STL mini okarina
Tegnap elküldtem az STL ocarinanak a rendelésem a következőkkel:
Sajnos az előző STL okarinám vevőjén kívül más nem nagyon jelentkezett, hogy rendeljek neki is. Nade sebaj. Talán majd legközelebb! És akkor most kezdjünk el imádkozni a Magyar Posta istenéhez! :)
Az STL – erről még nem beszéltem -, valójában egy zenei iskola St. Louisban. Az egyik vezető zenetanáruk Laura Yeh, vele láthattok egy rövid TV riportot, amiben a zenetanulás jótékony hatásairól és az okarina előnyeiről beszél. Sajnos csak angolul van, így az általa felsorolt javakat azért felsorolnám nektek én is:
Nos, januárban tervezek rendelni az STL Ocarina-tól. Ha valakinek megjött a kedve, most könnyedén rendelhet egyet, mert én mindenképp rendelek, úgyhogy szívesen beveszem a rendelésbe az övét is. Így aztán a szállítás is olcsóbbra jön ki fejenként. Tessék szétnézni az STL oldalán és felvenni velem a kapcsolatot úgy 2 héten belül! :) Juj de izgalmas, imádok okarinát rendelni! :P
Ezért szeretjük az Internetet és a közösségi hálózatokat. Sikerült lencse billentyűvégre kapnom egy tehetséges és híres tagját a Youtube-os okarina közösségnek, akiről bevezetésként azt hiszem elég annyit írnom, hogy Ő nyerte meg a tavalyi STL tehetségkutató versenyt, melyre a világon bárki nevezhetett a videójával. Ő Ocarinadiva, világi nevén Cris Gale :) Beletelt pár hétbe, mire összehoztuk az interjút, de a lényeg, a lényeg! A megkeresést, stb. most elhagynám, térjünk is rögtön a kérdésekre:
[Agócs] Kezdetnek talán mesélj kicsit magadról! (Hol élsz, mivel foglalkozol, a családodról, stb..)
[Cris] Nos, egész életemben Texasban éltem. Vicces, ahogy a világ Texast látja, mintha mi itt mind cowboy-ok lennénk vagy mi. Persze időnként látni ilyen embereket, de nem túl sűrűn. A családom ugyanabban a városban él, mint én, kivéve a húgomat, aki Dél-Texasban lakik. Egyetlen testvérem a húgom, aki 3 évvel fiatalabb nálam. Szerencsére az én családom is, és a férjemé is ugyanabban a városban él, így jó sok rokon tud összegyűlni ünnepekkor. A Starbucks-nál dolgozom részmunkaidőben, illetve szintén részmunkaidőben okarinázom és tanítom is. Emellett néha dolgozom az STL Ocarina-nak is. Termékbemutatókat készítek nekik és egy CD-t is fel fogunk venni jövőre. A férjem és én nemrég megvettük az első közös otthonunk, úgyhogy az idei Karácsony sokkal izgalmasabb, mint az eddigiek. Még mindig rengeteg tennivalóm van Karácsony előtt, de azért bízom benne, hogy időben végzek velük!
[A] Mikor és hogyan találkoztál először az okarinával, mióta játszol rajta?
[C] Először 1999 tavaszán hallottam az okarináról, mikor a „The Legend of Zelda: Ocarina of Time”-mal játszottam. Megrekedtem a „Water of Temple”-ben, úgyhogy rákerestem a neten, hogyan juthatok tovább, és a keresési találatok közt volt egy oldal, ami az okarináról, mint valódi hangszerről szólt. Teljesen el voltam ámulva, mert én azt gondoltam az okarina csak egy fiktív hangszer, amit a Nintendo talált ki a Zeldához. így hát eldöntöttem, hogy szerzek egyet és megtanulok játszani rajta. Nem túl sok helyen lehetett a neten okarinát venni akkoriban, és nem is voltam benne biztos milyet is kellene vennem, így hát felhívtam egy hangszerboltot, hogy van-e nekik. Mondták, hogy van, így felültem a buszra (még nem volt autóm sem) és elmentem megvenni. Csalódásomra elég olcsó kinézetű volt, igaz, az is volt. És nem is szólt valami szépen. A mai napig óva intek mindenkit a Firstnote műanyag okarináktól!
