Fotó: www.fondazionecavendramin.it

Szombaton ismét egy új helyszínre költözött a fesztivál: Ca’ Vendramin. Ez igazából egy múzeum, az alapján, amit össze tudtam ott szedni infót (mert persze angolul ott se semmi), ez egy bazi nagy pumpaház volt, ami Ariano területének áradásaikor szivattyúzta el a vizet a területről, plusz egy olyan hidraulikus gőzgép is a része volt, ami által termelt elektromosság üzemeltetett két másik, kisebb ilyen szivattyúházat (Argana & Cappellona), ez a technológia akkor (1900-as évek eleje) úttörő megoldásnak számított, nemcsak hogy Olaszországban volt egyedi, de amerikai szakik is a csodájára jártak.

Gyönyörű, rendezett környezet, egy kissé kieső részen a közeli falvaktól/városoktól. Szép a múzeum is, ami egyben egy rendezvényközpontként is funkcionál, kicsi, de modern büfével (bár inkább a bár szó találóbb lenne, vagy valami a kettő közt). Itt volt az udvaron aznap a vásár, benn pedig napközben koncertek, este a gálaest. Ezeket leszámítva egyébként viszonylag eseménytelen volt a programokat tekintve ez a nap is. De a környezet relaxáló volt, az tény, és nagyon szép időnk volt aznap is.

Riso del Delta del Po :)

Vásároltam néhány jó kis okarínát – de erről bővebben majd egy következő bejegyzésben -, és vettem rizst :) Mert mint kiderült, a Delta del Po vidékén termesztenek rizst. Én meg nagy rizs fan vagyok, úgyhogy mindenképp kellett egy kóstolót hoznom. 18 percig kell főzni, úgyhogy igen kíváncsi vagyok milyen lesz :) Találkoztam egy ránézésre tipikus skót mukival, név szerint Jack Campinnal, aki mint kiderült, Robert Hickman (Pure Ocarinas) barátja (vele tavaly Budrioban találkoztam), és bár Robert nem tudott eljönni, elhozott 4-et a legújabb D-s okarínái közül, amiből egyet meg is vettem. Jack-et megkértem játszon nekem valami autentikus skót nótát, elő is adott kettőt. Tök jó volt, de sajnos akkora volt a zaj körülöttem, hogy a felvétel élvezhetetlen :(

Az esti gála jó volt, hosszra is pont kellemes, nem nyúlt annyira el, mint előző nap. Néhány kedvencem:

Másnap már a fesztivál utolsó napja volt, megint csak egy másik városban (Mesolában), egy várban, ahol épp a XXIV. Spárga (mármint a növény, nem a madzag) Vásár volt, de mi ide már csak elköszönni néztünk be. Megnéztük a vásárt, aztán indultunk haza. Ekkorra már a banda fele lemorzsolódott, úgyhogy ez a nap az okarína fesztivál szempontjából már halott volt. És hát ennyi volt ez a fesztivál idén, én jól éreztem magam, de mint fesztivál, van még hova fejlődniük. A sok különböző helyszín megölte az esti közös bulikat, sok volt a holtidő, kevés a résztvevő. Azért remélem lesz két év múlva is – tanulva a hibákból :)

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is és olvasd el az előző két részt: 1. rész |2. rész

Hasonló bejegyzések:

Ilyen volt a Delta Po Fesztiválos kiruccanás (1. rész) Ilyen volt a Delta Po Fesztiválos kiruccanás (2. rész) Ocarina Delta Fesztivál 2016 beszámoló 1. rész