Videók kategória bejegyzései

Újabb tyúklépésem az úton a lámpaláz legyőzése felé

forrás: commons.wikimedia.org

Talán már 2 év szünet is eltelt, mire végre ismét úgy döntöttem, újra el kell kezdenem Tai Chizni. Úgy látszik, van, amitől nem lehet szabadulni, ha az ember egyszer beleszagol. Az én életemben ezidáig a kettes számrendszerre épülő digitális világ, az okarína, és úgy tűnik, talán a Tai Chi az, ami ilyennek tűnik. A választásom ezúttal különböző – itt most nem lényeges – okok miatt a Taoista Tai Chira esett, természetesen, mint minden „újrakezdésemkor” (el sem merem mondani, hogy ez már hányadik), ezúttal is mindent az elejéről kell kezdeni, mert nem sikerült még kétszer ugyanannak a stílusnak nekirugaszkodni :) Szóval most fogok csak lassan kilyukadni a kezdő csoport alagútjának végére.

Most szombaton volt egy karácsonyi est a Tai Chis társasággal, ahol volt egy kis műsor is, amit a tagok adtak elő, természetesen önkéntes alapon. Ha módom van rá, igyekszem minél több ilyen alkalmat kihasználni jómagam is, hogy egy-egy újabb támadást indíthassak az alattomos kis lámpaláz ellen, amivel még mindig erősen küzdök. Végül most is sikerült kiállnom, s bár felkészülni nem sok időm maradt sajna az év végi hajrá miatt a munkahelyen, azért végigcsináltam becsülettel :) , s persze bár hibáztam sokat, de a lényeg, hogy sikerült újabb megfigyeléseket tennem a lámpalázammal kapcsolatban. Ezek pedig az alábbiak:

  1. Az X hosszúságú előadás alatt érdekes módon az idegességi görbe az idő múlásával nem lefelé konyul, hanem pont felfelé ível. Azaz, ahogy a vége felé közelítek az előadásomnak, nemhogy egyre jobban megnyugodnék, inkább épp egyre idegesebb leszek. Érdekes…
  2. Ha közösen zenélek másokkal, jóformán alig izgulok. Gondolom azért, mert az elmém ilyenkor tudja, a közönség figyelmének csak egy töredéke irányul rám. A nagyobb része a produkció egészére, illetve a többi előadóra fókuszálódik. Tehát számomra az egyéni fellépés az igazi kihívás egyelőre…

A következő megmérettetés január elején lesz, remélem újabb tanulságokkal gazdagodok majd akkor is, de addig is, akit érdekel, megnézheti a mostani két produkciót itt:

Ismertető: Pysanochka, különlegesség a Kárpátaljáról

Pysanochka

A legújabb szerzeményeim egyike gyönyörű kézimunka, egyenesen Ukrajnából,  Kárpátaljáról. A Pysanocka nevű eladó nemrég jelent meg az Ebayen, gyönyörű, egyedi formájú pendant okarínákat (is) árulnak, 100%-ig kézzel készített, szép mintákkal. Ahogyan a termékleírásukban írják: „Okarínáink díszítései a kárpát-ukrán festészet modern interpretációi.” A hangolása bár nem tökéletes, mégis, ellentétben a magyar vásárfia körtemuzsikákkal, legalább felismerhető a Dúr skálára való törekvés.

A fogástechnikája némileg eltér a standard English pendantétól, viszont ennek megfelelő fogástáblát mellékelnek hozzá. (Igaz, nem a csomagban jött, hanem az Ebayre tették fel, ahonnan nem olyan könnyű leszedni képeket, szóval ez egy plusz pont, de egy mínusz is egyben…) Na, akkor nézzük a részleteket:

Anyaga: égetett agyag

Lyukak száma: 5 (4 felül, 1 alul)

Hangzás: tiszta, nem levegős hangok, bár a hangolás nem 100%-os, viszont a skála egészen különleges hangzásvilágú.

Skála: G, A#, C, C#, E, F#, G#, A

Pysanochka fogástábla

Kinézet: szép, festett kézimunka.

Kényelem: kényelmes, könnyű darab.

Levegő igény: gyenge befúvást igényel.

Mérete: 8 cm hosszú.

Súly: 44 g

Tartozék: csak egy nyakba akasztó.

Ár/Beszerzés: 18$-ért ütöttem le aukción az Ebayen, + 8$ volt a szállítás.

Összegzés: 8/10 – Ha tökéletesebb lenne a hangolás, akár 10/10-et is adnék neki.