[A] Játszol más hangszereken is?
[C] Mikor középiskolás voltam, az iskolában volt zene tagozat, így hát eldöntöttem, hogy meg szeretnék tanulni, valamilyen hangszeren játszani. Olyat akartam, ami nem túl nehéz, könnyű hordozni, így hát a fuvolára esett a választásom. Körülbelül 2 évig szerettem is játszani rajta, aztán meguntam és abbahagytam. Ez 1994-ben volt. Aztán 5 évig semmi, míg rá nem találtam az okarinára, amin azóta is játszom. Nagyon szeretem a fuvolát, de az okarina valamiért mégis közelebb áll hozzám. Szerintem a Zelda sokkal varázslatosabbnak láttatta az okarinát, mint amilyennek tűnt volna, ha sosem játszom a játékkal. Mivel a fuvola egy billentyűs hangszer, jóval sokrétűbbnek mondható koncert-hangszerként, de én mégis jobban szeretem azt a kellemes hangszínt, ami az okarinákra jellemző.
[A] Milyen volt az első okarinád?
[C] A legelső okarinám a műanyag Firstnote okarina volt, de amint elkezdtem játszani rajta, tudtam, hogy nekem kell egy szebb okarina. Végeztem némi kutatómunkát a neten és olvastam egy cikket a Seattle Times-ban, amiben azt írták, hogy a Nintendo of America bemutatta Shigeru Miyamotot egy okarinával, amit egy washington-i hölgy készített, aki agyagedényeket és okarinákat is készített a fazekasműhelyében. Az ő neve Anita Feng volt, aki író is egyben. Felmentem az oldalára és megrendeltem az első cserép transverse (derékszögű) okarinámat, egy szép, kék árnyalatút. Nem volt koncertminőségű, de nagyon szép hangja volt, hónapokig játszottam rajta és megtanultam az összes Zelda dalt plusz néhány népdalt vele. Egy barátom megkért, hogy játszak el egy dalt az okarinámon a lánya esküvőjén. Nagyon ideges voltam, mert sosem játszottam még annyi ember előtt azelőtt. De jól ment, és emlékszem azon gondolkodtam, milyen szuper lenne, ha egy nap profin tudnék játszani az okarinán. Nos, körülbelül 6 hónapig játszottam Anita okarináján, majd újra elkezdtem keresgélni a neten, ezúttal egy koncert minőségű okarina után (hogy más zenészekkel is tudjak együtt játszani). Egy japán okarinakészítőnek, Kenji Ogawa-nak volt egy weblapja Ocarina Szoba névvel, ahol volt egy angol nyelvű lap ami az okariniáról szólt. Volt fenn néhány hangminta is a játékáról és tudtam, hogy meg kell tanulnom játszani valamelyik gyönyörű okarináján. Egy kedves asszony segítségével (aki segített lefordítani a beszélgetésünket) sikerült rendelnem 2 okarinát, egy Alto C-t és egy Tenor G-t. Onnantól ezek váltak az elsődleges okarináimmá és évekig játszottam rajtuk. Folytattam az okarinák gyűjtését és jópár okarinát adtam barátoknak és családtagoknak az évek során, de az Ogawa okarináim mindig nagy kincsek számomra. Egy barátom megkért, hogy legyek stúdió zenész egy lemezén, amit 2004-ben vett fel. Egy masszázs-szalonja van és szeretett volna készíteni egy relaxációs CD-t, amit eladhat az ügyfeleknek is és a masszázskezelések alatt is használhat. Nagyon tetszett neki az okarina hangja és úgy érezte kellemes pluszt adhatna a CD-nek. Persze az Ogawa okarinákat használtam a CD-hez. Néhány évvel később találkoztam az STL Ocarinas-szal a Youtube csatornájuk révén és el voltam ragadtatva a dupla okarinájuktól, ami már elegendő hangterjedelemmel rendelkezett ahhoz, hogy képes legyek eljátszani sok olyan dalt, melyeket már régóta szerettem volna. Manapság leginkább dupla és tripla okarinákon játszom, de ha nem szükséges a kibővített hangterjedelem, azért előveszem az egy kamrás okarinákat is, daltól függ.
