Előzetesben csak annyit, hogy ez azért egy más élmény volt, mint a tavalyi budrioi fesztivál. Bár a szervezők tervei szerint két évente szeretnék megismételni ezt a fesztivált, a budrioival váltásban, azért ez az első még igencsak gyerekcipőben járt. Na de ne rohanjunk ennyire előre!
Az oda út sima volt, a szállást könnyen megtaláltuk. Itt jött egy erős pofon: a Bed & Breakfast, ahol szállást foglaltunk, egy idős házaspár háza volt, néhány szobával, és bizony kiderült, hogy a leírásban közölt Wifi ugyan létezik, csak épp nem tudják, hogyan működik, így ott voltunk messze 3 napot internet nélkül. Ugyan a telefonomon előfizettem napi 50MB-os roamingra adatcsomagra, de hát, tudjuk az mire elég, ha az ember képeket, videókat posztolna. Semmire. A szállásunk Taglio di Poban volt, ami egy pici városka, és bár mindenhol volt wifi, sehol sem volt nyílt a hálózat. Szívás. A város egyébként szerintem aranyos, nyugis.
Első nap, elmentünk a fesztivál nyitóra, ami egy szomszédos faluban, Grillaraban volt. Ott egy helyi, több generációs családi okarína készítő vállalkozás (jelenleg Benvenuto Fecchio viszi a tradíciót) nyitott meg egy saját okarína múzeumot, az L’Ocarina Museum-ot. Voltak ott helyi város vezetők, meg egy-két a helyi okarínás zenekar, a Gruppo Ocarinistico Grilliara, plusz egy-két vendég művész, de nagyjából semmit nem értettünk az egész ceremóniából, mert ugye nem beszélni olasz :) Egyébként ha jól informálódtam az egyik angolul is beszélő szervezőtől, Benvenuto az első a családban, aki a síppal rendelkező játékfigurák szintjéről megpróbálja tovább emelni a családi okarínákat egy magasabb szintre, a profi, hangolt okarínák közé. A zenés előadások jók voltak, a többit mivel nem értettük, számunkra kevésbé. A múzeum egyébként aranyos, de még be kell lakni, kevés még az oki benne :)
Igazi szalag átvágós avatás
Ezután irány vissza Taglio di Po-ba, majd némi sikertelen WiFi vadászat után alvás jött, mert a 8 órás vezetés elég erősen kifárasztott.
Folyt. köv.
