Vili, Tamás, Tibor, köszönöm, hogy meghívtatok és ott lehettem tegnap, hogy mesélhettem az okarínákról, és hogy picit együtt zenélhettem veletek! Nagyszerűen éreztem magam, jó szívvel tudom ajánlani minden kedves olvasómnak, hogy menjen el (legalább) egyszer egy Strófa Klubra.
Egy kis örömzenélés a közönséggel:
Mert az van, hogy egy ismerősöm, Dara Vilmos (aki egyik „főkolomposa ezeknek” a Strófa Kluboknak), megkérdezett nemrégiben, hogy nem lenne-e kedvem röviden bemutatni a hangszerem náluk az egyik Klubon, mert hogy a Strófa Trió egyébként verseket zenésít meg (a Strófa Klub tehát egy Vers-Zene klub), de hogy csípik a világ-, meg népzenét, az okarína meg olyan világzenés-népzenés hangszer féle is lehet ha egy bizonyos szögből nézzük :) És hogy akkor mi lenne, ha… Szóval értitek. Én meg naná, hogy szívesen beszélek róluk. Elvégre ez az egyik fő célkitűzésem az okarínákkal – ismerje csak meg minél több ember őket! ;)