[A] Melyik az az okarina amit egy lakatlan szigetre vinnél magaddal, ha csak egyet vihetnél?
[C] Hát, ez igen nehéz döntés lenne! Az biztos, hogy egy több kamrás okarina lenne, úgyhogy szerintem azt mondom a kék-fehér 4 üreges kvadom lenne. Nem nagyon használom ki a 4. légkamrát, de ez olyan, mintha lenne egy autód, ami 150 mérföld/órás sebességgel is tud menni, persze nem akarsz te száguldozni, de jó tudni, hogy ha akarnál, tudnál. :P
[A] Kik voltak, akik inspiráltak a kezdetekben?
[C] Sok okarinista van, aki inspirál, de a kezdetekben Kenji Ogawa volt az a személy, akinek a játéka óriási hatással volt rám. Nagyon szeretem a klasszikus zenét és szerintem neki remek érzéke van ahhoz, hogy milyen zene passzol okarinára. A zenei átírásait szintén imádom. Szerintem ő egy nagyon tehetséges zenész és okarinakészítő, emellett tanítja is, hogyan tudnak az emberek saját okarinát készíteni maguknak. Ha valaha is eljutok Japánba, nagyon szeretnék majd eljutni egy koncertjére, vagy egy órájára.
[A] Egy ideje bemutató videókat készítesz STL okarinákhoz. Hogyan kerültél kapcsolatba az STL Ocarina-val?
[C] Amikor megnyertem a nemzetközi tehetségkutatót idén, az STL Ocarina igazgatója Dennis Yeh személyesen hívott fel, hogy elújságolja a hírt. Nagyon izgalmas volt! A díj magában foglalt lemezfelvételi lehetőséget is, így azóta is kapcsolatban vagyok vele, halad a projekt. Közben a Youtube csatornám egyre nagyobb figyelmet kapott egyrészt a verseny miatt, másrészt az időről időre feltöltött új videóim miatt. Dennis megkért, nem lenne-e kedvem videókat készíteni az STL számára. Elmondta, hogy igény lenne néhány videóra, ami több információt szolgáltat az okarináikról, hogy az emberek jobban megismerhessék a termékeiket. Kis időbe telt, míg kényelmesen tudtam érezni magam a kamera előtt, és olyan formába tudtam öltöztetni a videókat, melyek kitérnek minden olyan kérdésre, ami felmerülhet az emberekben okarinavásárlás előtt. Módosítatlan hangmintákkal szeretek dolgozni, hogy az emberek halhassák, pontosan milyen hangja van az okarináknak.
[A] Kottából szeretsz inkább tanulni új dalokat, vagy hallás után?
[C] Igyekszem fejleszteni a zeneolvasási képességem, de mindig is könnyebb volt számomra hallás után megtanulni a dalokat, tehát inkább ez a gyakoribb. Folyamatosan keresem a zenéket, amik illenek az okarinához, így mikor meghallok egy ilyen számot, mindig alig várom, hogy megpróbálhassam eljátszani (Ez ismerős :) – Agócs). Nemrég egy ismerősöm írt egy dalt okarinára és hárfára, igyekszem a leírt kotta szerint játszani, minél pontosabban ahhoz, ahogy le van írva. Sajnos kevés zenét írtak kimondottan okarinára, így más hangszerekre, mint például fuvolára írt zenéket kell adoptálni. Mr. Emiliano Bernagozzi Olaszországban nemrég indított képzést okarinisták számára, remélhetőleg lassan egyre több zenész érez majd inspirációt arra, hogy okarinára írjon zenéket.
[A] Hány okarinád van jelenleg?