És akkor egy demó vele a végére:

Új rovat: Csak egy videó #00

Úgy döntöttem, mivel mostanában kevés időm van a blogra sajnos, csak sorakoznak a megírandó, felveendő blogbejegyzések egymás után, indítok egy „rovatot”, amivel megpróbálom némileg kitölteni az űrt. Egy rovatot, ami kevés kutatómunkát, szabadidőt, és más, jelenleg alig rendelkezésre álló energiát igényel. Így némileg talán tehermentesítem magamat az „Úristen, már megint több, mint egy hete nem tudtam kitenni bejegyzést a blogra!!” para által gerjesztett nyomás alól is, és Ti is kaptok valamit. Ezáltal remélhetőleg a zanzás, „igazi” blogbejegyzések is spontánabbak, átgondoltabbak lesznek, kevésbé lesznek kényszeresek.

Legalábbis ez a terv :) A rovat pedig, ahogy a címből is látszik, a „Csak egy videó” címet fogja viselni, és előre jelzem, hogy nem csak okarínás videók lesznek, hanem bármi, ami a zenéléssel, zenével valamiféle kapcsolatban van, és úgy érzem, hogy megéri Veletek is megosztanom, mert talán Nektek is adhat valamit. Ilyenek eddig is voltak, de ezek most jobbára „no comment„-es bejegyzések lesznek. (Nem úgy, mint ez.)

Ha most nem úgy tennék, mint ahogyan teszek, és ez mondjuk egy tervezett bejegyzés lenne – nem pedig egy olyan, mint amilyen az valójában, ami kb. 7 perce pattant ki a fejemből -, akkor bizonyára jó alaposan megrágnám, hogy mi legyen a rovat legelső videója: valami ütőset keresnék, vagy meghatót, bölcset, vagy egyéb módon űberakármilyet. Viszont, ez egy hirtelen jött ötlet volt, egy videó kapcsán, ami nagyon megtetszett, úgyhogy ezt kapjátok most elsőnek, mert megérdemli :) (Kb 5 mp-nyi okarína szólam is van benne, hogy azért… :D) Szóval ez egy gyors bejegyzés, egy kísérleti adás, amit remélem még sok hasonló követ. (Ha tetszik az új rovat ötlete, a videó alatt jelezheted! Köszi! :)

X-Faktor helyett én inkább ezt nézem: The Dewarists

Gabriel barátom hívta fel a figyelmem nemrég a The Dewarists című sorozatra, melynek részei a Youtubeon is nézhetők. A sorozat a STAR World India nevű indiai, angol nyelvű zenei csatornán megy, október 16-án indult, félig dokumentumfilm, félig pedig amolyan útikönyv féle. A téma az, hogy zenészeket hoznak össze a világ különböző tájairól, egy-egy közös dal erejéig, miközben Indián keresztül utazgatnak. Az epizódok elején bemutatkoznak a zenészek, honnan jöttek, milyen a kapcsolatuk a zenével, majd jöhet a közös munka és végül annak gyümölcse.

Eddig 3 részt néztem meg a leadott 6-ból, és nekem nagyon bejön! Tetszik az epizódok hangulata, jók a képek, a vágások, a színek, és persze a különböző stílusú, de valahol mind indiai alaphangulatú zenék is. Érdekes látni (hallani), hogy a különböző zenei műfajok képviselőinek találkozása miféle új zenéket hoz létre. A dalok, amiket az epizódokban csinálnak, természetesen teljes egészükben meghallgathatók a videók végén. Így aki nem nagyon beszél angolul, az elég, ha a videó utolsó 5-10 percére ugrik (a videók elején van rá egy gomb is a kép tetején), a zenét ő is érteni fogja :) Egyébként kb. 40 perces egy rész, mint bármilyen standard TV sorozatnál, és Full HD-ban is nézhető.

Az első rész: Minds Without Fear

És a többi már lement epizód:

Szóval, biztos jó az X-Faktor, a sok sírás, meg nevetés, meg bulvár sztori. De nekem unalmas az alap koncepció, unalmasak a műdrámák, unalmasak a helyszínek.

Míg az egyik műsorban lehetséges sztárokat emelnek ki – vagy épp szégyenítenek meg (még ha igazuk is van), a másikban már valamit elért, önerőből valameddig eljutott zenészeket gyúrnak össze egy-egy dalra – ami egy közös szerzemény lesz, nem egy eléjük rakott feladat. Persze ebben is látszanak itt-ott beállított felvételek, stb. – elvégre ez is csak egy sorozat, amit valahogy össze kellett vágni. De mégis kicsit más. És még reklámokat sem kell közben nyelnem :) Jó lesz ez nekem… Ajánlom nektek is!

Ha tetszett a bejegyzés, bátran nyomj egy lájkot! ;) Köszi!