ha csak 6 ujjunkra kell a kezeinken figyelni, nem egyből mind a 10-re, hogy jó helyen vannak-e.
• kisebb a tömegük, mint egy 12 lyukúnak pl.
• olcsóbbak, és mind rendelkezik nyakba akasztóval, ami kezdőknek nagy segítség.
• hihetetlen mintákkal és formákkal készül, a négyszögletes lyukrendszer nagyobb teret enged a készítők fantáziájának és kreativitásának, mint egy 12 lyukú esetén.

– Hátrányai:

• bár gyorsan lehet vele fejlődni kezdetben, mivel könnyebb kezelni, egy pont után azonban nehezebb mesteri szintre jutni, mivel a keresztlefogások elég rendesen igénybe veszik az agyat és a kézügyességet. Ám ez már csak nehezebb, főleg gyors daloknál jön elő. (Ilyenkor jön el az ideje a váltásnak 12 lyukúra.)
• van 1-2 félhang, amit csak úgy lehet előcsalogatni, hogy egy lyukat félig fogunk le. Persze kezdőknek eleve nem érdemes fél hangos dalokkal kezdeni, tehát ez is inkább csak később érdekes.

A 12 lyukú okarína

A „transverse” okarína ugye Giuseppe Donati nevéhez fűződik, pontosabban ő még csak 10 lyukkal dolgozott, a japánok fejlesztették ki a plusz 2 segédlyukas rendszert. Lássuk mik ennek a típusnak az előnyei és hátrányai:

12 lyukú transverse fogástábla

+ Előnyök:

• teljesen kromatikus, minden módosított hang (félhang) lefogható normálisan, nem kell félig takart lyukakkal bajlódni.
• 1.5 oktáv hangterjedelem + a módosított hangok
• 2 hanggal alá lehet menni a hangszer alaphangjának, azaz a tonikának
• megjelenését tekintve elegánsabb, legtöbb esetben komolyabb „hangszer kinézete” van, mint egy pendant-nak.
• mivel a skála lefogása majdhogynem egyből triviális, a gyorsabb, nehezebb dalok könnyebben játszhatóak vele, mint egy keresztlefogásokat igénylő pendanttal.

– Hátrányai a pendantokkal szemben:

• már az elején meg kell tanulnunk kontrollálni mind a 10 ujjunkat – egyszerre.
• minimum kétszeres ára van, mint egy azonos hangolású pendantnak.
• nagyobb, nehezebb, nem annyira könnyen hordozható, zsebben nem hordható.
• a legmagasabb 2-3 hang megszólaltatása legtöbbször külön technikát igényel.

Mindezek figyelembevételével én általában a pendantot szoktam javasolni a kezdőknek. Ám sok esetben – esztétikai megfontolásból – a delikvensek mégiscsak a 12 lyukú mellett erősködnek. Az pedig nem elhanyagolandó tény: olyanon jó tanulni, ami tetszik, amit szeretünk elővenni, szeretjük próbálgatni, örömünket leljük benne. Úgyhogy végül bár mindig elmondom a tanácsaimat és nézőpontjaimat, a végső döntést mégis mindenkinek magának kell meghoznia.

Hasonló bejegyzések:

Milyen Zelda replikák vannak a piacon? Már megint vásároltam :-/ Megszállott vagyok mi? Kreatív vagy? Fess magadnak saját mintájú okarinát!