Ágoston Péter bejegyzései
És az megvan, mikor Spongyabob előkap a zsebéből egy okarínát?
Lemezajánló: David Erick Ramos – Leave Luck to Heaven
Ez egy egészen friss, még meleg alkotás. Az album egészen pontosan tegnap jelent meg. David (ismertebb nevén Docjazz4) a Kickstarteren gyűjtötte össze az album készítéséhez szükséges 22.000.- USD-t, tehát teljes mértékben közösségi finanszírozással valósult meg, ami szép és jó – de kíváncsi vagyok, vajon megvalósítható lenne-e egy album elkészítése itthon, Magyarországon, ilyen módon? :-/
Az album egészen jól sikerült, bár kicsit azért érezni, hogy első album, nem annyira egy kialakult téma mentén vannak a dalok felvezetve, hanem inkább amolyan kóstolgatós lett, mindenféle stílusok becsurognak itt-ott. Ami persze nem feltétlen baj, no meg ez egyébként is csak a saját szubjektív véleményem. (Várjunk, létezhet egyáltalán objektív vélemény, mint olyan? O.o Neeem :)) Aki régebb óta követi Davidet, annak lesz pár ismerős dal, mint a Storm’s End, (ami nekem pl. nagy kedvencem volt, már akkor is, mikor még csak egy szál zongorával kísérte – ezt ugye épp 5 évvel ezelőtt írta a Gustav hurrikán áldozatainak ajánlva), vagy a Three Jigs, amiben az OcTalk Jig is megszólal.
Mindent összevetve kellemes hangulatú album lett, 12 + 1 bonus track, jó néhány különösen jól összerakott dallal. Kíváncsian várom, lesz-e folytatás :) De addig is pörgessük ezt, mert jó!
Az album megvásárolható:
Loudr ➤ http://bit.ly/LLtH-loudr
iTunes ➤ http://bit.ly/LLtH-itunes
Fizikai CD ➤ http://docjazz4.com/
Hallgass bele a dalokba itt:
What a Wonderful World (of ocarinas)
Talán még emlékeztek a néhány hónapja lezajlott TON-os okarína fotó nyereményjátékra, aminek 4. helyezettje az én képem lett. Nos, végre elkészült a videó, amin az összes nevezés fotója le van vetítve. Szerintem vannak jók! :)
A hang hatása az anyagra
A lenti videóban kb. a 3. perctől van egy érdekes fejtegetés a hangról, és annak anyagra kifejtett hatásáról. (Amúgy az egész videó érdekes, bár megosztó, az is tuti :)) Persze nem új keletű a téma, gondoljunk csak a zeneterápiára, Emoto kísérleteire, vagy a tibeti hangtálakkal végzett hangmasszázsra/hangterápiára. Izgalmas.
Okarínák kapcsán pl. rég megfigyeltem már, hogy ha vásárlási szándékkal fordulnak hozzám, akár segítségért, akár tőlem vásárolnának, az esetek 80-90%-ában az emberek a mélyebb hangolást keresik. A búgó hangzást. (Persze egy okarína minél mélyebb hangolású, annál drágább, a mérete miatt, szóval általában alto C alá elsőre senki nem mer menni, mert drágák a bass-ok.) A soprano szinte senkinek nem kell (elsőre legalábbis). Vajon miért? Tippem, hogy azért, mert a mélyebb hang jobban ellazít, relaxál, és az egyébként elég stresszes mindennapokban erre van szüksége az embernek elsősorban.
Nektek van valami élményetek, tapasztalatotok a témában?