Címke: Budrioi Fesztivál 2013

[Budrioi Fesztivál 2013] A Gálaest

IMAG0713

Ez már a vége

Ezen kívül talán még egy bejegyzés lesz a fesztiválról, aztán vége a beszámolóknak. A Gáláról igazából túl sokat mesélni nem lehet, azt látni, de főleg hallani kellett. Sajnos az első esti Gálán nem tudtam részt venni, mert a szállásom ugye nem Budrioban volt, hanem Bolognában, és a visszautat aznap korábban tudtam megoldani, viszont a második estin szerencsére ott tudtam lenni. Ha az első esti is olyan jó volt, mint a második, akkor nagy kár, hogy arról lemaradtam.

Na, de majd 2 év múlva :) És akkor lássuk a kedvenceim:

GOB – Cavaquinho:

GOB – Take Five:

Ocarina Seven:

Yifan Zheng:

Genial Breeze Ocarina Quartet feat. Vera Unfried – Burglar’s Holiday

További videókat a fórumba tettem fel, ide.

[Budrioi Fesztivál 2013] Utcazene

Vera Unfried és kísére

Vera Unfried és kísérete

Mielőtt kimentem, kitettem egy szavazást, hogy titeket mi érdekelne a fesztiválról leginkább. A legtöbb szavazatot az utcazenészek kapták. Sajnálatos módon nem sok ilyet láttam, igaz, a megnyitó napján én még nem tudtam ott lenni, lehet, hogy aznap is voltak, róluk akkor lemaradtam. Viszont amiket láttam, és fel tudtam venni, azokból összevágtam nektek egy videót, illetve alatta másoktól is találtam párat:

A fenti videón akik okarínán játszanak a megjelenés sorrendjében:
– Vera Unfried (Németország)
– Tom Vanopphem (Belgium)
– Fabio Galliani (majd duettben Emiliano Bernagozzival) (Olaszország)
– Kurt Posch és zenekara (Ausztria) Tovább a folytatáshoz

[Budrioi Fesztivál 2013] A vásárfiák

A budrioi pakk

A budrioi pakk

Kattints a képre a nagyításhoz!

Nos, a fenti csodákat vásároltam kinn a vásárban. Igazából az egyetlen biztos terv, amire régóta spóroltam az egy tripla AC volt, mert a Focalink Soft Breath triplájával, amim most van, nem annyira vagyok elégedett. Van egy-két furán szóló hang rajta. De persze végül becsúszott azért még pár másik vétel is :) Tehát akkor balról jobbra haladva:

Gosselink 7 lyukú madárka

Bár már megfogadtam, hogy felhagyok a gyűjtögetéssel, és csak olyan okarínát veszek, amin majd rendszeresen játszom is, a Gosselink okarínák kivételesen szépek szerintem, aranyos kis színes madárkák, és a hangolásuk is rendben van, nem csak játék minőségek. Bár a legolcsóbból csak, de egyet el kellett hoznom.

Rotter könnyű befúvású 12 lyukú AC

Ez egy könnyű befúvást igénylő 12 lyukú, amit szettben vettem, kaptam hozzá egy kottafüzetet, vagy 25 tábortüzes nótával. A benne lévő kották mind okarína duettek. (Kérdés, kivel fogok belőle játszani :)) Nem, mintha nem lenne már egy rakás 12 lyukú AC-m, de ez viszonylag halk, tehát „csendesebb” gyakorláshoz kiválóan alkalmas.

Regular Focalink-Stein tripla AC

A legolcsóbb Focalink tripla volt (a Soft Breath után), és valóban, a hangja tisztább, mint a Soft Breath-é, de a 2. és 3. kamra hangereje nincs összehangolva, a 2. kamra utolsó hangja sokkal hangosabb, mint a 3. első hangja. Na, de egyelőre jó lesz. Van újabb 2 évem rá, hogy összegyűjtsem a pénzt a következő szintű triplához, a fortehoz :)

Egy 1 lyukú kakukk :)

Igazából ez csak technikailag okarína, de inkább csak egy jópofa kis dísz. Nem tudtam ott hagyni, de nem tartom meg magamnak. Souvenir lesz ;)

6 lyukú Menaglio mignon

Ez a Menaglio család legkisebb tagja. Ebből 2-t vettem, egyet magamnak, egyet pedig arra gondoltam, nyereményjátékra bocsájtok majd itt a blogon. Azt majd még kitalálom mi lesz a játék :)

Jade Everett 11 lyukú AC

Gyönyörű munka! Olyan hibátlan mázazás van rajta, hogy olyat rajzolni is nehéz lenne. Bámulatos! És ami miatt nem sajnáltam rá a 80 €-t, az az, hogy azon nagyon kevés okarínák közé tartozik, amelynél nemhogy nem szükséges használni a bólintós technikát (amit én nagyon nem szeretek) a magas hangoknál, de nem is szabad. Az tény, hogy viszont ezért cserébe iszonyat tüdőt igényel az egész okarína, de ez nem is baj. Emiatt azonban ez az okarína főleg kültéri játékhoz ideális.

