Érdekességek kategória bejegyzései

Sohase mondd, hogy soha!

Nemrég hatalmas bölcsességre tettem szert az okarína gyakorlás kapcsán :) (mely gondolom más hangszer tanulásra is igaz lehet) Persze, valamilyen megfogalmazásban ez ott volt mindig is a köztudatban, de nekem még nem volt meg a saját, személyes felismerésem ezzel kapcsolatban. A következő egyszerű megállapítást tettem ugyanis:

Olyan nincs, hogy egy dal nem megy.

Olyan előfordul, hogy MÉG nem megy.

Jópár olyan dal van, amiről 2 hónapja, fél éve, 1 éve, stb. azt gondoltam: „Ezt én sosem fogom tudni eljátszani”. (Ismerős? – És az élet nem csak ezen területén ugye…) Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy megcáfoltam korábbi állításom. Ráadásul úgy, hogy több esetben nem is gyakoroltam az adott témát, csak másikakat. És azok gyakorlása közben olyan tapasztalatokra tettem szert, melyek birtokában a már szinte teljesen eltemetett dalt simán el tudtam fújni. A tudás jön. Talán nem olyan hamar, vagy nem olyan irányból, másik úton, mint szeretnéd, de ha hagyod, hogy megtaláljon, akkor egyszercsak  a Tied lesz.

Gyakorolni! Gyakorolni! Gyakorolni!

Kitartás, elhatározás, és persze sok gyakorlás. Ám mindezek nem sokat érnek, ha közben nem leled a gyakorlásban örömödet. Azt hiszem, ez a legfontosabb. A gyakorlás öröméért gyakorolj! Mert az ad a legtöbbet.

Lássuk mit mutat „a jövő Wikipédiája” az okarínáról!

Aki még nem hallott volna a Qwiki-ről annak csak pár szóban: a Qwiki készítői egy olyan Wikipedia-hoz hasonló online lexikont szeretnének létrehozni (és úgy tűnik, elég jól haladnak vele), ahol a hangsúly nem a szöveges leíráson van, hanem a multimédiás megjelenítésen. Az oldal inkább képekkel, videóval, hanggal szemléltet. Bár még alfa stádiumban van, már most is rengeteg szócikk gyűlt össze (kb. 3 millió). Szerencsére már az okarína is szerepel az adatbázisban, így most ezen a szócikken keresztül be is tudom mutatni nektek a működését :) (Ki lehet tenni teljes képernyőre, úgy élvezhetőbb!)

Ha tetszett, a végén meg is oszthatod Twitteren, vagy Facebookon akár, próbáld csak ki! ;)

És akkor ha már itt vagyunk, nézzük meg mit mond a Xun-ról? (Amit mondjunk az okarínák egy speciális típusának.)


Egyébként akit érdekel bővebben, hogy mi is eza Qwiki, az itt elolvashatja.

Egy igazi antik csemege Párizsból via Ch. Mathieu

Ch Mathieu

Egy igen érdekes darabot ajánlottak fel nemrég megvételre, és mint ahogyan azt egy igazi megszállottnak illik, azonnal le is csaptam rá. :) Már itt is van az asztalomon. Lássuk miről van szó!

Ez egy sacc/kábé 100 éves okarína, méghozzá fémből. Hogy milyen fémből, azt nem tudom pontosan, de nem vastartalmú, mert a mágnes nem fogja, és a 100 év alatt rozsda folt sem képződött rajta. Leírások szerint, nikkel, vagy annak ötvözete, legalábbis amennyire utána tudtam olvasni, a készítő ilyesmi anyaggal dolgozott.

Ez valami korai modell lehetett (vagy csak volt neki ilyen egyszerűbb típusa is), mert a későbbi modellek vastagabbik végén volt kihúzható dugattyú, amivel az alaphangot lehetett hangolni. [Fotó]

A fém okarínák egyébként nem annyira elterjedtek. Nyilván több oka is van ennek, de a fő ok szerintem az lehet, hogy nem olyan könnyű a megmunkálása. Persze a többi fúvós hangszernél épp a fém az elterjedt (fuvola, rezesek), ám azokat jórészt géppel készítik, de ez egy kisebb hangszer, itt szerintem macerásabb. (Másrészről az okarínák legtöbb esetben kézzel készülnek. Ez adja a varázsukat ;) ) Fém okarínát találhatunk  még a Mountain Ocarinas kínálatában (alumínium), Peter Sloan kínálatában (ezüst, bronz), illetve a Clayz kínálatában (ezüst).

