Nemrég hatalmas bölcsességre tettem szert az okarína gyakorlás kapcsán :) (mely gondolom más hangszer tanulásra is igaz lehet) Persze, valamilyen megfogalmazásban ez ott volt mindig is a köztudatban, de nekem még nem volt meg a saját, személyes felismerésem ezzel kapcsolatban. A következő egyszerű megállapítást tettem ugyanis:

Olyan nincs, hogy egy dal nem megy.

Olyan előfordul, hogy MÉG nem megy.

Jópár olyan dal van, amiről 2 hónapja, fél éve, 1 éve, stb. azt gondoltam: „Ezt én sosem fogom tudni eljátszani”. (Ismerős? – És az élet nem csak ezen területén ugye…) Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy megcáfoltam korábbi állításom. Ráadásul úgy, hogy több esetben nem is gyakoroltam az adott témát, csak másikakat. És azok gyakorlása közben olyan tapasztalatokra tettem szert, melyek birtokában a már szinte teljesen eltemetett dalt simán el tudtam fújni. A tudás jön. Talán nem olyan hamar, vagy nem olyan irányból, másik úton, mint szeretnéd, de ha hagyod, hogy megtaláljon, akkor egyszercsak  a Tied lesz.

Gyakorolni! Gyakorolni! Gyakorolni!

Kitartás, elhatározás, és persze sok gyakorlás. Ám mindezek nem sokat érnek, ha közben nem leled a gyakorlásban örömödet. Azt hiszem, ez a legfontosabb. A gyakorlás öröméért gyakorolj! Mert az ad a legtöbbet.