Nemrég hatalmas bölcsességre tettem szert az okarína gyakorlás kapcsán :) (mely gondolom más hangszer tanulásra is igaz lehet) Persze, valamilyen megfogalmazásban ez ott volt mindig is a köztudatban, de nekem még nem volt meg a saját, személyes felismerésem ezzel kapcsolatban. A következő egyszerű megállapítást tettem ugyanis:
Olyan nincs, hogy egy dal nem megy.
Olyan előfordul, hogy MÉG nem megy.
Jópár olyan dal van, amiről 2 hónapja, fél éve, 1 éve, stb. azt gondoltam: „Ezt én sosem fogom tudni eljátszani”. (Ismerős? – És az élet nem csak ezen területén ugye…) Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy megcáfoltam korábbi állításom. Ráadásul úgy, hogy több esetben nem is gyakoroltam az adott témát, csak másikakat. És azok gyakorlása közben olyan tapasztalatokra tettem szert, melyek birtokában a már szinte teljesen eltemetett dalt simán el tudtam fújni. A tudás jön. Talán nem olyan hamar, vagy nem olyan irányból, másik úton, mint szeretnéd, de ha hagyod, hogy megtaláljon, akkor egyszercsak a Tied lesz.
Gyakorolni! Gyakorolni! Gyakorolni!
Kitartás, elhatározás, és persze sok gyakorlás. Ám mindezek nem sokat érnek, ha közben nem leled a gyakorlásban örömödet. Azt hiszem, ez a legfontosabb. A gyakorlás öröméért gyakorolj! Mert az ad a legtöbbet.
off leszek picit…
a hangszerekben az a jó, hogy nem lehet nyugodtan meglenni mellettük a lakásban. oda kell menni, meg kell fogni őket és pengetni, fújni, ütni és simogatni… ezen keresztül gyönyörködtetnek bennünket a hangjukkal. ez a kölcsönös örömszerzés néhol már a szeretkezés mintázatát követi.
egy picit.
és tényleg az van, hogy mész előre, mindegy merre – az élet is ilyen – oldod meg a dolgokat, szembenézel minden nehézséggel – gyakorolsz kitartóan – és amikor újra találkozol egy korábban még nem megugorható akadállyal, akkor észrevétlenül léped át. de ehhez tényleg az kell, hogy mindig mindenben állhatatosan és kitartóan menj előre, és lehetőleg ne értékeld naponta a megtett utat, mert arra megy el az idő fele ;]
Így van, így van! (Valahogy mindig szebben fogalmazod meg a mondanivalóimat. Nem akarsz a bérfogalmazóm lenni? :)
Valóban így van.20 éve a plafonig ugrottam volna, ha egy saját készítésű okarinám lett volna, ami szól valahogyan.Jelen pillanatban 6 okarinám van, de a többségükkel (a hangjukkal) nem vagyok megelégedve. De szinte naponta fejlődök…Lesz ez még jobb is…
János, aztán majd szeretnénk képet látni róluk lassan! ;)