[C] Az utóbbi években rengeteg okarinát vásároltam, nyertem vagy épp cseréltem. Mikor legutóbb megszámoltam őket, majdnem száz volt, úgyhogy mostanra már biztos százon felül van a számuk. Tudom, hogy ez elég sok, de ezekből egy csomó medál-okarina és okarina újdonság, amiket ünnepek alkalmával szeretek ajándékba adni néha. Imádok okarinát ajándékozni gyermekek számára, mert a gyerekek valami nagy varázslatosságot látnak az okarinában és régi önmagamra emlékeztetnek, mert anno, mikor rátaláltam én is mágikusnak véltem. Az emberek mindig elámulnak, mikor felkapsz egy ilyen icipici okarinát és elkezdesz gyönyörű dallamokat játszani rajta.
[A] Általában hány órát gyakorolsz egy héten?
[C] Ez mindig változó. Igyekszem gyakorolni, amikor csak tudok, ami általában napi többszöri alkalmat jelent, ha nem kell a Starbucks-nál dolgoznom, hogyha kell, akkor is napi egyszer. Ha nagyon fáradt vagyok, olykor kihagyok egy-egy napot. Néha teljesen megszállott vagyok. Nem szokatlan az, hogy egy-egy dalt, vagy dal részletet rengetegszer eljátszom egymás után újra és újra, hogy tudatosuljon bennem, hogyan játszom. Néha elmegyek egy helyi közösségi iskolába az utcánkban, és gyakorlok a zenei termükben, ahol senki nem hall, mert jobban ki tudom használni az időt, ha eljövök otthonról (kevesebb a zavaró tényező). Átlagban úgy 8-12 órát gyakorlok egy héten.
[A] Honnan jött az Ocarinadiva név?
[C] Ez egy becenév, amit a férjem adott nekem, még a randevúink idején. Nagyon szégyenlősen játszottam, így a „díva” amolyan ugratás, poén féle volt. Mostanra már sokkal jobban élvezek közönségnek játszani, így remélhetőleg idővel „belenövök” a becenevembe. XD
[A] Magyarországon nem igazán ismert hangszer még az okarina. Mit üzennél bíztatásul azoknak az olvasóimnak, akiknek tetszik a hangszer, de mégsem mernek belevágni elkezdeni tanulni?
[C] Szerintem az a legjobb az okarinában, hogy nagyon könnyű rajta játszani. Sokkal könnyebben elsajátítható, mint sok más hangszer, mint mondjuk a hegedű, amit elég nehéz megtanulni. Elég rövid idő alatt el lehet jutni olyan szintre, ahol már ismert, felismerhető dalokat tudsz játszani. A másik nagyszerű előnye, hogy könnyen hordozható. Néhány hangszerrel nehéz gyakorolni, mert macerás hordozni a mérete miatt, de az okarina elfér a zsebedben, vagy a hátitáskádban, így gyakrabban adódik lehetőséged gyakorolni. Szerintem az okarinának nyugtató, relaxáló hangja van, így egy jó mód a stressz levezetésére és a zene egy nagyszerű hobbi, amit az emberek nagyon szórakoztatónak találnak. Az okarina most kezd elterjedtebbé válni világszerte, és egyre nagyobb választási lehetőségünk van. Jópár van már, ami jó minőségű, elérhető áron, ezért nem drága kipróbálni, ha valaki kedvet kap rá. Számomra egy nagyon hálás út az okarina.
Az interjú eredeti nyelven elolvasható itt.
First of all, would you tell me some words about yourself (about your home, your job, your family…etc., just to get to konw you a little better)?
Well, I’ve lived in Texas my whole life. It’s funny how the world views Texas, like we’re all cowboys or something. Every now and then I meet someone who is like this, but not very often. My family lives in the same city as me, except for my sister, who lives in south Texas. I only have one sibling, a sister who is three years younger. I feel lucky that most of my family and my husband’s family live in the same city, so we have plenty of family around for the holidays. I work at Starbucks part time, perform and teach ocarina part time, and I also do some work for STL Ocarina. I make product overviews for them, and I will be recording a CD sometime next year too. My husband and I just bought our first home earlier this year, so this Christmas is a little more exciting than usual. I still have a lot to do before Christmas, but hopefully I will get it done in time!
Since when do you play the ocarina? When (and where) was the first time you came to know about it?
