Ádám(Cinege) vagyok és nemrég elkezdtem okarina készítéssel foglalkozni. Nem vagyok profi, csak megtetszett a dolog és szeretnék veletek pár hasznos tanácsot megosztani. Elsőként az általam készített „kavics” okarinának a készítését szeretném leírni. Először a szükséges eszközöket szeretném bemutatni, ami kell, és ami jó ha van.

Amire feltétlen szükségünk lesz az az agyag. Hobbi boltokban lehet kapni, kb 200 ft egy kiló, hol drágább hol olcsóbb. Különböző méretű fúrószárakra is szükségünk lesz a lyukak kifurása illetve hangolásakor. Nem árt ha van egy kaparó szerszámunk is, ami a képen legalul látható, egy egyszerű drót hurok (én fára rögzítettem, de ki hogy…). Nem maradhat el egy kihegyezett fagyipálcika sem amivel majd a befúvó nyílást fogjuk kialakítani. Nem szükséges de nem árt ha veszünk kb 800ft egy hobbyvágónak nevezett szikét, nagy segítségünkre lesz a síp kivágásakor, de egyszerű tapétavágó is megteszi. Kihagytam valamit? Ja persze, gondolom látjátok azt a fehér tégelyt, abban vizezett agyag van (egyszerűen egy kis pohárba agyagot teszünk és felvizezzük, ez lesz majd a ragasztónk). Az ecset persze a ragasztó felvivésére szolgál. Jobbra pedig a kis nyújtófám :D De most a legfontosabb kellék amiről az okarina is kapta a nevét..

Hát igen, ez lesz a mi formánk :D A következő képeken egy ciszes kaviccsal fogok dolgozni. Pár szót előtte az okarina készítésről általában. Borzasztó sok türelem kell hozzá és lehet, hogy csak a sokadik próbálkozásra fog megszólalni, de nem szabad feladni!! Sok időbe is telik, illetve sokat kell várni a külömböző fázisok közt. Ne keseredjetek el, ha nem sikerül, írjatok és megpróbálok segíteni hogy hol a hiba.

Első lépes:

Fogunk egy akkora agyagdarabot, mint a kövünk és ezt kinyújtjuk kb 7mm vastagra, ha vastagabb lesz, az se baj.

Második lépes:

Ráhelyezzük a kavicsot és bevonjuk az agyaggal.

Szépen ráhajtogatjuk a kavicsra és összezárjuk. Ne aggódjunk, ha kicsit csúnyácska, majd a végén lesimítjuk.

Na, meg is volnánk az első részével a dolognak, szépen lesimítjuk, és most kettévágjuk. Az egyik végén a az agyagnak csináljunk egy vonalat, hogy tudjuk hol kell majd összeragasztani a két felet.

Na, így nézne ki a dolog. Az egyik fél mindig könnyen lejön, a másikkal óvatosan bánjunk, fogjuk meg a kavicsot és óvatosan húzzuk le az agyagot. El is fáradtunk és most már kezdődnek a fázisok, amiknek az időkorlátját sajnos muszáj betartani. Miután meg van a két felünk, hagyjuk őket békén kb 4-5 órára (semmi fűtőtest vagy ilyesmi), amíg kis tartása lesz az agyagnak, és nem fog a kezünkben eldeformálódni. Figyelem!!!! Ne hagyjuk túl sokáig száradni, mert különben mikor újra összetesszük a két felet, a ragsztásra szánt agyagot nagyon gyorsan szárítani fogja és sajnos meg fognak jelenni kis repedések az okarina falán. Ne siettessük, mert különben bosszút áll. Hopp, el is felejtettem, hogy a két fél belsejét ujjunkal szépen simítsuk le.

Remek, ezt is elmondtam, kérlek szóljatok ha valami nem tiszta vagy nem tértem ki rá.

A SÍP:

Ez a lelke az okarinának, és ettől szólhat szépen, vagy kevésbé. Tehát az okarina hangminősége nagyban ettől függ. Ez lesz a legnehezebb művelet az egészben, de ha ráéreztek akkor már menni fog (nekem is sokáig tartott mire megértettem hogy mi a lényege, de le is írom). Sípot gondolom már mindenki hallott, látott. Lényege abban rejlik hogy a befúvónyíláson beáramló levegő egy élnek ütközik, ami vágja a levegőt és evvel sípoló hangot kelt. Hát vágjunk bele! Először egy lyukat ejtünk az egyik felen (lehetőleg a vastagabbikon mert avval könnyebb dolgozni).

Lukat készítünk egy szívószállal – de lehet fúróval is. Most pedig elkészítjük a befúvó nyílást, mégpedig úgy hogy a lyuk felé beszúrjuk a pálcikát (én itt körömreszelőt használok). Annyi a lényeg, hogy a beszúrás vízszintes legyen, és úgy próbáljunk ügyeskedni hogy kb a lyuk felénél lyukadjunk ki tehát a falvastagság közepén.

A reszelőt, vagy pálcikát benn hagyjuk, mert ehhez fogunk viszonyítani. A tetején és az alján is addig vékonyítunk, amíg az így kialakuló él pont a reszelő hegyénél nem lesz, illetve egyvonalban vele. Én először a belső felét vékonyítom le (drót hurokkal), amíg épphogy csak nem lesz egyvonalban a körömreszelővel.

Na most térjünk rá a felső részre. Két bevágással kezdem és szépen lassan vékonyítom el, haladok a reszelő felé, közben már lehet próbálgatni, mégpedig úgy, hogy a tenyerünkbe fektetjük és belefújunk. Addig ismételgetjük, amíg szépen meg nem szólal. Nagyon fontos hogy lassan haladjunk egy túlmenő vágás és elrontottuk, mindíg figyeljük a reszelőt, vagy pálcikát, vagy magát a rést. Minden legyen egymással egyvonalban. Ha például a befúvónyílás ferde, és csak az él egy részére fúj rá, akkor nem lesz jó hangja. Ne szöszöljünk sokat, majd ha megszáradt finomítunk az élen, ilyenkor egy rosz mozdulat és már csak sistergést hallunk (rendesen nyomjuk bele a tenyerünkbe hogy légmentesen körbezárja).

Most pedig következzen az összeragasztás. A két felet megkenjük a vizes agyaggal és összenyomjuk az illesztésnél. Friss agyaggal körbevonjuk és elsimítjuk szépen mindenhol, nehogy valahol „eresszen”.

Összeillesztjük használva a jelölésünket.

Elsimítjuk az agyagot, belefúvunk, meghallgatjuk az okarinánk alaphangját és örülünk :D A hangolással egy másik bejegyzésben foglalkozok kicsit, még hagyjuk száradni fél napig, utána kifúrhatjuk a négy lyukat de csak a legkisebb négy fúróval. Hát köszönöm a figyelmet, remélem sokaknak sikerül, és segítettem valamit. Ha nem megy, vagy segítség kell írjatok, megbeszéljük!