Hogy viszonylag normálisan szóljon, a sípján kicsit babrálni kellett, de mivel elég puha fém, ez viszonylag könnyen ment. Jellemzői tehát:

Skála: [audio:http://okarina.info/wp-content/uploads/2011/02/matheiu_scale.mp3|titles=matheiu_scale]

Hangterjedelem: A5-D7

Levegőigény: Egy soprano-hoz képest meglehetősen nagy.  Kőkeményen tolni kell bele a levegőt.

Hangzás: Nem valami tiszta, max. az alsó néhány hang. Aztán egyre levegősebb lesz, és egyre erősebben kell fújni, hogy ne csak susogást halljunk.

Anyag: nikkel, ón

Tömeg: ~90 g

Lyukak száma: 10 (8 felül, 2 alul)

Készítette: Charles Mathieu

Készült: Kb. az 1890-es évektől a XX. század elejéig

Származási hely: Párizs

Méret: 11.5 cm x 5.5 cm x 2.8 cm

Ár/beszerzés: 5000 Ft-ért vettem, ahogy néztem, elég nehéz már kifogni, Ebay-en láttam néhány lejárt aukciót ilyen okarínákkal, hol kevesebbért, hol többért ment el végül.

Összegzés: 4/10-et adnék rá, de mivel ennek nem a szokásos jellemzők adják az értékét, így ettől a fajta értékeléstől itt nyugodtan eltekinthetünk szerintem. Ritkaságszámba menő darab, így számomra mindig becses tagja lesz a gyűjteményemnek.

(Külön köszönet érte az eladónak, hogy gondolt rám a publikus eladás előtt!)

Ch. Mathieu további okarínáiról fotók: [Link] (Ezeken a fotókon egyébként még csilli-villi állapotúak vannak, hangerőszabályozóval)

Ezek pedig az általam készített fotók, kattintásra meg tudod nagyban nézni a galériát:

Okarínás Guinness rekordok

Kép: www.guinnessworldrecords.com

2004 december 18-án a tajvani Kaohsiung Stadionban nem kevés helyi lakos gyűlt össze. Összesen 11551 ember, a résztvevők mind egyen-turbánt vettek fel (csoportonként), majd szépen felsorakoztak csoportokra bontva, hogy együtt egy óriási nagy Tajvan térképet alkossanak. Ám ez nem volt elég, ezek után közösen, okarínán kezdtek zenélni. Két dalt adtak elő, megállás nélkül, összesen 7 percen át. A megmozdulást Kuo Ching-rong (zenész és „okarína aktivista”) hozta össze. A legfiatalabb személy 5 éves volt az „összejövetelen” :) Ezzel szerettek volna bekerülni a Guinness Rekordok Könyvébe. Ami a www.taipeitimes.com cikkje szerint sikerült is nekik.

[és a Guinness oldala szerint is]

Ezen kívül megtaláltam a legnagyobb okarína zenekar rekordját (miért, akkor az előző mi volt?), melyet 2010. október 19-én állítottak fel, 831 fővel, Kínában, Jingdezhen-ben. A”Jingdezhen International Ceramic Fair” szervezésében zajlott, a város 1. számú általános iskolájának diákjai és a város egyéb okarína rajongóinak segítségével.

[a Guinness oldala a rekordról]

Itt jön egy kis furcsaság: érdekes módon, a tajvani rekordot Xun rekordként, a kínait okarína rekordként jegyezték be. Azért fura, mert a videón nem úgy tűnik, mintha Xun-on játszanák, hanem inkább rendes okarínán. (A Xun amúgy is pont, hogy kínai eredetű tudtommal, nade mindegy… :) )

Az mondjuk elég vicces, hogy Magyarországon szerintem összesen nem ismeri 1000 ember a hangszert, míg Tajvanon egyetlen városban több, mint 11000-en… LOL :) Sok-sok munka vár még rám…

Az alábbi videó a tajvani rekord felállításról van:

Jut eszembe, hamarosan nyereményjáték megint. Ezúttal 12 lyukú nyereménnyel. Részletek hamarosan! :)