I first learned about the ocarina in the Spring of 1999 when I was playing The Legend of Zelda: Ocarina of Time. I was stuck in the Water Temple, so I got on the computer and did a search to look up some game faqs, and one of the search results was a website which was talking about ocarina as a real instrument. I was amazed, because I thought it was something that Nintendo just made up for Zelda, so I decided that I had to get one and learn to play it. There weren’t very many places to buy ocarina on the internet yet, and I wasn’t sure which one to get, so I called a music store and asked if they had any. They said they did, so I took the bus (I did not have a car yet) to the music store. To my disappointment, the ocarina was very cheap looking, as though it was made by fisher price. XD It didn’t sound very good either. To this day, I still warn people about the Firstnote plastic ocarina!!
Do you play any other instruments as well?
When I was in junior high school, my school had just gotten a music department, so I decided I wanted to learn to play a musical instrument. I wanted something that wouldn’t be very heavy to carry, so I picked the flute. I enjoyed playing it for a couple of years, but then I lost interest and stopped playing. That was in 1994. So it wasn’t until about five years later that I discovered the ocarina, and I’ve been playing ocarina ever since. I like the flute a lot, but I just like the ocarina a lot more. I think Zelda made the ocarina seem a lot more magical than it would have been if I never played the game, but the instrument really grew on me too. Because flute is an instrument with keys, it is more versatile as a concert instrument, but I really prefer the naturally soothing timbre that is unique to vessel flutes.
What type of ocarina did you have at first?
My very first ocarina was the plastic Firstnote, but as soon as I played it, I knew i needed to get a nicer ocarina. I did some research online, and I read an article in the Seattle Times that said Nintendo of America presented Shigeru Miyamoto with an ocarina made by a lady in Washington state who made earthenware pottery and ocarinas on her potters wheel. Her name was Anita Feng, and she is also an artist and a writer. I went to her website and ordered my first clay transverse ocarina in a pretty shade of blue. It wasn’t concert tuned, but it had a very nice sound, and I played it for many months and learned all the Zelda songs and some folk songs on it. My friend asked me to play a song at her daughter’s wedding on this ocarina. I was very nervous, because I had never performed for so many people before. It went well, and I remember thinking how cool it would be if I could play the ocarina professionally someday! Well, I played Anita’s ocarina for about six months, and then I started looking online again for an ocarina that was concert tuned (so that I could play with other musicians). A Japanese ocarina player named Kenji Ogawa had a website called Ocarina Room, and there was an English page talking about his ocarinas. There were some sound samples of his playing, and I decided that I needed to learn to play one of his lovely ocarinas. With the help of a nice lady who helped to translate our conversations, I was able to purchase two ocarinas, an alto C and a Tenor G, and these became the main ocarinas that I played for many years. I continued to collect other ocarinas, and I gave many ocarinas to friends and family over the years, but my Ogawa Ocarinas were my prized possessions. A friend of mine asked me to be a studio musician on a CD that she was recording in 2004. She has a massage therapy practice, and she wanted to make a CD of relaxing meditation music to sell to her clients and use in massage sessions. She really liked the sound of the ocarina and decided that it would make a good addition to her CD. So I used the Ogawa ocarinas when I recorded the CD. A couple of years later, I discovered STL ocarina because of their youtube channel, and I became intrigued by the double ocarina, which greatly extended the range, enabling me to play many songs that I had always wanted to play on the ocarina. Now I mostly play double and triple ocarinas, but I will use a single chambered ocarina if the extra range is not needed, so it depends on the song.
If you were about to choose only one, which ocarina would you take with you to a desert island? :)
That would be a very difficult decision! It would have to be a multi-chambered ocarina so I would have plenty of range, so I would say probably my blue and white porcelain quad. I don’t use the fourth chamber very much, but it’s like having a car that drive 150 mph: I really shouldn’t drive that fast, but it’s nice to know that I could if I wanted to. :P
Who were the ones who inspired you in the beginning?