A fenti készítők elérhetőségei megtalálhatók az „Infók vásárláshoz” menüpont alatt.

[Budrioi Fesztivál 2013] Az Okarína Fa

"Pózolj Okarína Fával" :)

„Pózolj Okarína Fával” :)

Ez szintén egy jópofa ötlet volt! Az Okarína Fa igazából egy „fal szobor”, amit a helyi budrioi általános iskola (Scuola Fedora Servetti Donati di Budrio) IV. osztályos (6 osztály) tanulói készítettek Lorenza Mignoli keramikus irányításával. Több, mint 5 méter magas, és mintegy 600 darab kerámiai elemből áll, amit 125 gyerek készített el. A fesztivál 2. napján, április 27-én volt az avatása, addig le volt takarva. Az avatás eléggé tömegélmény volt (én ugyan bírom a tömeget, de itt már én is kezdtem feszengeni), rengeteg kisiskolás volt (akik készítették az elemeket), szülőkkel. Az olasz kölkök nekem kicsit olyanok voltak, mint a mini-tankok, sokuk nem törődött senkivel, lökdösődve zúztak keresztül a tömegen, és persze 3 méterről óbégattak a messzebb álló családnak :) Sajnos itt sem volt angol fordítás az avatási ceremónián, szóval nekem hiába mondták 20 percen keresztül, hogy mi-hogy-merre volt, mire ez a nagyszerű mű elkészült, de a lényeg ennyi, amit leírtam.

Egy biztos, a szobor különleges dísze lett a fala mögött megbúvó Garibaldi utcai Budrioi Okarína Múzeumnak, ugyanis éppen annak bejárata melletti falra került! Tovább a folytatáshoz

[Budrioi Fesztivál 2013] Az Okarína múzeum

oki_muzeum

A múzeum bejárat előtt

A Via Garibaldi 35 szám alatt található múzeumról sajnos sok mindent nem tudok írni. A fotók is kevéssé adják vissza. Ezt egyszer meg kell nézni. Ennyi féle okarínát ember nem látott még egy helyen. Valamikor a 3 nap alatt (elvileg) volt egy tárlatvezetés, de erről valahogy lemaradtam. És természetesen a múzeumban minden olaszul van csak kiírva. Persze simán lehet, hogy a tárlatvezetés is olaszul lett volna, szóval végül is lehet, hogy nem veszítettem sokat :)

A múzeum egyébként a nevével ellentétben nem csak régi okarínáknak ad otthont, hanem a kezdetektől kezdve egészen a mai napig bármilyen okarínának. Ha jól tudom a fesztivál alatt is bővült néhány darabbal, amiket valaki nekik adományozott.

A Noble például szinte a teljes arzenáljával megjelent egy vitrinben. Fájó szívvel láthattam egy üveglapon keresztül a pár éve tönkrement Maparam tripla okarínáját is, amim sajnos nemigen lesz már ebben az életben. Nekem nagyon tetszettek még a korabeli fekete-fehér fotók a múlt évszázad készítőiről, nekem abszolút átjött rajtuk a régi idők, nyugodtabb, stressz mentesebb, könnyedebb életfelfogása. Állítólag volt egy Icarus tripla (amiből nem sok létezik, főleg gyűjtőknél lelhető fel pár, de pl. Osawa Satoshinak is van, ha jól tudom) is, de mikor én voltam szétnézni a múzeumban, én sehol nem láttam :( (Lehet, hogy nem hagyják kinn, csak ha van felügyelet, mert egyébként semmi őrzés nem volt a múzeumban. Az pedig ugye nem egy olcsó darab.) Sok furcsa szerzet volt egyébként. Sajnos az üveg vitrinek tükröződése miatt nem nagyon lehetett igazán jó fotókat készíteni, de azért párat lőttem: Tovább a folytatáshoz