Félévente adunk egy kis házikoncertet a srácokkal, akik járunk a Zene Mindenkié tanfolyam utógondozó gyakorlásaira (ami havonta egyszer van). Mindig ki szoktunk választani néhány dalt, és azt megpróbáljuk közösen megtanulni előadni majd ezeken a koncerteken. Illetve emellett általában még jópáran szoktunk készülni valami szóló, vagy duett/trió, stb. produkcióval, tehát amiben nincs benne az egész társaság.

Legutóbbi alkalommal az egyik ilyen dal egy hárfa – okarína duett lett volna részemről, amit nagyon imádok, de sajnos nincs egyelőre olyan, aki ezt hárfán lekísérte volna nekem, így végül zongorára ültettük át a kíséretet. (Ami egyébként nem baj, mert zongorára is simán szépen passzol a kíséret szerintem.)

A dalt egy kaliforniai fiatalember írta, név szerint Raúl D. V. Espinosa, aki Cris Galet (OcarinaDiva) kérte meg először, hogy nem játszaná-e el neki. Az ő videóján hallottam én is először, és miután beleszerettem a dalba, megkerestem Raúlt, hogy nem játszhatnám-e én is el. Szerencsére némi levelezgetés és egyeztetés után rábólintott dologra, aminek alább láthatjátok az eredményét:

Mikor feltöltöttem a Youtube-ra  a videót, eléggé izgultam, hogy tetszeni fog-e az interpretációnk Raúlnak, de szerencsére nagyon tetszett neki (ezt emailben is, kommentben is jelezte), úgyhogy ez külön öröm volt :)) (Pedig hiba, meg remegés ebben is akadt még bőven :))

Köszönet Kazó Csabának a kíséretért!

Hasonló bejegyzések:

Kis gyakorlás több kicsi, és egy jó nagy bakival a végére :) Funiculì, Funiculà Hiába, gyakorlat teszi a mestert…