There are a lot of ocarina players who inspire me now, but in the beginning the only one I really knew about was Mr. Kenji Ogawa, so his playing had a big influence on me. I like classical music a lot, and I think he has very good taste for music that sounds good on the ocarina. I also really enjoy his arrangements of the pieces. He is a very talented musician and ocarina maker, and he also teaches people how to make their own ocarinas. If I can ever visit Japan, I would love to attend one of his concerts or classes someday.
You have been making STL ocarina videos for a while. How did you get in touch with the STL?
When I won the international star search competition earlier this year, the director of STL Ocarina Dennis Yeh called to personally give me the news. It was very exciting! The prize included recording opportunities (to record a CD) so I have been in contact with them ever since, and the project is ongoing. In the meantime, my Youtube channel had gained a lot of exposure from the competition, and from music videos that I was putting out from time to time. Dennis asked if I would like to make some videos for STL. He explained that there was a need for some videos with information about the ocarinas so that people would understand more about their products. It’s taken me awhile, but I finally feel comfortable talking on camera, and I’ve settled into a format that addresses many of the questions that people have when they are shopping for an ocarina. I like to use unmodified sound samples so that people can hear exactly how the ocarina sounds.
Do you prefer learning from the music score or playing by ear?
I’m working on improving my sight reading skills, but it has always been very easy for me to learn songs from hearing them, so I have a tendency to do this a lot. I’m always searching for music that will sound good on the ocarina, so when I hear a song I like, I’m always eager to try it out as soon as I can! Recently, a friend of mine composed a beautiful song for the ocarina and harp, and I’m trying to follow along with the sheet music so that I play it as close as possible to the way it was written. A big problem with finding good music is that there is not a lot of music written for the ocarina, so I have to adapt music that was written for other instruments, like the flute. Mr. Emiliano Bernagozzi in Italy has recently started a degree program for ocarina musicians in Italy, so I’m hoping that, in time, more musicians will be inspired to write music for the ocarina.
How many ocarinas do you have at the moment?
I have bought, won, traded, and been given many ocarinas this past year. The last time I counted I was near a hundred, so by now I think I must have more than a hundred. I know that is a lot, but many are pendants and novelty ocarinas which I like to give as gifts during the holidays sometimes. I love to give ocarinas to children, because I think children find something very magical about an ocarina, and it reminds me of when I first discovered them, because it was very magical for me too. People are always so amazed when you pick up a tiny little ocarina and make beautiful music with it.
How many hours do you usually practise a week?
It depends from week to week. I try to practice as often as I can, which is usually several times a day when I don’t have to work at Starbucks, and usually just once a day if I do have to work. If I’m really tired, sometimes I will skip a day. I’m very obsessive
sometimes – it’s not uncommon for me to play the same song (or part of a song) many many times in a session, so I get self conscious about my playing. Sometimes I will go to a local community college up the street and practice in one of their music rooms where nobody can hear me, because I seem to make better use of my time when I am out of my house (too many distractions). On average, I practice 8-12 hours a week.
Where does your name come from: Ocarinadiva?
It is a pet name that my husband gave to me back when we were dating. I used to be very shy about my playing, so "diva" was kind of a joke, really. I enjoy playing for an audience a lot more now, so hopefully in time I will eventually grow into my nickname! XD
Ocarina is not really well known in Hungary, yet. What message would you send for my readers to encourage them to try this instrument? (Since lots of them like the ocarina, but are not dare enough to engage in.)
I think the best thing about the ocarina is that it is very easy to play. It is a lot more approachable than many other instruments, such as the violin, which is much more difficult to learn. In a very short time, you can reach a skill level where you can play songs that are familiar and recognizable. Another great thing about the ocarina is how portable it is. Some instruments are more difficult to practice because they are very large and bulky, but the ocarina can fit in your pocket or backpack, so you have many opportunities to practice it. I also think that the ocarina has a very soothing, relaxing sound, so it is a good way to relieve stress, and music is a great hobby that people find very entertaining. The ocarina is becoming more popular now across the world, so there are many more choices of ocarinas. There are quite a few now that are very good price and good quality, so it is not expensive for people that decide to give it a try. It has been a very rewarding journey for me.